Olyasmit fogok most kérni Öntől, kedves olvasó, amit semmilyen rendes embertől nem szabadna, de még elítélt bűnözők esetében is csak súlyosbító körülmények fennállása mellett. Nézzen végig velem egy Kormányinfót!
Persze biztos látott, olvasott már részleteket egy-egy ilyen eseményből, esetleg a háttérben bekapcsolva fél füllel végihallgatott egy egészet is, de én időnként hivatalból arra kényszerülök, hogy figyelmesen végighallgassak és -nézzek egyet, pont azért, hogy kedves olvasóinknak ne kelljen, hanem átfuthassák gyorsan a fontosabb vagy érdekesebb részeket. Azért, hogy én erre kényszerülök, okolhatnám neveltetésemet, iskoláimat, a társadalmat, lapunk szerkesztőit, de végső soron tudom, hogy csak magamat – valamilyen rendes, hasznos munkát kellett volna találnom magamnak.
Most azonban nemcsak saját, elhibázott döntéseimen keseregve, bosszúból kérem Öntől azt, amit kérek, hanem mert akármilyen rettenetes kín is ez, sokat elárul arról, milyen országban is élünk, és milyen is a magyar kormány igazi arca.
Nem tudom, lehet-e egy kormány esetében jellemről beszélni, de szerintem mindenki nagyjából értheti, mire gondolok ilyenkor. Makrogazdasághoz, nagy egészségügyi rendszerekhez, vasútfejlesztéshez, vízgazdálkodáshoz, és így tovább, kevesen értenek, értünk, ezért nehéz saját véleményt alkotni a kormány teljesítményéről e területeken. Persze a legtöbben alkotunk valamiféle véleményt benyomásainkra, barátainkra, kutatásainkra alapozva.
De a jellem, az más dolog. Ha mondjuk egy szállodai svédasztalnál egy híres atomfizikus a szemünkbe nézve kilapátolja a tányérjára az utolsó tíz palacsintát a gyerekünk elől, akkor a szakmai hozzáértéséről nem, de a jelleméről azért elég pontos képet alkothatunk.
Ezúttal nagyon messzire mentek Gulyás Gergelyék
És akkor most nézzük a csütörtöki Kormányinfót! Kezdjük a helyszínválasztással. A meghívó szokás szerint előző nap jött, bőven késő délután, de nem a szokásos miniszterelnöki kabinetirodába, hanem a geszti Tisza-kastélyba. Ez autóval bő három, közösségi közlekedéssel inkább öt órára van Budapesttől – egy irányba (igaz, kékvillogós, feketeautós konvojban, neadjisten helikopterrel azért biztosan rövidebb az út). Ezt kellett megoldania annak a budapesti újságírónak, aki kérdezni szeretett volna a kormány képviselőitől, de úgy, hogy szervezni is csak szerda este kezdhette el az utat, hiszen miért is nem szólnának mondjuk két vagy három nappal korábban erről?
Lapunk például – szégyen, nem szégyen – nem tudta megoldani, hogy a szokásos néhány óra helyett egy egész napra nélkülözzünk egy kollégát, aki pedig nagyon lelkesen szokott Kormányinfókra menni (ezt vele kell megbeszélniük, én itt most csak a saját hibáimmal és rossz döntéseimmel tudok elszámolni) és kérdezni vagy inkább kérdezni próbálni.
Fotó: YouTube/Magyarország Kormánya
Egyszerűbb lett volna Gulyás Gergelynek és Vitályos Eszternek szolgálati autóval Budapestre jönni, mint 10-20-30 újságírónak fordítva megtenni ezt az utat? Lehetett volna egy nappal később, Budapesten tartani a Kormányinfót, amikor már úgyis vége a kormányülésnek? Persze, de minek? A közvélemény jobb tájékoztatása, vagy néhány újságíró kedvéért, akiknek se egy rendes, néhány százezres gönce, vagy egy magánrepülőgépes nagyvállalkozó haverja nincsen? Végül is tökéletes választás volt a Tisza-kastély: gróf Tisza István döntéseiről sokat lehetne vitatkozni, de hogy akkoriban még kimondva is úgy gondolták az ország vezetői, hogy az ő ügyeikbe a bugris közemberek vagy a lompos firkászok ne szóljanak bele, az biztos. Ma már ritkábban mondják ezt ki – ugye, Lázár János? – de hogy így gondolják, az egyértelmű.
