Mint arról beszámoltunk, Magyar Péter a parlament múlt hétfői ülésén kijelentette: 2026-ban, az Orbán-kormány utolsó napjaiban az MVM egy olyan ügyletet fedezett le, amely 400 forint körüli euróárfolyammal számolt 2027-re. Hozzátéve: mindezt úgy, hogy még nem is volt magyar költségvetés 2027-re. A miniszterelnök szerint ezzel az egy ügylettel 50 milliárd forintos kárt okozott az Orbán-kormány az állami költségvetésnek.
A kormányfői kijelentésre hivatalos reakció sem a most már ellenzéki Fidesz-KDNP képviselőitől, sem az MVM azóta már menesztett vezetőségétől nem érkezett. A szakmai berkeket ugyanakkor nem hagyta hidegen.
Bár a kívülállók döntő többsége számára egy rendkívül száraz, jobbára csak a pénzügyekhez értők által emészthető szakmai érvrendszer rajzolódik ki, az ügy jelentősége már csak az előző korszakra vonatkozó elszámoltatások megkezdése – a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal szeptemberben megkezdi majd a működését – miatt is akkora, hogy megérdemli a részletek, a kőkemény devizapiaci szakmai háttér mélyebb ismertetését, minél közérthetőbben. Ezt kíséreljük meg az alábbiakban, magukat megnevezni nem kívánó, de a szakmában elismert devizapiaci szakértők segítségével.
Mindenekelőtt érdemes rögzíteni, hogy a nemzetközi kereskedelmi ügyleteket lebonyolító akkora vállalatok esetében, mint amilyen az MVM, a fedezés szükségessége megkérdőjelezhetetlen, az ár pedig a mindenkori piaci határidős (az angol nyelvű szakkifejezéssel: forward) ár. Egy MVM-szintű treasurynek az az egyik dolga, hogy fedezeti ügyleteket kössön gördülő módon, vagyis ha lejár egy, azt újrakösse aktuális piaci áron.
A szóbanforgó kötések pontos időpontját nem tudjuk. Ám a nyilvánosan elérhető adatok alapján az mindenki számára visszakereshető, hogy például március közepén nagyjából 403-407 euró/forint közötti sávban lehetett egyéves határidős ügyletet kötni, a jelenlegi 371-372-es egyéves határidős szinthez képest körülbelül 32-35 forinttal, azaz 8-9 százalékkal magasabban.
Fotó: DepositPhotos.com
Április 8-án az euró/forint azonnali árfolyam 378,49 volt a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyama szerint. Az akkori forint-euró kamatkülönbözetből (az MNB alapkamata 6,25, az Európai Központi Banké 2,15 százalék volt) számolva az egyéves euró-forint határidős ügylet nagyjából 390-394 körül lehetett. Mindezek alapján az akkori 400-as határidős ár nem tűnik nagyon elszakadtnak az akkori piaci ártól – mutatnak rá devizapiaci szakértők.
További friss árfolyamokat itt találhat, laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár elemzéseit pedig a témában itt olvashatja.
Azt érdemes tudni, hogy amíg a forintkamatok magasabbak, mint az eurókamatok, a határidős ár – amelyen fedezni lehet – mindig magasabb, mint az azonnali ár, függetlenül attól, hogy valaki mit gondol a jövőbeli árról. Dönteni legfeljebb arról tud egy cég, hogy köt-e fedezeti ügyletet, vagy sem. Ha nem, akkor az a spekuláció. Márpedig az könnyen belátható, hogy
nem kötni fedezeti ügyletet egy olyan szintű, ráadásul állami cég, mint az MVM számára aligha lehet opció.
Érdemes felidézni, hogy 2022-ben, az orosz-ukrán háború kitörése után egyszerre szálltak el az energiaárak és gyengült jelentősen a forint. Ebben a környezetben az állam érthető módon sokkal nagyobb hangsúlyt helyezett az állami vállalatok pénzügyi kockázatainak fedezésére. Az MVM esetében ennek különösen nagy jelentősége van, hiszen a társaság eredményességét egyszerre befolyásolja az energia ára és a forint árfolyama. Ráadásul az MVM beszerzési árai a vállalat mérete miatt közvetve a költségvetésre és az egész gazdaságra is hatással lehetnek.
