Kísérleti jelleggel két helyszínen, két óvodás csoporttal indult a Budapest School története 2015-ben. Mára számos vidéki és fővárosi helyszínen közel 30 csoport működik: óvodások, alsós, felsős és középiskolás diákok tanulnak mikroközösségekben. A helyszínek dinamikus bővülése mutatja, hogy van igény az alternatív jellegű intézményi oktatásra. Számszerűsítve mennyivel nőtt az érdeklődés a kezdetekhez képest?
Harminc óvodás gyerekkel indultunk egy budai és egy pesti lakásban. Most az összes helyszínre körülbelül nyolcszáz gyerek jár 3-18 éves korig. Folyamatos a növekedés és az érdeklődés, ami jelzi, hogy szükség van újragondolt iskolákra.
Mennyivel bővíthető a kapacitás, hogy a növekvő létszám és az egyre terebélyesedő intézményi infrastruktúra ne menjen az oktatás színvonalának kárára?
A kérdés mögött egy klasszikus iskola modellt sejtek. Hatalmas épület, ahol már elvész a gyerek. Mi eleve egy úgynevezett mikroiskola hálózati modellben működünk, nem egyetlen épületben. A jelenlegi 16 helyszínen mindenhol ugyanaz a családias struktúra működik, mint ami a kezdetekkor jellemezte a Budapest Schoolt. A növekedésnek mi inkább a jó hatását látjuk: fejlődik az oktatás, mert egyre több jó tanárunk van, akik egymást is tanítják – egyre okosabb a közösség.
Fotó: Mátrai Dávid
Tekintettel arra, hogy a tanárokon mennyi minden múlik, nyilván fontos, hogy megtalálják a legmegfelelőbbeket. De ez nem egy hagyományos iskola, mások a prioritások a tanárok számára is. Milyen szempontok szerint választják ki őket?
Az első, amit nézünk, hogy hogyan tud csapatban dolgozni. Mi nem tudunk azzal a tanárral együttműködni, aki zseniálisan bánik a gyerekekkel, de idióta a felnőtt kollégákkal vagy a szülőkkel. Azért ezeket a szempontokat vesszük előre, mert ha valaki ezeknek nem felel meg, akkor már nem tesszük ki a gyerekeket annak, hogy rajtuk teszteljük. Azt is figyeljük, hogy egy tanár akar-e és tud-e ebben a számára ismeretlen környezetben differenciáltan tanítani, hogyan beszél és dolgozik a gyerekekkel, képes-e alkalmazkodni. Mert azt, hogy hogyan “kell” a BPS-ben (Budapest School - a szerk.) – dolgozni, eleinte senki sem tudja. Fontos szempont az is, hogy hajlandó-e a saját fejlődésével is foglalkozni.
A kezdetektől fogva hangsúlyozzák az élményalapú, tantárgyakon átívelő tanulás fontosságát, az egyéni igények figyelembe vételét, a vegyes életkorú csoportok létjogosultságát, a projektalapú együttműködésben rejlő lehetőségeket. Ugyanakkor a BPS kerettanterve időközben teljes mértékben illeszkedett a Nemzeti Alaptantervhez (NAT). Hogyan lehet ezt a két irányt összehozni?
A gyerekeknek meg kell tanulniuk írni, olvasni, számolni, szöveggel dolgozni és egy csomó területen jártasságot kell szerezniük. De hogy hogyan, mikor, és milyen formában, az mindegy a NAT-nak. Az alapdolgokban egyetértünk, ebben nincs egyediség. Hogy a te gyerekednek többet kell-e az írással foglalkoznia és kevesebbet a számolással, abban viszont különbség lehet gyerekek között. Ezért kell az iskola struktúrájába, a tanulásszervezésbe beépíteni a személyreszabottságot. Az állami iskolákban szerintem az egyik legfőbb probléma, hogy a tanmenet központi, a tanárokból pedig tananyagleadó robotokat akarnak csinálni. Mi meg inkább azt mondjuk, hogy a tanároknak és a gyerekeknek az a feladata, hogy eljussanak egy célhoz, és az utat mindenkinek meg kell találnia. Na jó, azért sok segítséget kapnak, hogy ne tévedjenek el.