Tudom, hogy a mai Magyarországon ezt nehéz így nézni, de az újságírók ebben a helyzetben mégiscsak az ország népét képviselik (igen, még az Origo vagy a Pesti Srácok munkatársai is), hiszen bárki nem állíthat oda Gulyás Gergelytől kérdezni. Sőt, ugye a sajtó független részének a kormány tagjai nem válaszolnak (írásban sem), nem adnak interjút, legfeljebb szökőévente, kegyként osztogatva. Így aztán a Kormányinfó nem egy tizenkettő egy tucat, sokszor unalmas kötelező kör, hanem az ország minimum a nem Fidesz-szavazó részét, úgy 6-7-8 millió embert képviselő független sajtó gyakorlatilag egyetlen lehetősége, hogy kérdezze, korábbi állításaikkal szembesítse az ország vezetőit.
Na de milyen válaszokat kapnak ezek az újságírók, ez a néhány millió ember? Aki érez magában az erőt, most nézze végig a teljes felvételt, nem akarom befolyásolni.
Kérdésekkel zaklatták a minisztert
Azért kiemelnék néhány különösen vérlázító momentumot. Az egész Kormányinfó érdemi része a kormány részéről nagyjából öt perc volt, bejelentette Gulyás Gergely, hogy három területre koncentrálva gazdaságélénkítő intézkedéseket terveznek, amelyekről semmilyen részletet nem tudott és nem is akart elárulni.
Ezután jöttek a kérdések – az első két körben a „köztévé” és az Origo kapott szót, majd negyedikként a Tv2, ötödikként a Hír TV, hatodikként a Magyar Nemzet, hetedikként a Békés Megyei Hírlap, nyolcadikként a Pesti Srácok, tehát közvetlenül vagy közvetve, részben vagy egészben állami pénzből működő, a kormánypropagandához tökéletesen idomuló orgánumok. Később a telexes kolléga szóvá is tette, hogy mivel legutóbb nem kérdezhettek, ígéretet kaptak arra, hogy az elején kerülnek sorra – kicsinyesnek tűnik a megjegyzés, de hát bizony nem mindenki kap ám szót Kormányinfókon (most azért kaphatott talán, mert kevesen utaztak le Gesztre), és aki nem, az várhat újabb 1-2-3 hetet arra, hogy a közben már akár régen elfeledett ügyében kérdezhessen.
A sajtótájékoztató első 50 percéből tehát úgy 5-6-ban kapott igazi kérdéseket Gulyás Gergely, köztük persze ott volt az elmúlt napok talán legnagyobb botrányát, Orbán Balázs „félreérthető” szavait firtató is. A téma többször előkerült ezután is, de nem azért, mert az elfogult, értetlen újságírók nem tudták elengedni – ahogy ezt Gulyás Gergely többször érzékeltette –, hanem azért, mert olyan válaszokat kaptak, amilyeneket.
„Az ügy a részünkről le van zárva”
– közölte Gulyás Gergely többször is.
Amikor azt a kérdést kapta később, hogy mégis akkor hogyan értette Orbán Balázs – és hogyan értette mindenki félre – azt, hogy „pont 56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált két és fél évvel ezelőtt?”
„A Fidesz minden vezetője az ügyben megszólalt […], Orbán Balázs is. Elmondta, hogy félreérthetően fogalmazott és elnézést kért. Ezért nem tudjuk azokat a szavakat értelmezni, melyekért ő maga kért elnézést”
– jött a válasz. De ez válasz arra, hogy akkor hogyan is lehetne máshogy értelmezni azt, amit Orbán Balázs mondott, mint hogy a magyar kormány nem folytatott volna védekező háborút egy másik állam, jelen esetben Oroszország nyílt agressziójával szemben? Nem, természetesen nem válasz. Az, hogy sem maga Orbán Balázs, sem senki más nem tudta feloldani az alapvető logikai ellentmondást, az úgy látszik nem baj, ezzel kell beérnünk, hátha majd elfelejtődik ez az ügy is.
