Ha valaki akár a nyugati, akár a régiós trendeket látva abban bízott, hogy az energiaárak visszaesése miatt nálunk is fordulat következik az inflációban, annak komoly csalódást okoztak a decemberi számok. Míg ugyanis a legutóbbi német, a lengyel vagy a cseh adat már lassulást mutatott, addig nálunk decemberben is tovább nőttek a fogyasztói árak. Ennek hátterében több ok is áll, amelyeket részletezünk, de érdemes kiemelni, hogy a magyar infláció sajnálatos módon Európa-bajnok lett, az unió egyetlen más országában sem drágult ennyivel az élet az év utolsó hónapjában.
Ami az alapmutatókat illeti, 2022. decemberben a fogyasztói árak átlagosan 24,5 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit. Mint közleményében a KSH kiemeli, az elmúlt egy évben a háztartási energia és az élelmiszerek ára emelkedett a leginkább. A fogyasztói árak egy hónap alatt átlagosan 1,9 százalékkal nőttek, 2022-ben pedig átlagosan 14,5 százalékkal emelkedtek az előző évhez képest. Utóbbi adatnál érdemes egy pillanatra megállni, hiszen a fideszes politikusok által oly szívesen felhánytorgatott Gyurcsány-korszakban ennél jóval kedvezőbb inflációs adatok voltak. Ennél magasabb inflációt utoljára 1997-ben láthattunk, igaz a '90-es évek jó részét rendkívül erős pénzromlás jellemezte.
A friss adatokhoz visszatérve érdemes megjegyezni, hogy az infláció megugrása jórészt külső körülmények eredménye, hiszen 2021-ben előbb az alapanyagárak ugrottak meg, majd még az ukrán háború kirobbanása előtt az energiahordozók is látványosan elkezdtek drágulni. Nem véletlen, hogy 2021. novemberében 3 hónappal a harcok előtt már hatósági árat vezetett be a kormány az üzemanyagokra, amely részben választási, részben antiinflációs célokat szolgált volna. Ahogy az élelmiszerekre meghirdetett árstop is 2022 február elsején indult, tehát az, hogy a magyar infláció elszaladt, aligha kapcsolódik a szankciókhoz. Azt is érdemes leszögezni, hogy a magyar infláció a V3-akhoz képest 4-5 százalékponttal jellemzően már hónapok óta magasabb volt, ami az Orbán-kormány „hozzáadott értéke”, és ami elsősorban az Európában példátlan élelmiszerdrágulás eredménye.
Az árstopok ugyanis szemben a kormányzati szándékkal, nem hogy csökkentették volna az inflációt, hanem egyenesen növelték. Ezek ugyanis csak egy-egy konkrét termékek árát fixálták, a helyettesítő termékeknél jelentős áremelkedés történt, a kiskereskedelem ugyanis áthárította a fogyasztókra az ársapkák miatt kieső bevételeket. De nem csak ezt, hanem a kormány által kivetett további sarcokat (extraadókat) is. Nem lehet amellett sem elmenni, hogy tavaly látványosan gyengült a forint, az MNB sokáig hiába emelte a kamatokat, ez nem segített az árfolyamon, és az árfolyam-leértékelődés hatása gyorsan beépült a fogyasztói árakba is. Volt azonban egy furcsa jelenség, a hazai termelők és kereskedők megpróbálták kihasználni az általános drágulást, és az MNB elemzői szerint némileg meglepő módon az árnövekedés az importtermékeket is meghaladóan, kifejezetten erőteljes volt a hazai előállítású feldolgozott élelmiszereknél.
Az átárazás ráadásul nem csak az élelmiszereknél, de például az üzemanyagoknál is megjelent a jegybank elemzése szerint: az árrés emelkedése a piaci árazású üzemanyag-piacon is megfigyelhető volt. Sőt, a hatósági ár eltörlését követően is ezt látjuk, hiszen a régió legdrágább benzinét tankolják a magyar autósok. A hatósági ár decemberi eltörlése egyébként jelentősen hozzájárult az utolsó havi infláció megugrásához, hiszen ahogy a KSH elemzői is megjegyzik, emiatt 24,4 százalékkal drágult a termékkör.
Persze mindez eltörpül az élelmiszerárak megugrása ellett. Ahogy azt laptársunk, a Privátbankár Árkosár elemzése is előrevetítette, továbbra is 40 százalék feletti volt ebben a termékkörben az átlagos drágulás. A KSH mérése szerint az élelmiszerek ára 44,8 százalékkal emelkedett, ezen belül leginkább a sajt (83,2), a tojás (82,7), a kenyér (81,1), a vaj és vajkrém (79,4), a tejtermékek (79,2), az édesipari lisztesáru (71,0), a száraztészta (70,8), a margarin (58,0), a péksütemények (57,2), a tej (52,1) és a baromfihús (51,5) drágult. Bármennyire is ellentmondásos, de a helyzetre mégis jellemző, hogy az elvileg rögzített áron forgalmazott termékek, vagyis a liszt (6,7) és az étolaj (1,5 százalék) esetében is drágulást mért a hivatal.