A tanár, ha nem hülye, pontosan tudja, melyik gyerek mit nem értett meg, mit kell ismételnie. Nálunk az egyik legfontosabb “óra” az egyéni tanulási idő, ami az állami iskolákban napközi néven fut. Nem biztos, hogy délutánra esik, viszont mindenki azzal foglalkozik, amiben fejlődnie kell, és ebben a tanár segíti. Ilyen egyszerű a személyre szabottság. Hogy a napköziből “kivesszük” azt a részt, amitől a gyerek ideges, stresszes, csak túl akar rajta lenni. Fontos, hogy a tanár nem az írásért, olvasásért, matekért felel. Hanem hogy a gyerek jól érezze magát és tanuljon, fejlődjön.
A Budapest Schoolt kísérleti jelleggel 2015-ben heten alapították, egyikük Halácsy Péter, a Prezi társalapítója. A célkitűzés egyszerű volt: a gyerekek a természetes fejlődésükhöz és egyéni igényeikhez igazodó oktatási rendszerben tanulhassanak. A két óvodával induló BPS az évek folyamán igencsak kinőtte magát: 2020-ban hivatalosan is elismert iskolaként kezdett működni. Jelenleg közel 30 mikroegysége, óvódája és iskolája van. Az egy főre jutó minimum hozzájárulás mértéke iskolánként változó: havi 130 ezer forinttól 215 ezerig terjed.
Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy ne azonos életkorú gyerekek járjanak egy-egy csoportba: 3-4 évnyi különbség is lehet közöttük. Tudnak folyamatosan együtt fejlődni, haladni?
Az én negyedikes gyerekem az ideje felét negyedikesekkel tölti, a hetedikes gyerekem pedig hetedikesekkel, egyébként kisebbekkel és nagyobbakkal is együtt vannak, mivel kevert korosztályú közösségek működnek. A “rendes” korcsoportos osztályokban is lehet plusz-mínusz 2-3 évnyi különbség a gyerekek között érettség szempontjából. Akkor meg már össze is rakhatjuk őket. Egyébként a kevert korcsoport nem azt jelenti, hogy ugyanaz a 25 gyerek mindig együtt van, hanem azt, hogy hol ilyen csoportban vannak, hol olyanban. Ezek összetételét minden tanárcsapat maga dönti el.
Kiknek való ez az intézményi modell?
A közoktatás nagyon rossz az SNI-s (sajátos nevelési igényű) és a BTM-es (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő) gyerekeknek, ezért aki meghallja az egyéni igények kifejezést, bennünk látja a megoldást. De nálunk fontos az önálló tanulás, a fegyelmezettség. Szóval azt mondanám: annak való, aki tud és akar önállóan tanulni, közösségben tud és akar lenni és bírja a laza kereteket. Úgy látom, minden szülő azt gondolja, hogy ilyen a gyereke, de igazából meg nem.
A Budapest School “fizetős” iskola, ez a kezdetektől fogva így volt, nem is titkolták. Az induláskor még úgy működött, hogy két támogatói díjjal bekerülő gyerek után egynek volt lehetősége ösztöndíjra. Ma 80-20 százalékos arányt említenek. Jelenleg hogy működik a tandíjrendszer?
Az infláció elszabadulása óta, vagyis az elmúlt két évben nem veszünk fel igazán támogatott gyereket. Ennek az az oka, hogy nem tudjuk elég gyorsan emelni a támogatói díjat. Ma körülbelül a szülők hetven százaléka fizeti a megszabott hozzájárulást vagy ennél többet, és körülbelül 30 százalékuk kevesebbet: gyerekeik havonta 20 vagy akár havi 70 ezer forint ösztöndíjat – tandíjtámogatást – kapnak a közösségtől. Értelemszerűen akkor tudunk ösztöndíjat adni, ha van, aki az előírtnál többet fizet. Remélem, hogy az infláció csökkenése után újra tudunk új ösztöndíjasokat fogadni.
Ahogy nő az igény az alternatív oktatási intézményekbe való bejutásra, úgy fokozódik a verseny. Sokan gondolják, hogy több pénzzel esetleg könnyebb bejuttatniuk a gyereküket?
Erre azt szoktam mondani, ha pénzt adnak, akkor fogadjuk el, mert ezzel lehetővé tesszük valakinek, hogy iskolába járjon. Pénzért viszont nem viselkedünk másképp a gyerekkel, mert az nagyon rossz lenne neki. Nem veszünk fel valakit csak a pénz miatt, nálunk nem mennek külön sávban a “licites gyerekek’.
Van várólista?
Igen. És mivel folyamatosan növekszünk, ezért folyamatosan van szabad hely is.
Oktatási helyszínenként változik a támogatói díj mértéke: egészen jelentős eltérések is lehetnek. Mi befolyásolja az összeg alakulását a létszámon és az infrastrukturális adottságokon kívül?
