Ma már megmosolyogtató naivitásnak, vagy teljes akár totális szakmai csődnek is tűnhet, a kormány egy évvel ezelőtti inflációs várakozása. A kabinet ugyanis azt prognosztizálta, hogy a 2021 novemberben és decemberben is (a korábbiakhoz képest) rendkívül magas 7,4 százalékos infláció rövid időn belül ismét lassulni fog, így éves szinten alig haladja majd meg az 5 százalékos szintet. Az első mondatban azért vetettünk fel két opciót is, mert akkor is több olyan szakértő véleményével is találkozhattunk, akik megkérdőjelezték a tervek hitelességét. Ez pedig nem csak azért fontos, mert egy ilyen tévedés folyamatos újratervezést von maga után, hanem mert a befektetőket is erőteljesen befolyásolja mindez.
Ha egy ország gazdasági vezetői elveszítik a hitelességüket, akkor nekik csak drágábban hajlandók hitelezni, ahogy a nemzeti valuta is sokkal könnyebben kerülhet eladói nyomás alá. Aki nem követte szorosan a tavalyi gazdasági folyamatokat, vélhetőleg az is szembesült azzal, hogy a fentiek nem csak tankönyvi fordulatok, hiszen a forint az egyik legrosszabbul teljesítő európai deviza volt.
Visszatérve a kormányzati és a szakmai előrejelzésekre, 2021 novemberében lapunk állandó külső publicistája, a jegybank korábbi elnöke, Bod Péter Ákos azt írta: „Bizonyos termékcsoportok, mint az energiahordozók ára nagyot esett, lefele húzta az inflációs indexet; amiatt a remélt fellendülés kezdetén csupán mérsékelt áremelkedés volt várható Európában. Ám a magyar inflációs mutatók már eleve felette voltak az uniós átlagnak, és huzamosabb ideje emelkedő trendet követtek. Ezért kellett megállapítanunk 2021 elején, hogy a magyar gazdaság helyreállítási fázisához képest túlságosan nagymértékű az árak emelkedése.” A szakértő azt is megjegyezte, hogy: „Az MNB árindex-felbontásában jól látható, hogy milyen erőteljesen hozzájárult az inflációhoz a keresletérzékeny termékek csoportja. A mögött pedig jórészt az a hatalmas pénzkiáramlás van, amelyet az Orbán-kormány tavaly nyáron elindított, és az újonnan bejelentett intézkedésekkel folytatni is akar, egészen a 2022-es választások idejéig. … A termékcikkcsoportos bontás azt erősíti meg, amit az MNB elemzése is sugall: erős a keresleti nyomás.”
Az tehát gyakorlatilag már az év kezdete előtt számítani lehetett arra, hogy erősen alultervezett az infláció, arra viszont már kevésbé, hogy egy független európai országot lerohan a szomszédja és egy értelmetlen véres háború kezdődik a szomszédunkban.
Az oroszok ugyanis nem csak az ukránok ellen indítottak háborút, hanem Európa ellen is, míg előbbit bombákkal és rakétákkal vívták, utóbbit szerencsére csak az energiahordozók korlátozásával. Emiatt – és nem a kormány által hangoztatott szankciók miatt - viszont az energiahordozók, főleg a földgáz ára brutálisan megdrágult évközben, ami begyűrűzött mind a termelői, mind pedig a fogyasztói árakba. Az energiaárak robbanása mellett az élelmiszerek követhetetlen drágulása volt a másik fő faktor a magyar infláció elszállásában. Utóbbi egyébként azért is különösen fájdalmas, mert a kormány ugyan az árstopokkal elvileg megpróbálta visszafogni az inflációt, a gyakorlatban azonban ezzel az eszközzel összességében többet rontott a helyzeten, mint javított. (Az ársopokról szóló összefoglalónkat az alábbiakban érheti el.)
A magyar kormány a saját hibáit szokás szerint külső okokkal fedte el, tavaly ezek „az elhibázott brüsszeli szankciók lettek”. Ennek kapcsán lapunk is számos cikket közölt, amelyekben a kormányzati blöff két fő elemét is cáfoltuk, egyrészt a szankciók nagyon komoly károkat okoznak az orosz gazdaságnak, ami tetten érhető a gazdasági visszaesésben éppen úgy, mint az ősz eleje óta egyre duzzadó orosz költségvetési hiányban. De a magyar kormány azon állítása sem állja meg a helyét, hogy a szankciók okozzák a magyar inflációt. Ezt igazolja az, hogy más régiós országokhoz képest 4-6 százalékponttal magasabb a pénzromlás hazai üteme, de szakmailag nem igazolható, hogy az Európában legmagasabb élelmiszerinflációt ez okozná.
