A magyar jegybank elég határozottan lépett a mai napon (a cikk kedden jelent meg - a szerk.), és üzenetet küldött a piac szereplőknek, hogy nem nagyon tolerálja a forint további gyengülését - írja Zsiday Viktor befektetési szakember a legfrissebb blogbejegyzésében. Talán a legfontosabb lépés az évekkel ezelőtt kiherélt alapkamat szerepének visszaállítása (erről bővebben írtam 2016-ban, amikor az alapkamat alaptalanná vált: http://www.zsiday.hu/blog/alaptalan-kamat illetve pár napja: http://www.zsiday.hu/blog/gyenge-forint-politik%C3%A1ja-t%C3%A9v%C3%BAt ).
Eddig a valódi („effektív”) kamatszintet az alapkamattól függetlenül pakolgatták (illetve az előző években számtalan egyéb eszközzel játszva módosítgatták a monetáris feltételrendszert), ahogy éppen jónak látták, de az alapkamatot valahogy soha sem akaródzott felemelniük rendesen, ami azt jelezte a piaci szereplők számára, hogy nem eléggé elkötelezettek, és valójában amint lehet lelassítják/megállítják/visszafordítják a kamatemeléseket, mert a bármi áron való gazdasági növekedés (növekedés = béremelkedés= szavazat...lásd még itt: http://www.zsiday.hu/blog/megint-csak-fizet%C3%A9s-fog-sz%C3%A1m%C3%ADtani) fontosabb nekik, mint minden más. Ez a gyanú persze továbbra sem múlt el az elmúlt időszak tapasztalatai alapján, de legalább törekszenek a hitelesség visszaépítésére. A magas kamat stabil forintot, és kisebb importált inflációt hozhat, de cserébe gyengíti a növekedést. Illetve gyengítené, ha nem lettek volna közben mindenféle ilyen-olyan állam/jegybank által finanszírozott olcsó hitel programok, a múltban ezekre példa volt az NHP, NKP, de a Széchenyi GO program meghosszabbításáról is nemrég döntöttek, tehát azért a monetáris szigor még mindig csak részleges.
A lényeg azonban nem ez, hanem az, hogy a jegybank várhatóan legalább őszig több lépésben is kamatot fog emelni (rövid fejszámolással ebből 9-10 százalék közötti kamatszint jön ki a negyedik negyedévre, ha valóban határozottan lépnek, ahogy ígérik!), és megpróbálja stabilizálni a forint árfolyamát (=kisebb importált infláció), de ez még önmagában nem biztos, hogy elegendő lesz, bár szerencsés esetben igen.
A magyar gazdaság feje felett lebegő damoklészi kard ugyanis az EU-megállapodás meghiúsulása. A megállapodás nélkül eurómilliárdoktól esnénk el, ami a növekedést teljesen leállíthatná idehaza, veszélybe sodorná a költségvetési stabilitást, és nagyon beszűkítené az idehaza elérhető deviza mennyiségét – amire az energiaár-sokk közepette pedig nagy szükség lenne.
Ebből következik, hogy a hazai makrohelyzet stabilizálásához elengedhetetlen a megállapodás, anélkül lehet bármilyen kemény az MNB, nagyon nehéz harcot fog folytatni. A probléma viszont az, hogy az EU szemszögéből a magyar jogállamiság leépülése olyan szintű, hogy nehéz elképzelni, hogy mit tud ígérni a magyar fél (amit aztán be is tart), amire azt mondják, hogy rendben, ez elegendő – pláne, hogy alkotmányozó többséggel bármelyik lépést bármikor visszavonhatja a kormányzat. Logikus és talán kellően meggyőző lépésnek tűnhet az Európai Ügyészség „beengedése”, de csak a jövőbeli (például 2023. január 1. utáni) ügyek vonatkozásában – ez talán mindkét fél számára elfogadható kompromisszum.
A forint stabilizálása és az infláció letörése tehát kétszemélyes feladat. Az MNB nagyjából elkötelezte magát, de a másik szereplő, a kormányzat nélkül ez nem biztos, hogy elég. Az infláció hazai megállítása, és a gazdasági mélyrepülés elkerülése pedig jól láthatóan nem az árszabályozásokon fog múlni, hanem az EU-megállapodáson. Mint tudjuk: az apa férfi, az anya nő, a benzin 480 – de megállapodás nélkül még mindezek fennállása ellenére is igen cudar világ jöhet idehaza.
