A vállalatok hajlamosak megőrizni azt a működési módot, ami az ágazatukra akkor volt jellemző, amikor létrejött – mondta Henry Mintzberg professzor, akit egy csapásra híressé tett a The Manager’s Job: Folklore and Fact (A menedzser munkája: folklór és tények) című tudományos cikke. A ma is aktívan tanító, 85 éves szakember a Harvard Business Review-nak adott interjút abból az alkalomból, hogy írása 50 évvel ezelőtt jelent meg.
Azt a kérdést, hogy mit tenne hozzá ma az írás mondanivalójához, Mintzberg azzal válaszolta meg, hogy a vállalatok hajlamosak megtartani azt a működési módot, amely ágazatuk kialakulásakor volt jellemző. Példaként említette, hogy a vasutak szervezésében még mindig tetten érhetők a 19. századi születésükre jellemző vonások, ahogyan a 20. század elején létrejött autógyártás is sokat megőrzött eredeti jellegéből. Ezzel szemben a második világháború után alapított technológiai vállalatok már jellemzően projektstruktúrában működnek.
Sajátos helyzetben van az Amazon: bár viszonylag új vállalat, mégis igazodott a kiskereskedelem áruházláncainak gépszerű működéséhez. Igaz, hogy az ágazat egy új formáját képviseli, de átvette annak alacsony béreket kínáló, tömeges szolgáltatást nyújtó szerveződési módját. A nagyvállalatok vezetésében szerzett tapasztalat ugyanakkor nem feltétlenül alkalmazható más területeken: Jeff Bezos sem használhatja egy az egyben az Amazonnál bevált menedzsmentmódszereket űripari vállalkozásainál, ahogyan Elon Musk sem vezetheti ugyanúgy az X közösségi portált, mint a Teslát, amely autógyártóként egészen más logikát követ.
Nagy különbség van menedzsment és menedzsment között
Mintzberg azt a szemléletet tartja a menedzsmentoktatás talán legnagyobb hibájának, amely nem igazán tesz különbséget a különböző szervezetek között, ezért univerzális képzést kínál a menedzsereknek. Az hagyján, hogy a néhány tucat embert foglalkoztató kis cégek és egy több ezer fős vállalatok irányítása alapvetően más feladat, de kicsi és a nagy vállalatokon belül is nagy eltérések lehetnek.
Fotó: Pixabay
A szakma nagy öregje négyfajta szervezetet különböztet meg:
- személyes szervezet, ami lehet egy kisvállalkozási formában létrejött startup vagy egy ínyencétterem;
- programozott vállalkozás, amilyen például a McDonald’s, amely standardizált folyamatokkal működik;
- szakmai szervezet, például egy kórház, amely a dolgozói szakmai hozzáértésére támaszkodik;
- projektszervezet, például egy filmstúdió, vagy kutatóintézet, amely projektek lebonyolításával foglalkozik.
Ezeket az eltérő formákat különbözően kell irányítani, ám a szakértő szerint mégis van bennük valami közös: az, ahogyan a menedzser hozzááll az irányításukhoz. Az iskolában azt tanítják neki, hogy a vezetés három lépcsője a tervezés, a szervezés és az összehangolás. Mintzberg már egy korábban megjelent könyvében a „kiszámított káoszt”, vagy „ellenőrzött rendetlenséget” ajánlotta e helyett, és szerinte ez a jó tanácsa ma is megállja a helyét.
Túl nagy hangsúlyt kap, hogy egy vezetőnek elsősorban vezetőnek kell lennie
A szakértő azt érti ez alatt, hogy szerinte túl nagy hangsúlyt kap a menedzserek munkájával kapcsolatban a „vezetés” – szemben a menedzseléssel. Ez a fennkölt megkülönböztetés szerinte csacsiság. A menedzser feladata nem az, hogy kijelölje az utat az embereknek, amelyen egy téren át kell gyalogolniuk, hanem az, hogy megfigyelje, merre mennek maguktól és ezt az ösvényt kell átalakítania a „hivatalos” közlekedési útvonallá.
Hozott erre egy gyakorlati példát is. A General Electric (GE) esetében egy időben gond volt a fényforrásgyártó részlegnél, amit a helyi menedzsment nem tudott megoldani. Jack Welch, a nagyvállalat akkori vezérigazgatója vette a fáradságot, és találkozott a problémával bajlódó mérnökökkel. Rájött, hogy a szoftverrel van a gondjuk, ezért összehozta őket a GE repülőgép-hajtóműveket gyártó részlegének szoftvermérnökeivel. Együtt kitalálták a fényforrásgyártás bajára a megoldást. Mintzberg odaszúrt egyet a személyzeti tanácsadó cégeknek is, amelyek segítik a cégeket abban, hogy felülről nevezzék ki az új vezetőket. Ezek az irodák papírokból, életrajzokból és hasonlókból dolgoznak ahelyett, hogy megismernék egy-egy munkahelyen az ott dolgozók véleményét arról, milyen vezetőt tartanának jónak. Ennek eredménye aztán, hogy túl sok a felfelé nyaló, lefelé taposó közép- vagy alsó szintű vezető.
Interjúja végén megkérdezték tőle, mi a véleménye az automatizálásról. Úgy jellemezte a különbséget a megszokott szervezetekhez képest, hogy ahol eddig sok ezer ember alantas, betanított munkát végzett, ott mérnökök jelennek meg, akik megtervezik az ezt a munkát átvevő automata rendszereket. Ezzel a tömeggyártás átalakul egyedi projekttevékenységgé. Az automatizáció rákényszeríti a menedzsereket, hogy újragondolják, hogyan oldják meg a feladatokat.
