Némi túlzással ugyan, de talán kijelenthető, hogy Magyarország történetében Orbán Viktoron kívül nem sokan fordítottak annyi figyelmet (és forrást) a sportra, mint a jelenlegi miniszterelnök. A kormányfő már a 2010-es második hatalomra kerülésekor leszögezte, hogy a sport számára kulcsfontosságú, stratégiai ágazatként tekint rá. Mindez pedig hozta magával, hogy számos olyan változtatást eszközöljön, ami anyagi szempontból a korábbiaknál kedvezőbb helyzetbe hozza a sportot. Mára már szinte túl hosszú is lenne felsorolni, mi minden változott azóta:
- évi bő 100 milliárd forintos tételt enged ki a költségvetésből a kormány a tao-támogatások miatt,
- jelentősen megnövelte a költségvetésből a sportra irányuló közpénz mennyiségét,
- a sportklubokat adókedvezményben részesítette, oly' módon, hogy a foglalkoztatónak nem kell a sportoló után adót és járulékot fizetnie,
- a játékosok pedig az évi 250 millió forint helyett már 500 millióig adózhatnak a kedvezményes ekho igénybevételével,
- és a rendeleti kormányzás azt a lehetőséget is megteremtette, hogy ha valahova pénzt kellene irányítani, akkor azt gyakorlatilag egyetlen tollvonással, parlamenti jóváhagyás nélkül meg tudja tenni a kormány.
És mint a téma iránt érdeklődő olvasóink tudhatják, a koronavírus-járvány alatt sem hagyta magára a sportklubokat a kormány: a védekezéshez szükséges eszközökre nemcsak pluszforrást biztosított, de lehetővé tette, hogy erre a célra tao-támogatást is felhasználjanak.
És ha már szóba került a Covid-járvány, akkor az elmúlt három év világossá tette, hogy nem lehet akkora bajban a költségvetés vagy a gazdaság, hogy ez a terület anyagi hátrányt szenvedjen el.
Összesítéseink alapján ugyanis a sportbüdzsén egyáltalán nem hagytak nyomot sem a világjárvány okozta fiskális nehézségek, sem az orosz-ukrán háború és a kormányzat választási osztogatása miatt kialakult gazdasági problémák.
Ám még mielőtt továbbmennénk, egy dolgot érdemes leszögezni: a sport egy rettentően elhanyagolt terület volt; pénzügyileg és infrastrukturálisan is egyaránt. És ezen a ponton lehetne hosszas eszmecserét folytatni arról, hogy indokolt volt-e ennyi sportlétesítményt felhúzni, vagy épp sok tízmilliárd forintnyi tao-támogatást beleölni például a felcsúti fociakadémiába, ám ez már túlfeszítené e cikkünk kereteit. Annyi azonban így, az elmúlt 12 év tükrében körvonalazódik, hogy bár egyes sportágakban már látszódnak szép eredmények, mégsem jogtalan némi hiányérzet ebből a szempontból.
Ennyi idő alatt ugyanis abból a sok ezer milliárd forintból, amit összesítésünk szerint erre a területre költött a kormány, fel kellett volna nőnie már egy olyan generációnak, mely képes sorra látványos sikereket elérni és letarolni a nemzetközi mezőnyt.
Felfoghatatlan pénzről van szó
A 2011-es volt az első olyan költségvetés, melyet a második Orbán-kormány saját maga állított össze a saját preferenciái és elképzelései szerint, így jelen összesítésünket ettől az évtől kezdtük a költségvetés zárszámadási törvényei segítségével. Ennek megfelelően tehát a 2022-es évvel zárul az összegzésünk. Ugyan ismerjük a 2023-as és a 2024-es büdzsé keretszámait is, ám a terv- és a tényadatok jelentősen is eltérhetnek egymástól, ezért csak a ténylegesen elköltött forintokat vesszük figyelembe.
Míg 2011-ben az Orbán-kormány a költségvetésben 61,1 milliárd forintot fordított a sporttal összefüggésben, ez 2022-re majdnem a hatszorosára növekedett, 411,2 milliárdra. Noha a növekedés egészen sokkoló, nem a 2022-es volt a rekordév, hiszen 2020-ban, a Covid-járvány kitörésének évében a 610 milliárd forintot is elérte a kiadás. És ebben még nincs benne az az összeg, ami a tao miatt nem folyik be a költségvetésbe. A vizsgált időszak első és utolsó évét tekintve 38,4 milliárd és 134,1 milliárd forintról beszélhetünk.
