Ahogy az élet számtalan területén, úgy az álláskeresésnél is van néhány alapszabály, amelyeket célszerű szem előtt tartani, ha nem akarunk már a kezdetek kezdetén elesni a vágyott munkalehetőségtől. Ezek többnyire az élet számos területén gondot okohatnak, ám az állásinterjúk során ezek többnyire végzetesek szoktak lenni.
Az alábbiakban négy gyakori hibát és azok kivédését mutatjuk be a Carrierbuilder.com útmutatása alapján.
Első hiba: elkésni az állásinterjúról
Ha egyelen szabályt kellene említeni az állásinterjúk kapcsán, talán a legfontosabb az lenne, hogy soha ne késsünk el a felvételi beszélgetésről. Ennek ellenére a jelöltek számos alkalommal érkeznek a megbeszélt időpont után az interjúra. Az okok között számtalan található, hiába indultunk időben otthonról, dugó volt útközben, vagy bármi más probléma közbejöhet.
Ilyen esetekben a kulcs, hogy ne várjunk az utolsó pillanatig. Ha menet közben úgy látjuk, nem fogunk időben érkezni, jelezzük a problémát, és azt is, mikor leszünk biztosan ott.
Az esetek jelentős részében egy ilyen aprósággal kiküszöbölhető, hogy megbízhatatlan munkavállalóként mutatkozzunk be, és a munkaadók esetenként még értékelik is a problémamegoldó képességünket.
Második hiba: túl korán érkezni
Bár ez koránt sem olyan mérvű hiba, mint fél órát késni, ám jóval a megbeszélt időpont előtt megérkezni az állásinterjúra nem a legjobb ajánlólevél.
A korábbi érkezés jóval egyszerűbben orvosolható, mint a késés. Ilyenkor célszerű az irodaépületen kívül várakozni, sétálni egyet a környéken, vagy egyszerűen csak a kocsiban eltölteni a hátrelvő időt. A megbeszélt időpont előtt 10-15 perccel bemehetünk az interjú helyszínére, a mosdóban ilyenkor még egyutolsó pillantást vethetünk a külsőnkre s ellenőrizhetjük, hogy ne okozzunk (magunknak is) kellemtlen meglepetést.
Harmadik hiba: mellbevágó kérdések
Miközben az általában minden alkalommal feltett kérdésekre fel lehet készülni, időnként a felvételiztetők meghökkentő irányba terelik az interjút. Ilyenkor triviális helyzetekre adandó válaszok éppen úgy előkerülhetnek, mint olyan kérdések, hogy például miért kör alakú a csatorna fedél. Még ha nem is tudunk pontos választ adni, igyekezzünk értelmesen felelni, ha szükséges, néhány másodpercig gondoljuk át a problémát, dolgozzuk fel a meglepetést.
Egy frappáns válasz mindenképpen jobb benyomást jelent, mint a "fogalmam sincs" típusú felelt, ám ha nem jut eszünkben semmi, de menet közben mégis beindulnak a gondolataink nyugodtan jelezzük, hogy mi jutott eszünkbe. A munkaadók gyakran értékelik, hogy egy problémát nem hanyagolunk el, hanem igyekszünk megoldást találni rá.
Negyedik hiba: alulpozícionálni magunkat
Gyakori, hogy a munkaadók ki akarják ugratni a nyulat a bokorból, és nem mondják meg, mennyit fizetnének, hanem megkérdezik a jelölt fizetési igényét. Annak érdekében, hogy ne becsüljüjük alá magunkat könnyen elkerülhető olyan módon, ha utánnanézünk, milyen jövedelmek jellemzőek az általunk megpályázott pozícióba. Ezt már csak azért is érdemes megtenni, mert ha irreálisan túlbecsüljük a lehetőségeinket a cég képviselői nem fognak velünk számolni.
Ha mégis elkövetjük azt a hibát, hogy túl alacsony jövedelemért vállaljuk a munkát, érdemes megpróbálni utólag is alkudni. Ilyenkor persze célszerű racionális érvekkel és statisztikákkal alátámasztani érveinket annak érdekében, hogy a vezetőség akceptálja azt.
Ne feledjük a munkaadó számára ismeretlenek vagyunk és gyakran úgy gondolkoznak, hogy amilyen módon az interjún viselkedünk, gondolkodunk, olyanok vagyunk. Érdemes leszögezni, hogy a legjobb elkerülni a baklövéseket, de időnként még egy hiba is teremthet olyan helyzeteket, lehetőséget, amely során bizonythatjuk azt, hogy talraesett emberek vagyunk, akik ki tudják magukat vágni szorult helyzetből is.