Semmi. Mivel nonprofit iskola vagyunk, ami bejön, abból tudjuk fizetni a tanárok bérét és az infrastuktúrát. Ha egy környéken nem tudnak eleget fizetni a családok, akkor olcsóbb ingatlan kell, vagy a diákok kevesebb órában járnak iskolába. Máson nagyon nem tudunk változtatni. A mikroiskolák különálló gazdálkodási egységek. Tanárcsapatok mérik fel, mennyi lehet az ideális tandíj. Egyelőre nincsenek olyan szabályaink, amelyek miatt ne hozhatnánk ilyen döntést. Négy éve működünk akkreditált iskolaként, a költségvetésünk hatvan százalékát a tanárok bére teszi ki. Jelenleg körülbelül 180 tanárunk van, ebből sok az óraadó, aki megbízási szerződéssel dolgozik.
A gyerekek körében nem okoz problémát, hogy valakinek többet fizetnek a szülei, másoknak pedig alacsonyabb a tandíjuk?
Vannak a közösségeinkben konfliktusok. A pénzkérdés mindenhol előkerül. Hogy tudja-e a gyerekem, hogy a másiknak iPhone 15 Maxa van, amit karácsonyra kapott, és amit ő nem kap? Tudja. Ebből lehet feszkó. De ami a legfontosabb: akkor ezzel lehet dolgozni. Fontos, hogy a tanárok vegyék észre, és foglalkozzanak vele. Az én gyerekeim is tudatában vannak a pénznek, és hogy vannak náluk gazdagabbak és szegényebbek. Mivel szeretném, ha megtanulnának kedvesen együtt élni különböző emberekkel, ezt a feszkót tanulási lehetőségnek tartom.
Szembesülnek-e olyan előítéletekkel, amelyek az alternatív oktatási módszerekkel kapcsolatban felmerülhetnek: például, hogy ide pénzes gyerekek járnak, akik életképtelenek lesznek, nem tanulnak meg a való világban létezni, reálisan gondolkodni?
Bennem is felmerült már szülőként, hogy nincs eléggé strukturálva a gyerekeim élete, hogy nagyobb teljesítményre lennének képesek. Másban is felmerül. Az oktatás céljaival, az elvárandó teljesítményről beszélnünk kell. Pénzes emberek gyerekei járnak ide? Igen, több a pénzük, mint az átlagnak. Vannak-e előítéketek? Igen. Ugyanakkor a fő kérdés nálunk az, hogy mi a való világ, és mire van szükség ahhoz, hogy gyerekeink boldog, egészséges felnőttekké váljanak, akik pozitív hatással tudnak lenni környezetükre. A világ változik. Száz éve még fontos volt, hogy milyen fogaskerekek vagyunk egy gépezetben. Nem azt mondom, hogy már nem az, de az is számít, hogy emberek maradjunk: jóllét, boldogság, kedvesség - ezeknek van értéke. Meg kell mutatni: nem az a fontos, mit tanul a gyerek, hanem hogy hogyan tanul és képes-e tanulni. És hogy szülőként hogyan beszélgetünk erről másokkal. A szülőnek nagyobb hatása van a gyerekre, mint az iskolának. Nekünk az a dolgunk, hogy segítsünk a szülőknek, hogy még jobb szülőkké válhassanak.
Milyen irányba szoktak orientálódni a BPS-es diákok? A felvételi követelményeknek meg tudnak felelni, így, hogy más rendszerben tanulnak, és később szembesülnek az állami követelményekkel?
Összesen hat diákunk végzett tavaly, idén tizennyolcan fognak érettségizni. A hatból egy diák a MOME-ra felvételizett, egy a Műegyetemre. Volt, aki külföldre ment és olyan is, aki felvételi előtt szünetet tart. Van olyan, aki 8 évet jár hozzánk, aztán elmegy máshova. Mi egy 12 évig nyitva tartó buli vagyunk, minden évfolyamon be lehet jönni és sok helyen ki lehet menni. Nyolcadik után szoktak többen elmenni, a sorrend: AKG, Közgazdasági Politechnikum, Kürt Alapítvány Gimnázium. A Budapest schoolos gyerek, ha akar, akkor be tud jutni bárhova.
Az érettségi és a központi felvételi közös trauma. Mindkettőre kell tanulni, különórára járni, ahogy az állami iskolában tanulóknak is, ezekre ugyanis a közoktatás sem készíti fel a diákokat teljesen. Ezekre időt és energiát kell szánni, csak úgy lehet eredményt elérni. És ehhez nem szükséges egyedinek lenni.