Utóbbira egyébként érdemes külön is kitérni, hiszen az infláció kontrolljának felelőse, a Magyar Nemzeti Bank erről külön elemzést készített. Mielőtt erre kitérnénk természetesen érdemes megemlíteni, hogy nem csak a kormányzat lépései, és a fiskális gazdaságpolitika, de a forint bezuhanó és csak az év végén stabilizálódó árfolyamán keresztül a monetáris politika felelőssége is megkerülhetetlen. Az MNB ugyan folyamatosan emelte a kamatokat. A szakértők ugyanakkor felrótták Matolcsy Györgyéknek, hogy a kamatemelési ciklust egyrészt késve és lassan kezdték meg, másrészt az annak lezárásáról szóló kommunikáció is elhibázott volt, hiszen a romló inflációs adatok közepette egyértelmű felhívás volt a forint elleni spekulációra. Nem véletlen, hogy később mégis drasztikus lépésekre kényszerült az MNB, bár tény, hogy nem a jegybanki alapkamatot emelték meg, hanem az azzal gyakorlatilag „azonos polcra” emelt jegybanki betétek kamatát.
Visszatérve az MNB elemzésére, a jegybank szakértői a tavalyi infláció kapcsán azt állapították meg, hogy jórészt külső körülmények okozták, ezt támasztja alá, hogy globálisan évtizedek óta nem tapasztalható volt a pénzromlás. Ugyanakkor
az inflációs többletet, ami a hazai és más régiós országok szintje között tapasztalható, elsősorban a kormány lépéseire vezethetőek vissza.
Emiatt lett például a magyar élelmiszer-inflációs a legmagasabb az Európai Unióban. Az MNB azt is hangsúlyozza, hogy szinte minden termékfőcsoportban érdemben magasabb az áremelkedés a visegrádi régió átlagánál. Az ársapkák kritikájaként felróják azt, hogy csak a közvetlenül érintett termékek árát fixálták, a helyettesítő termékeknél jelentős áremelkedés történt. Emellett az ársapkák a kieső bevételek áthárítása mellett, egyes termelési vertikumokban (pl. tejtermékek) komoly zavarokat okoztak, további árnyomást eredményezve. Ezen logika szerint a kormány legfrissebb határozata, amelyben arra kötelezi az üzletláncokat, hogy a szokásos mennyiség kétszeresét tartsák készleten az ársapkás termékekből két okból sem feltétlen bölcs gondolat. Egyrészt az érintettek szerint irreális, mert a hazai beszállítók a mostani igényeket sem tudják kielégíteni. Másrészt az ebből eredő pluszköltséget ismét csak a vásárlókra fogják terhelni a kereskedők, ami tovább növeli az inflációt.
Az MNB szerint ugyan importárakba az árfolyam-leértékelődés hatása gyorsan beépült, ám némileg meglepő módon az árnövekedés az importtermékeket is meghaladóan, kifejezetten erőteljes volt a hazai előállítású feldolgozott élelmiszereknél az alacsony termelékenység és a verseny hiánya miatt. Az átárazás ráadásul nem csak az élelmiszereknél, de például az üzemanyagoknál is megjelent a jegybank elemzése szerint: az árrés emelkedése a piaci árazású üzemanyag-piacon is megfigyelhető volt. Összességében az ársapkák a közvetett csatornákon keresztül mintegy 3-4 százalékpontos inflációs hatást generáltak, amelyek hatása az ársapkák kivezetésével még inkább egyértelművé válik.
Mindezeket figyelembe véve nem meglepő, hogy hónapról hónapra gyorsult a magyar infláció, amely májusban előbb a 10, majd szeptemberben már a 20 százalékos szintet is átlépte. Ráadásul, míg az EU nyugati országaiban és az Egyesült Államokban a fogyasztói árak növekedése határozottan lassulni kezdett, nálunk még mindig gyorsuló fázisban van a drágulás. Az csak valamikor a következő hónapokban 25-30 százalék közötti szinten fog tetőzni.
Hogy a kilátások se legyenek túl biztatóak, az idei évben sem lesz jobb a helyzet, éves átlagban ugyanis akkor is 15 százalék feletti inflációt vár a jegybank, sőt immár a kormány prognózisa is ilyen fogyasztói árindex növekedésről szól.
Az MNB előrejelzése szerint az élelmiszerek továbbra is fokozott, 30 százalék körüli mértékben drágulhatnak.
Ráadásul, ahogy arra fentebb tettünk utalást, a kormány legutóbbi lépései ennek a drágulásnak meg is ágyaznak.
A nagy kérdés most az, hogy az idei év utolsó negyedévében, amikor a tavalyi nagy ugrások, így például a rezsiemelés, az üzemanyagok piaci árassá válása, a rendkívül gyors élelmiszeráremelkedés, stb. kiesnek a bázishatásból, akkor valóban látványos lassulást látunk-e. A kormány és a jegybank is meg van erről győződve, az MNB szerint ennek köszönhetően 2024 első felében visszatérhetünk a tolerancia sávba, vagyis 4 százalék alatti lehet a pénzromlás üteme. Más véleményen van erről a cikk elején is idézett Bod Péter Ákos, a közgazdász professzor úgy látja ugyanis, hogy tartósan magas maradhat a hazai infláció.