Utólag természetesen minden fedezeti ügyletről meg lehet mondani, hogy az az azonnali piaci árhoz képest nyereséget vagy veszteséget okozott, de ez önmagában nem mondja meg, hogy a döntés helyes volt-e. Egy állami vállalatnál aligha elfogadható az a treasury-stratégia, hogy „majd meglátjuk, merre megy a forint”.
Idén február végén az iráni háború kitörése alapvetően megváltoztatta a piaci környezetet. A gázár rövid idő alatt megawattóránként nagyjából 26 euróról 70 euró környékére ugrott az irányadó rotterdami árutőzsdén (TTF), és a forintban is komoly kockázatkerülési hullám indult. Ma már tudjuk, hogyan alakult a választás, hogyan csökkentek a geopolitikai félelmek, és hogy ezt követően jelentősen erősödött a forint. Márciusban vagy április legelején azonban mindez egyáltalán nem volt biztosan előre látható – mutatnak rá devizapiaci szakértők.
Egy esetleges mai mark-to-market veszteségből (magyarul nem realizált, vagy csak papíron létező mínuszból, mivel a határidős ügylet még nem zárult le) önmagában arra következtetni, hogy az eredeti tranzakció szabálytalan vagy mesterséges volt, szakmailag nem megalapozott – hangsúlyozzák. Persze azt lehet mondani, hogy mai árfolyamon nézve veszteség van a fedezeten. De ebből azt a következtetést levonni, hogy ezért rossz döntés volt fedezni, félrevezető lehet.
Minden olyan importőr, amely ezen a szinten fedezte az euróigényét, ma ugyanilyen helyzetben van. És ennek pontosan a fordítottja igaz az exportőrökre. Az az exportőr, amely magasabb euró-forint árfolyamon előre lefedezte az euróbevételeit, most jelentős előnyt élvez azzal a versenytársával szemben, amely úgymond nyitva hagyta a devizapozícióját, vagyis nem kötött fedezeti ügyletet. Azok a szereplők, amelyek nem fedezték megfelelően az euróbevételeiket, most komoly nyomás alatt vannak. Olyan kockázatkezelési döntést hoztak, amely utólag kedvezőtlennek bizonyult.
Végső soron persze minden fedezeti döntés tartalmaz egy közvetett véleményt a jövőről: amikor valaki rögzít egy árfolyamot, egyben lemond annak a lehetőségéről is, hogy egy későbbi kedvezőbb árfolyamból profitáljon. De a fedezeti ügyletet mégsem a későbbi azonnali árfolyam alapján kell megítélni. Azt kell vizsgálni, hogy a döntés pillanatában, az akkor rendelkezésre álló információk és a vállalat kockázatkezelési szabályai alapján indokolt volt-e.
Az MVM esetében ezért nem az az igazán érdekes kérdés, hogy ma mennyi az euró-forint árfolyam, és ehhez képest mennyit „bukott” egy márciusban vagy áprilisban kötött fedezeti ügyleten. Sokkal fontosabb kérdés, hogy milyen euró-forint árfolyammal készült a 2026-os költségvetés és az MVM üzleti terve, milyen fedezeti kötelezettségeket írt elő a tulajdonos és a vállalat treasury policy-ja, mekkora volt akkor a már lefedezett állomány, és milyen piaci információk álltak rendelkezésre a fedezeti ügylet megkötésekor.
És még egy szempontot nem szabad elfelejteni. Ma már ismerjük a választás eredményét. Akkor azonban még azon folyt a vita, hogy ha nyer is a Tisza, nem taszítja-e totális káoszba az országot a megosztottság; a kétharmados Tisza-győzelmet pedig gyakorlatilag szinte minden komoly elemző (a Medián kivételével) rendkívül valószínűtlennek tartotta. Ha a politikai eredmény másképpen alakul, könnyen lehet, hogy ma egészen más euró-forint árfolyamról beszélnénk.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