Összesítésünk szerint 2011 és 2022 között közvetlenül a költségvetésből 3292 milliárd forint ment a sport területére, míg tao-támogatás címén ebben az időszakban 1253 milliárd forint került a sportszervezetekhez és ezzel együtt esett ki a büdzséből. Vagyis a kormány teljes sportköltése 4545 milliárd forintot tesz ki.
Másként szemléltetve az összeg nagyságát, ebből a pénzből nem pazarló költéssel, de akár négy olimpiát is meg lehetne rendezni. De beszédes az is, hogy minden dolgozó ember 965 393 forinttal gyarapította a kormány sportbüdzséjét.
Mire ment el ez a sok pénz?
Tételesen felsorolni az összes kiadást szinte lehetetlen is lenne, hiszen a sportszakmai célú kiadások mellett számos létesítmény felújítását vagy felépítését finanszírozta a kormány az államkasszából. Akadnak azonban olyan előirányzatok, amelyek éveken keresztül állandó részét képezik a sporttal összefüggő kiadásoknak - ezeken olykor igen jelentős összegekkel.
Viszonylag hamar, már 2013-ban bekerült a költségvetésbe a "sportági fejlesztési koncepciók megvalósításával összefüggő feladatok támogatása" előirányzat. Egész hosszú időn keresztül - 2020-ig - alig több mint 8-16 milliárd forintokat fordított erre a célra a kormány. A koronavírus-járvány berobbanásának évében azonban az előző évhez képest majdnem duplázódott a kiadás, 12,3 millárdról 22,2 milliárd forintra, majd azóta is szignifikánsan egyre többet áldoz erre a kormány: 2021-ben 37,6 milliárd, 2022-ben pedig már 48 milliárd forintot. A vizsgált időszakban összesen 195 milliárd forintból támogatták Orbánék a sportági fejlesztési koncepciók megvalósulását; ez egyébként a költségvetési sportcélú kiadások 5,9 százalékát teszi ki.
A második legnagyobb forrást a versenysport és olimpiai felkészülés szakmai támogatása vitte el, 94 milliárd forintot (az összkiadás 2,9 százalék), a dobogó harmadik fokára pedig egy viszonylag új előirányzat került: a kiemelt nemzetközi sportesemény stratégia, ami mindössze 2018 óta képezi részét a büdzsének. Viszont igen jelentős forrást igényel, hiszen öt év leforgása alatt 86 milliárd forintot fordított erre a kormány.
Az infrastruktúra-fejlesztéseket nem figyelve jól látszik már ebből is a kormányzati fókusz irányultsága. Noha egy időben előszeretettel magyarázták egyes kormánytagok a sportkiadások indokoltságát, hogy minden egyes sportra áldozott forint 2 forint megtakarítást jelent az egészségügyi kasszának. Igen ám, de ezt a versenysport támogatásával és nemzetközi sportesemények szervezésével aligha lehet elérni. Ettől ugyanis nem javul a társadalom egészségtudata, sem az egészségi állapota. Ezt a szabadidősport támogatásával, valamint a lakosság számára is elérhető infrastruktúra kialakításával lehetne elérni.
A legkisebbek sportolási lehetőségeinek és körülményeinek javítását, fejlesztését célzó tanuszoda- és tornaterem-építési, -fejlesztési programját 2014-ben indította el a kormány. 2022 végéig összesen 33,6 milliárd forintból építettek tornatermeket, 42,3 milliárdból pedig tanuszodákat, vagyis a költségvetési sportkiadások 1, illetve 1,3 százalékát fordították erre a célra. Két évvel később, 2016-ban a főként lakosság kiszolgálását biztosító kültéri sportparkokat kezdett el építeni a kormány, amire majd' 15 milliárdot fordítottak, ami a torta fél százalékát jelenti. Ami pedig magát a szabadidősport támogatását illeti, még ennél is kevesebbet költött erre a kormány, 13,3 milliárd forintot.
Látványosan felhízlalták a sportbüdzsét
Mint azt cikkünk korábbi részében már említettük, a vizsgált időszakban - 2011 és 2022 között - a 4545 milliárd forintos teljes költés 447 (!) százalékkal haladja meg a 2011-es szintet. Az már ebből a számból is jól érzékelhető, hogy bőven infláció feletti mértékben növelte a kormány a sportköltéseit. Ha figyelembe vesszük a pénzromlás ütemét, akkor 262 százalékos reálszintű növekedésről beszélhetünk.