Noha az elmúlt hetekben már a kormányhoz közelállók is arról beszéltek, hogy értelmetlen fenntartani az ársapkát, mert több problémát okoz, mint amennyi haszonnal jár, nehéz elképzelni, hogy azt a következő néhány hónapban eltörölnék. Ennek következtében ugyanis szinte biztosan jelentősen megugrana az érintett kilenc termék ára, miközben az ársapkát kompenzálandó más termékeknél végrehajtott emelések nem törlődnének, így ismét nagyobb ugrást láthatnánk az inflációban, ami ráadásul az alacsony jövedelműeknek újabb komoly érvágás lenne. Nehéz elképzelni, hogy a kormány a jelenlegi politikai helyzetbe ezt a téli, kora tavaszi időszakba felvállalná. Emiatt viszont a magyar inflációban továbbra is komoly elfojtott tétel marad, ami miatt várhatóan tartós marad még régiós szinten is a magyar inflációs többlet.
Hasonló a helyzet a háztartási energiaárakkal is, hiszen a rezsicsökkentés miatt ott is jó ideig lappangott az árak robbanása. Ez viszont a nyári rezsiemeléskor a lakosság tetemes részére rászakadt. Nem véletlen, hogy a KSH kimutatása szerint a háztartási energia 55,5 százalékkal drágult. Ezen belül a vezetékes gáz ára 97,8, a tűzifáé 58,6, a palackos gázé 48,7, az elektromos energiáé 27,8 százalékkal nőtt. Józan paraszti ésszel is belátható, hogy ez is olyan tétel, ami miatt hónapokig tartósan magas marad az infláció, és 10 százalék alatti értékben nem is érdemes reménykedni, míg az energiaárak emelése az éves bázisból ki nem fut.
Persze az emelkedő energiaköltségek és a jelentősen növekvő munkabérek mindenhol éreztették a hatásukat, és minden termékcsoport esetén komoly drágulást mértek a statisztikusok. A tartós fogyasztási cikkekért 13,6, a szeszes italok, dohányáruk pedig átlagosan 13,4 százalékkal drágultak. Ezekhez képest már-már visszafogott volt a szolgáltatások díjának 9,5 százalékos emelkedése, bár hozzátehetjük, hogy a hivatalos adatok és a mindennapi életben tapasztalt drágulás ebben az esetben köszönőviszonyban sincs egymással.
Az árak egyébként nem csak éves összehasonlításban vágtattak, hanem havi bázison is durva emelkedést láthattunk, hiszen decemberben novemberhez képest a fogyasztói árak átlagosan 1,9 százalékkal nőttek. Az élelmiszerek 2,1 százalékkal drágultak, ezen belül a tej 7,2, a tejtermékek és a vaj, vajkrém egyaránt 6,2, a sajt 4,9, a büféáruk 4,0 százalékkal kerültek többe. Csökkent – a hatósági ársapka által érintett termékkörbe bekerülő – tojás (7,9), valamint a margarin (1,6) ára. Nehezen értelmezhető, hogy a KSH szerint egy hónap alatt a háztartási energia ára 6,0 százalékkal mérséklődött, ezen belül a vezetékes gázért 11,8 százalékkal kevesebbet kellett fizetni.
Előre tekintve azt mondhatjuk, hogy valószínűleg az infláció még mindig nem ért a csúcsra, és csak a következő hónapokban kezdődhet a lassulás. Erre utal, hogy januárban számos, a hatóságok által meghatározott termék ára is növekedett, de nagyon sok vállalkozás érvényesített az új év elején magasabb díjszabást. A gyorsan változó termékektől és a hatósági áraktól megtisztított mutató, a maginfláció decemberben is meghaladta az inflációs alapmutató értékét, ami szintén arra utal, hogy még várnunk kell az árnövekedés mérséklődésére. Ugyanakkor az energiaárak világpiaci csökkenése, és a kiskereskedelmi forgalom látványos esése olyan tényezők, amelyek a lassulás irányába mutatnak. Így, ha nem következik be újabb fordulat, vagy nem törlik el az élelmiszerek ársapkáját, akkor jó eséllyel a januári rekordot követően februárban már csökkenni fog a drágulás üteme, más kérdés, hogy még akkor is szinte biztosan 20 százalék feletti inflációt láthatunk majd.