Úgy tűnhetett, a miniszter beleszalad egy pofonba akkor, amikor azt mondta: „Két történelmi esemény közötti párhuzam nem szerencsés, félreértésre adhat okot.”
Amikor erre a telexes újságíró felhívta rá a figyelmét, hogy Orbán Viktor két évvel ezelőtt pontosan ugyanezt tette, akkor a válasz az volt, hogy „Akkor Önök ezeket a mondatokat ünnepelték”, majd az, hogy amit Orbán Balázs mondott, félreérthető volt, amit viszont Orbán Viktor, az „világos és egyértelmű párhuzam volt”. Tessék?
Felmerült a kérdés, hogy lesz-e következménye Orbán Balázs a miniszterelnök által is „hibának” nevezett megszólalásának? A válasz az volt, hogy az elég következmény, hogy a politikai igazgató, szegény, már sokat magyarázkodott ez ügyben, sőt, bocsánatot is kért. Oké.
Tessék?
Amikor azzal szembesítették Gulyás Gergelyt, hogy azt mondta, egyik blokkhoz sem akar tartozni Magyarország, miközben tagja a NATO-nak és az EU-nak, akkor belekötött egy kötőszóba, majd arról beszélt, hogy Amerika mit csinál.
„Nagyon óvatosnak kell lenni azzal, hogy más államok döntéseit minősítsük”
– mondta annak a kormánynak a minisztere, amely mást sem csinál, mint éles hangon minősíti más államok döntéseit például az ukrajnai háború ügyében. Szürreális.
Különösen szép pillanata volt a Telex munkatársa és Gulyás Gergely párbeszédének, amikor az újságíró a sokadik visszakérdezésben „hülyeségeknek” titulálta Orbán Balázs szavait. Erre már Vitályos Eszter is megszólalt, aki rendre utasította azzal, hogy „több tiszteletet szeretnék kérni a politikai igazgató úrnak”, „olyat, hogy hülyeség, ne mondjunk a szavaira”. Mondja ezt annak a kormánynak a szóvivője, amely sajtóján keresztül, de sokszor még közvetlenül is intéz személyeskedő, hazaárulással vádaskodó, magánéleti ügyeket előhozó támadásokat bárki ellen, aki nem ért velük egyet, ha pedig ez nem elég, akkor akár a hatóságait is beveti?
Gyakorlatilag semmit sem volt hajlandó mondani arról Gulyás Gergely, hogy van-e dolga a kormánynak, személyesen az egyházak és a kormány közti kapcsolatokért felelős miniszterelnök-helyettesnek, Semjén Zsoltnak az utóbbi napokban napvilágra került sötét, egyházi személyeket, ráadásul a kormánnyal közeli kapcsolatokat ápoló egyházi személyeket érintő – újabb – botrányokkal.
Feltették azt a kérdést is a Miniszterelnökséget vezető miniszternek, hogy a miniszterelnök tart-e beszédet október 23-án, azaz húsz nap múlva, és hol. Nem válaszolt.
„Mit szól ahhoz, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal egyik vezetője a volt III/III-as ügynök, Horváth József lett?”
– hangzott egy következő kérdés.
„Javaslom a Szuverenitásvédelmi Hivatalt megkérdezni”, szólt a válasz. Mármint arról, hogy Gulyás Gergely mit szól ehhez? „Önnek nincs véleménye a kérdésben?” – jött a visszakérdezés.
„Nincs olyan tudásom, ami alapján megalapozott véleményem lehetne.”
Hogy mi van?
Orbán Viktor édesapjának cége szállít köveket a Budapest-Belgárd vasútvonal építésébe? „Az, hogy valaki fővállalkozóként kitől rendel, ebbe a kormánynak lehetősége sincs beleszólni. Javaslom a miniszterelnököt megkérdezni.” Ja oké. Egyébként megkérdezték. Önök szerint mit válaszolt?
