Az OECD 2025-ös oktatási jelentése újra kimondja azt, amit a pedagógusok, szülők és diákok évek óta tapasztalnak: a magyar oktatás rendszerszintű válságban van. Az adatok világosan mutatják, hogy a tanári hivatás leértékelődött, a diákok teljesítménye romlik, az oktatási egyenlőtlenségek nőnek és a közkiadások drámaian alacsonyak.
Felsőoktatás
A 25-34 évesek felsőfokú végzettségénél Magyarországon nagyobb befolyása van a szülő végzettségnek, mint bármi más tényezőnek. 71 százalékuk szerez felsőfokú végzettséget, ha legalább az egyik szülője felsőfokú végezettségű. Ha viszont a szülőknek nincs magasabb végzettsége, mint nyolc általános, akkor 65 százalékpontos zuhanást észlelhetünk. Ez a különbség az egyik legnagyobb az OECD-országok között (az átlag 44 százalékpont) – mutat rá a Civil Közoktatási Platform (CKP) a jelentés elemzésénél.
A vidéki fiataloknak sokszor nem az esély, hanem az ajtó hiányzik. A legtöbb OECD-országban a 25-64 évesek felsőfokú végzettségének aránya nagy mértékben eltér a régiók között. Az egyik ország, ahol a legjelentősebb ez az eltérés, az Magyarország, itt ugyanis a legjobban és legrosszabbul teljesítő régiók közötti különbség 38 százalékpont. A felsőfokú végzettség aránya a fővárosban 59 százalék, míg Észak-Magyarországon mindössze 21 százalék.
Fotó: DepositPhotos.com
Egyetem: jobb lett a lemorzsolódás arány
A hivatalos képzési idő alatt a hallgatók fele (50 százalék) végez, egy évvel később 65 százalék, három évvel később a képzés vége után pedig 72 százalék. Az OECD-országokban ez az arány alacsonyabb: 43, 59 és 70 százalék. Itt a nemek eloszlásában van különbség: az alapképzést kezdő nők nagyobb valószínűséggel fejezik be a képzést annak végét követő három éven belül, mint a férfiak. Az OECD 12 százalékpontos átlagához képest Magyarországon ez 15 százalékpontos különbséget jelent (a nők 79 százaléka, a férfiak 64 százaléka végez).
Hazánkban a STEM-szakok (természettudomány, technológia, mérnöki tudományok és matematika) végzési aránya 62, az egészségügy területén pedig 66 százalék. A lemorzsolódást tekintve jól állunk: a BA képzés első évét követően a lemorzsolódás alacsonyabb az OECD-átlagnál: 5 százalék (szemben a 13 százalékkal).
Érdekes tény még, hogy egyre több külföldi hallgató van a magyar egyetemeken. Százalékos növekedésük látványos: 2018-ban 11,4 százalék, 2023-ban már 14,4 százalék volt a külföldi hallgatók aránya.
Magasabb végzettség – nagyobb egyenlőtlenség
Az oktatási szintek közötti egyenlőtlenség látható a gazdasági számokban. Minél iskolázottabb valaki, annál sikeresebb a munkaerőpiacon és annál inkább számíthat magasabb fizetésre. Nagy a szakadék a végzettségek között: középfok nélkül 15,5 százaléknak, érettségivel 4,1 százaléknak, diplomával pedig már csak 2,4 százaléknak nincs munkája.
A magyar 25–34 évesek 21 százaléka mesterdiplomával lép a munkaerőpiacra, mely 5 százalékponttal jobb, mint az OECD átlag (16 százalék).
A fizetések közötti különbségek viszont jelentősen nagyobbak, mint az OECD átlag.
Itthon a nyolcosztályos végzettséggel 23 százalékkal keresnek kevesebbet a fiatalok, mint a középfokú végzettséggel bírók, a diplomásoknál pedig a különbség már 73 százalékpont, szemben az OECD 54 százalékos átlagával. Tehát az iskolai végzettség nálunk különösen nagy befolyással van a bérek közötti különbségekre, mely tovább termeli a társadalmi egyenlőtlenségeket.
Szövegértés: aggasztó trend
Magyarországon az írás-olvasási készségek kritikus állapotot értek el: a 25 és 64 éves lakosok egyharmada (33 százalék) teljesít a legalacsonyabb vagy még annál is gyengébb szinten a szövegértés területén, ami jóval alatta van az OECD 27 százalékos átlagának. De a felsőfokú végzettségűeknél jobb az arány.
GDP oktatásra fordított része
Az oktatásra fordított állami kiadások GDP-arányosan mindössze 3,4 százalékot tesznek ki, az OECD-átlag 4,7 százalék. Ezzel Magyarország az utolsók között van Európában.
A kötelező oktatás szintjein a kiadások 87,4, az óvodában 90,5, a felsőoktatásban pedig 63,2 százaléka jön állami forrásból, mindhárom mutató az OECD-átlag alatt van. Az egy tanulóra jutó kiadás ugyan összegszerűen nőtt 2015 és 2022 között (7352-ről 9177 dollárra, azaz 2,85 millióról 3,56 millió forintra), viszont az állami költségvetésből erre szánt összeg mértéke 6,7 százalékról 5,8 százalékra csökkent. Az óvodára szánt kiadásoknál kifejezetten válságos a helyzet: a gyermekek létszáma nőtt, de ezzel párhuzamosan az egy gyerekre jutó költség 5,8 százalékra esett vissza. Az OECD-országokban átlagosan 24 százalékkal még nőtt is. Az így kialakuló különbségeket a szülők fizetik meg: egyre többen kényszerülnek különórákra, magántanárokra, fizetős képzésekre vagy külföldi tanulmányokra. A tudás így nem alapjog, hanem árucikk – azoké, akik meg tudják fizetni – mutat rá a CKP.
A pedagógusok bérhelyzete sem rendeződött: a jelentés szerint még mindig jelentősen elmarad más felsőfokú végzettségűek keresetétől. Bár a tanári bérek emelkedtek 2015 óta, ám az általános iskolai tanárok fizetése 34 százalékkal alacsonyabb, mint a felsőfokú végzettségű, teljes munkaidős munkavállalóké – az OECD-országokban átlagosan 17 százalékkal alacsonyabb ez az érték.
