5p

„E” mint energia konferencia - fókuszban a megújulóenergia-politika érvényesülése, az energia tárolási lehetőségei, a gáz- és árampiac helyzete, a zöld átmenet finanszírozása, az elektromobilitás jövőképe.

Bankvezérek, neves energiapiaci szakértők, egyetemi tanárok és kutatók a jelen kihívásairól: hallgassa meg Ön is élőben!

2024. május 16. Budapest

Részletek és jelentkezés

Főszerkesztői jegyzet arról, hogy a hazai sportélet átpolitizáltságának talán eddigi leglátványosabb visszatükröződését láthattuk a 2023-as év sportolóinak kiválasztásánál. Ahol nem a teljesítmény, hanem egészen más szempontok érvényesültek. Persze, ne csodálkozzunk ezen, ha ezt látjuk az ország életének más szegmenseiben. Ezek jutottak eszembe a hét eseményeiről.

Ennél élesebb kontrasztot aligha produkálhatott volna az élet. Azokban a percekben, amikor a nemzetközi szövetségek által agyament módon egymásra halmozott, egy hónapon belül (!) megrendezendő világversenyek miatt a napokban zajló Európa-bajnokságra a tavaly júliusban világbajnoki (vb) címet nyert férfi vízilabda-válogatottól számos helyen eltérő összetételű gárdával – cseppet sem nevezném B-nek – kiutazott egylet az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb bravúrját hajtotta végre azzal, hogy Olaszországot 5, azaz öt góllal legyőzve csoportelső lett Zágrábban, 350 kilométerrel arrébb, Budapesten, az Operaházban kihirdették a 2023-as év legjobb csapatát. (Majd pénteken a szerbeket is - ötméteresekkel -legyőzve bejutottak az elődöntőbe.)

A hétfői bravúr feletti örömtől átkapcsolva a másik csatornára alig akartam hinni a szememnek. Az első ugyanis a magyar labdarúgó-válogatott lett. Nem a pólósok. Úgy tűnik, egy vb-győzelem itt nem volt elég a sikerhez. Arra akkor még nem, csak egy nappal később derült fény, hogy 42 szavazattal kaptak kevesebbet az aranykezűek az „aranylábúaknál” a 471 sportújságírótól. (Az már önmagában érdekes, hogyan lehet ennyi mértékadó szakíró – jó-jó tudom, a sporthoz mindenki ért).

Ám a lényeg, hogy a focisták jelölésének indoklásában az szerepelt, a „selejtezőcsoportját veretlenül megnyerve Eb-résztvevő”.

Tudom-tudom, míg labdát a világ közel 200 – vagy még annál is több – hivatalosan létező országában kivétel nélkül rúgnak, addig jóval kevesebben pólóznak, kosaraznak, kéziznek, röpiznek, hokiznak. Így akár azt is mondhatnánk, az, hogy ezen sportágakban a világversenyekre való kijutás szinte magától értetődő. Noha cseppet sem az. A férfi kosarasok például harminc évnyi szünet után, 1999-ben vívták ki az Európa-bajnokságon való szereplés jogát, míg a férfi hokisok még ennél is többet, ötven évet vártak arra, hogy 2009-ben a legfelsőbb osztályban, az A-csoportban futhassanak ki a jégre. 

Ám utóbbiaknak ez sem volt elég a győzelemhez a kijutás kiharcolásának évében az év sportolói szavazáson. 2008-ban ugyanis a sportújságírók többsége az abban az évben már a harmadik olimpiai bajnoki címét szerző férfi vízilabda-válogatottra voksolt. Most ugyanehhez a „csak” vb-cím nem volt elég.

Persze az azóta eltelt másfél évtized alatt nagyot változott a világ. Immár közel tizennégy éve például a Fidesz kormányoz, amelynél a foci egyértelmű prioritást élvez. Ezt jelzi az is, hogy a 2011-2022 közötti a sportra elköltött több mint 4500 milliárd (!) forint nagy része a labdarúgásba áramlott. 

Aminek eredménye persze meglett, egymás után háromszor is sikerült kijutni az Eb-re – igaz, ha rosszmájú lennék, akkor hozzátehetném, az nem jött rosszul, hogy 24-re emelték a bajnokság létszámát, aminek következtében gyakorlatilag majdnem minden második ország résztvevője lehetett a seregszemlének. Más kérdés, hogy az első két alkalommal még így is csak pótselejtezőn sikerült kivívni a szereplés jogát. Ehhez képest az, hogy most ez egyenes ágon összejött, kétségtelenül előrelépés. De hogy ez több legyen egy vb-címnél? 

Mit kapna a focicsapat, ha nemcsak kijutna, hanem meg is nyerné az Eb-t, vagy – na jó ne álmodjunk nagyot – legalább a csoportkörből továbbmenve még az egyenes kieséses szakaszban is nyerne egy meccset? Vagy kettőt – az már elődöntőt érne. S milyen elismerésben részesülne, ha negyven évnyi szünet után 2026-ban a vb-re is kijutna?

Igazságtalan helyzet ez. Ahol Törőcsik, Nyilasi és Détári óta kétségtelenül nem látott kaliberű Szoboszlai Dominik is azon a címen ver rommá az év férfi sportolója szavazáson két világbajnokot (az úszó Kós Hubertet és a pólós Zalánki Gergőt), hogy ő „a Liverpool FC alapembere, a magyar válogatott csapatkapitánya”. Vagy ahol az év edzője lehet a fociválogatott szövetségi kapitánya, többszáz ponttal megelőzve a pólósokat a világ tetejére repítő Varga Zsoltot.

Égő. Fotó: Facebook
Égő. Fotó: Facebook

Vagy ahol ki kell találni egy külön kategóriát, az Év sportpillanata címen, hogy legalább abban első lehessen egy vízilabdás – a kapus Vogel Soma a világbajnoki aranyat érő büntetővédésével. Merthogy ezek szerint a NER sportolóinak szavazását gardírozó Szöllősi György, Orbán Viktor kedvenc sportújságírója is érezte, mennyire ciki ez az egész.

Az meg egyenesen botrányos, hogy a kajakos Kopasz Bálint vb-aranya még az első tízhez sem volt elég az év férfi sportolóiról tartott szavazáson. 

Nem sorolom tovább. Még szerencse, hogy az egyéni sportágak csapatait külön díjazták. Ott ugyanis így labdába rúghatott a 2023-ban egyaránt vb-címet szerzett férfi és női kardválogatott.

(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!