Mindezt pedig érdemes összevetni az elmúlt évek talán két legelhanyagoltabb, ám ennek ellenére a társadalom és a jövő szempontjából két legfontosabb területével: az egészségüggyel és az oktatással. Az így kirajzolódó kép pedig meglehetősen kiábrándító helyzetről árulkodik, ugyanis a két ágazatnak nincs olyan területe, mely legalább megközelítőleg annyival több forráshoz jutott volna, mint a sport. Sőt, az oktatásban a számok kritikus helyzetről árulkodnak.
A sportra fordított 4545 milliárd forinttal szemben ugyanis jóval kevesebb,
- 3853 milliárd forint ment iskolai előkészítésre és alapfokú oktatásra,
- 3435 milliárd forint pedig középfokú oktatásra.
- felsőfokú oktatásra ugyanakkor jóval több ment, bő 8000 milliárd forint.
Igen ám, de a nominális számok nem árulkodnak a trendről: vajon az infláció figyelembevételével több pénzből gazdálkodhatnak napjainkban a terület szereplői vagy épp szűkülnek a gazdálkodási lehetőségeik? Nos, a helyzet egészen kiábrándító.
Az államháztartás funkciók szerinti lebontása alapján az oktatás egészének juttatott költségvetési forrás reálszinten mindössze 9 százalékkal emelkedett 2011 és 2022 között (szemben a sportkiadások 262 százalékos reálszintű bővülésével). Ezen belül:
- az iskolai előkészítésre és alapfokú oktatásra 55 százalékkal kevesebb jut ma már,
- középfokú oktatásra 15,
- felsőfokú oktatásra pedig 11 százalékkal zsugorodott a források értéke.
Az egyéb oktatás soron igaz, hogy 190 százalékos a növekedés reálszinten, ám ez sokkal inkább egy átszervezésnek köszönhető. Az egyéb oktatás kiadásaihoz sorolják ugyanis a nem kiemelt oktatási formákat, a kiegészítő szolgáltatásokat (étkeztetés, bentlakásos elhelyezés), az oktatási kutatások és módszertani tevékenységek szakigazgatását, megszervezését, működtetését és fejlesztését. 2013-ban ugrott meg ez a kiadáscsoport, pont abban az évben, amikor az Orbán-kormány drasztikus módon nyúlt bele az ágazatba a központosítással. Ezzel, vagyis az egyéb oktatás kiadásainak megugrásával párhuzamosan az alap- és középfokú oktatás költségei jelentősebb mértékben csökkentek.
Hasonlóan borús a kép az egészségügy egyes területeinél is. Míg a sportra a vizsgált időszakban 4545 milliárd forint ment, addig
- a házirovosi és gyermekorvosi szolgáltatásokra 1742 milliárd,
- rendelői, orvosi és fogorvosi ellátásra 1161 milliárd,
- közegészségügyi tevékenységekre és szolgáltatásokra pedig 1269 milliárd forint.
Vagyis a legalapvetőbb egészségügyi szolgáltatásokra a sportra fordított pénzeknek csupán a töredékét költötte a kormányzat. Mind közül pedig talán
a legkritikusabb helyzetben a rendelői, orvosi, fogorvosi ellátás van, hiszen a pénzromlást is figyelembevéve 24 százalékkal csökkent 2022-re a forrás. Egyszerűbben megfogalmazva, nominálisan ugyan lehet, hogy több pénz ment erre a területre, ám az nem fedezte az infláció mértékét, vagyis valójában szűkebb büdzséből gazdálkodhatott a terület, mint 11 évvel ezelőtt.
Összesítésünkben is világosan kirajzolódik, milyen vitatható mértékű figyelmet és forrást fordított az Orbán-kormány az egyik kedvenc területére, a sportra. Amivel persze önmagában még nem is biztos, hogy baj lenne, ha... Ha a széles körben hasznos területek is érdemben fejlődni tudtak volna és nem lennének forráshiányosak. Ha gazdasági kihívásokkal terhelt időkben a megfelelő területekre mentek volna források, ám például láthattuk a Gyármentő Program nyertesein is, hogy a kormány több esetben is a hozzá közelálló cégeket, vállalkozókat segítette meg, de említhetnénk itt a Kisfaludy-programban kiosztott támogatások körüli visszásságokat is. Nem lenne baj a sportra fordított bődületes pénzmennyiség, ha nemcsak úgy "jövögetnének" itt-ott egész szép sikerek és eredmények, hanem tényleg felnőtt volna az a generáció, mely leveri a nemzetközi mezőnyt.
(Székely Sarolta szerzői oldala itt érhető el.)