Miként sértheti a Gödért Egyesület tevékenysége a magyar szuverenitást? Nem tudok az eljárásról, de a magyar ellenzék külföldről kapott pénzt a kampányára. 400 forint felett az euró? Ez a jegybank ügye.
Milyen szabályozás alapján fogják vizsgálni a „háborúpártinak” titulált sajtóorgánumok külföldi támogatásait? – firtatta az RTL. „Én nem ellenőrzöm önöket, hanem válaszolok önöknek” – mondta erre félmosollyal Gulyás Gergely, a miniszterelnök legszűkebb stábjának tagja, de tudott még jobbat is:
„Nem tudom, hol tartanak a szabályozás részletei, engem csak olyan részlet érdekel, hogy ingyenesen lehessen Bajnokok Ligája meccseket nézni”
– szólt a válasz, arra utalva, hogy a csatorna szerezte meg e meccsek közvetítési jogait. Ez azért különösen kedves, mert sajtótermékek, szerkesztőségek létét, ezáltal úgynevezett „magyar emberek” megélhetését veszélyezteti, ha hirtelen minden külföldi forrás „háborúpárti”, a magyar szuverenitást veszélyeztető bélyeget kap, arról nem is beszélve, hogy nyilván a munkatársak is megkapják, vagy már meg is kapták a „dollárbaloldali, Sorosbérenc, hazaáruló” jelzőket, állami pénzből fizetett Facebook-hirdetésekben is akár.
Ez tehát nagyjából nettó 25 perc termése, és csak az elmúlt napok ügyei.
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
És az még – sajnos – nem is került szóba, hogy milyen elképesztően aljas módon sikerült még egyet rúgnia halála után is Kövér Lászlónak a kormány által következetesen ignorált Karsai Dánielbe – látszólag még Orbán Viktorral is szembe menve. De talán jobb is.
Így nem beszélünk
Kedves Olvasó, ez nem kivételes eset. Minden egyes Kormányinfó így zajlik. Ezeket gondolja Gulyás Gergely, tehát a magyar kormány kérdésekre adott válaszoknak. Ha valami kellemetlen, letagadjuk. Ha nem tudjuk letagadni, terelünk. Ha nem elég, megvádolunk mást ugyanazzal. De a joker mindig kéznél van: nem a mi dolgunk, nem tudunk róla, nem a mi felelősségünk, de még véleményünk sincs róla.
Oké, hogy politika, de helyezzük már bele át ezeket a kérdés-válaszokat egy valós élethelyzetbe, ahol valami következménye is van a dolgoknak:
A taxisofőrje azt mondta, öt perc múlva itt van, de otthon kávézott, lekéstem a repülőmet. Kapok kártérítést, kirúgják? Félreértették a szavait, őt kéne megkérdezni, hogyan értette. Az ügyben megszólalt az apja, a felesége, ő pedig bocsánatot kért, maga is állandóan hívogatja szegényt, az ügy le van zárva.
Az anyád azt mondta az óvónéninek, hogy szörnyű anya vagyok és bárcsak elválnál tőlem. Hogy mondhat ilyen hülyeséget? Félreértelmezték, amit mondott, de kérlek, ne minősítgesd az édesanyámat.
Láttad, hogy az lett a cégnél az etikai ügyek felelőse, aki a céges bulin belehányt a puncsba és minden nőt végigfogdosott? Erről a cégvezetőséget kellene megkérdezned. Nincs olyan tudásom, ami alapján megalapozott véleményem lehetne.
Folytathatnánk, de minek. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy normális beszélgetésben Gulyás Gergely a fentieket válasznak tartaná a feltett kérdésekre. Sőt, szerintem ha Orbán Viktornak így válaszolna bármire, nagyon gyorsan kereshetne új állást magának.
És Ön mit gondolna azokról az emberekről, akik a való életben ilyen válaszokat adnak? A legjobb esetben azt, hogy hát ez miről beszél, meghülyült? (Igen, így, minősítve.) De inkább levonná a megfelelő következtéseket a jellemükre vonatkozóan. És nem hiszem, hogy azt mondaná, igen, nekik kellene dönteniük az életemet érintő ügyekben.
