Az ukrajnai háború nem csak katonai eszközökkel folyik, hiszen az Európai Unió gazdasági szankciókkal próbál az oroszoknak keresztbe tenni, ők pedig az energiahordozók korlátozásával vágnak vissza. Az elmúlt hónapokban a Gazprom több ország esetében is megtagadta a szállítást vagy fogta vissza jelentősen az importot. Ebben a helyzetben Norvégia megmentőként lépett fel, hiszen vállalták, hogy az olajtermelése rovására maximalizálja a földgáz kitermelését. Persze mielőtt a norvégokat önzetlen hősként kezdenénk ünnepelni, érdemes hangsúlyozni, hogy a dráguló energiahordozón rengeteg pénzt kerestek.
A háború kitörését követő áremelkedést követően a nyár elején visszaesett a tőzsdei kurzus, azóta viszont megduplázódott az ár. Így vélhetőleg sokkal nagyobb bevételhez jutott az állami kézben lévő energiaholding, mint ami a norvég kormány májusi előrejelzésében szerepelt. Akkor az idei olaj- és gázbevételek kapcsán azt közölték, hogy várakozásaik szerint megközelítik a 100 milliárd eurót. Mindez azt jelenti, hogy az 5,4 millió lakosú országban önmagában ez a bevételi forrás fejenként körülbelül 18 000 eurót jelent. Összehasonlításként, Magyarország egy főre jutó GDP-je ennél alacsonyabb.
Miután jelenleg az elmúlt tíz év átlagos szintjének több mint tízszeresét teszik ki, ezért az energiahordozókon korábban is óriási összegeket kereső északi állam idén extrém összegeket kasszírozhat. Tavaly miután ősszel már kilőttek az energiaárak Norvégia olaj- és gázbevétele közel 30 milliárd eurót ért el, idén tehát annak legalább háromszorosára rúghat majd a befolyó pénz. Miután Oslo az energiahordozókból származó bevételekkel hosszú idő óta tudatosan és jól gazdálkodik, így kis túlzással nincsenek rászorulva az extrabevételekre. Éppen ezért az Európai Unió az árak maximalizálására próbája rávenni Norvégiát.
A Financial Times arról írt, hogy a norvég kormányhoz közelálló szakértők szerint ugyan politikailag nem egyszerű lenyeletni egy árcsökkentést, Osló mégis meggyőzhető lehet. Miután két másik északi ország, Svédország és Finnország is csatlakozni kíván a NATO-hoz Norvégia számára is elemi érdek, hogy hozzájáruljon – jelen esetben az energiapiacon keresztül - az európai stabilitáshoz, továbbá támogassa Ukrajnát és segítsen megakadályozni az orosz gázfegyver hatékony használatát.
Amennyiben a norvég kormány a fentiek szellemében lép és az uniós országok is megegyezésre törekednek, akkor kölcsönös előnyökön alapuló megoldás lehet egy hosszú távú keretszerződés. Ennek keretében a jelenlegi piaci árnál érezhetően alacsonyabb, de a történelmi átlagárnál jóval magasabb áron szállíthatnák Európába a földgázt.
Ez mindkét fél számára megnyugtató lenne, hiszen Norvégia számára egy kiszámítható magas bevételt jelentene, az európai országoknak pedig a piacinál kedvezőbb áron való ellátást. Így a háztartások számára valószínűleg biztosítható lenne a zavartalan téli ellátás, és az ipari fogyasztók számára is tervezhetővé válna a működésük. A kulcs tehát jelenleg Osló kezében van, hogy megelégednek-e a járulékos előnyökkel járó, de alacsonyabb bevételekkel, vagy sem. Abban egyébként a szakértők rendre egyetértenek, hogy év végig tartósan magasak lehetne az árak a gázpiacon.
Hogy meddig és milyen magas árakkal kell szembesülnünk abban nagyon sok tényező közrejátszik majd. Így az alternatív források bevonása mellett más energiahordozók használata is. A napokban ismét felröppent például az a pletyka, hogy Németország elhalasztja a még működő atomerőművek bezárását. De számos egyéb tényező lehet hatással a piacra, olyanok is, mint például a mostani aszályos időszak vízenergiatermelése. Az ugyanakkor látszik, hogy Oroszország politikai zsarolásra és a bevételeinek növelésére is használja a gázszállításokkal való „játékot”.
Az sem véletlen, hogy a fizikai tranzit korlátozása mellett a kommunikációs eszközöket is ennek szolgálatába állítja Moszkva. A napokban például a Gazprom további drasztikus áremelkedést prognosztizált, szerintük még legalább 60 százalékos drágulás várható a téli időszakban. Az orosz energetikai óriás azt jelezte, hogy az európai spot gázárak már most elérték (1000 köbméterre számítva) a 2500 dolláros szintet, de az árak emelkedése szerintük nem fog megtörni. Azt prognosztizálták, hogy akár még idén az árak meghaladják majd a 4 ezer dollárt.
Amennyiben ez bekövetkezne az az európai unió országainak többségét, így Magyarországot is érzékenyen érintené, még akkor is, ha az ellátásbiztonsági kérdéseket sikerül megoldani. A cserearányok további romlása miatt ez hazánk makrogazdasági mutatóit tovább rontaná. Ráadásul egy ilyen árszint ismét jelentős nyomás alá helyezné a költségvetést is, hiszen a beszerzési ár jócskán meghaladná a lakossági piaci árat. Így vagy további áremelésre lenne szükség, vagy más forrásokból, például adóemelésből kellene finanszírozni ezt a különbséget.
