Beszóltam a Facebookon rovatunkban hétről hétre végignézzük és bemutatjuk, melyek azok a témák, amelyek a legtöbbeket késztetnek hozzászólásra az Mfor és a Privátbankár Facebook-oldalain, illetve igyekszünk ízelítőt adni a viták vagy kommentek tartalmából, lényegéből.
Ennek összegzése számunkra azért is fontos, hogy képet kapjunk arról, mely témák keltik a legtöbb reakciót, és mely témák azok, amelyek megosztóak olvasóink között is. A válogatás célja nem a szerkesztőségi állásfoglalás vagy véleményformálás, hanem az olvasói hangok bemutatása. A hozzászólásokat változatlan tartalommal közöljük, csupán a helyesírási hibákat javítjuk ki.
A meghalt ukrajnai magyar ügye
A hét elején adtuk hírül Bóka János európai ügyekért felelős miniszter nyilatkozatát, melyben elítélte a gyanús körülmények közt meghalt ukrajnai magyar, Sebestyén József ügyében az uniós szótlanságot. A kormányzati indoklás világos, egyrészt azért kérik számon az EU-n mindez, mert az elhunyt uniós állampolgár volt, és a magyar kormány álláspontja szerint az EU kudarcot vallott abban, hogy polgárát védelemben részesítse, Másrészt azért, mert véleményük szerint miközben Ukrajna tagjelölt ország, láthatóan nem érvényesíti az európai értékeket – ezuttal például a sorozás tekintetében. Bóka így fogalmazott: „Mi nem fogjuk hagyni, hogy ezt a problémát a szőnyeg alá söpörjék, és elégtételt fogunk venni.”
Olvasóink heves reakciói érthetőek, hiszen a magyar állampolgárú Sebestyén halálának körülményeit a kormány gyors reakcióval használta fel saját üzenetének megerősítésére. Éppen talán ebből adódik több hozzászólónk üzenete, miszerint az eset kiemelése öncélú, miközben a háborúban ugyanilyen eset szép számmal előfordul mindkét oldalon.
„Azért a magyar fiatal emberért mikor vesztek revansot akit 2023 – ban az orosz katonák (...) lefejeztek, vagy ha oroszok csinálták akkor az rendben van?”
A kommunikációs opportunizmus jelentőségére hívja fel a figyelmet Csilla is, aki azt írja:
„Meghalt egy 21 éves magyar katona is a napokban a háborúban. Róla szót sem ejtenek, meg sem említik egyetlen kormányközeli portálon sem. Nem tudják felhasználni propaganda célokra, tudomást sem vesznek róla.”
Többen ugyanakkor a miniszter szavaiból az „elégtételt fogunk venni” szófordulatra ragadtak billentyűzetet, és asszociáltak egyből arra, hogy ez nem hangzik túl bíztatóan: „Hogy mit fog venni? Ez (...) még háborút hoz ránk”. Zoltán azt teszi szóvá, hogy erre az elégtételre és fenyegetésre véleménye szerint nem terjed ki a kormány választáson elnyert felhatalmazása, több olvasónk pedig arra az összefüggésre hívta fel a figyelmet, hogy Sebestyén József meglátásuk szerint az első közvetlen áldozata a kitartó Ukrajna elleni hangulatkeltésnek.
Az orosz-ukrán háborúról még egy fontos hírt megírtunk hétfőn, ami heves reakciókat váltott ki. A Privátbankár hasábjain részletesen beszámoltunk róla: Trump eddigi politikájában fordulópont látszik, miután úgy tűnik, nem sikerült Putyint tárgyalóasztalhoz ültetnie. Míg eddig Amerika csak defenzívnek minősíthető fegyvereket biztosított, most arra készül, hogy a NATO koordinálása mellett további nagyobb hatótávolságú eszközöket is rendelkezésre bocsát.
Fotó: NATO News
Az Egyesült Államok szerepvállalása a konfliktusban felszínre hozza azt a kérdést, amelyet minden fél igyekszik hatékonyan saját meglátása szerint megválaszolni: hogy ki háborúzik valójában, milyen érdekkörök összecsapásának kell értékelni a háborút. Elsősorban talán logikusan többen ünneplik a fejleményt és megerősítik, hogy a megtámadott fél ilyenformán való támogatása kívánatos volt már. A hozzászólásokban megjelenik az orosz dezinformációs propagandából is jól ismert toposz, ami szerint Oroszország önvédelmében harcol a nyugat ellen, aki provokálja őt. Olvasóink táborokra szakadva vitáztak önvédelemről, geopolitikáról, érdekkörökről, talán azért is olyan hevesen, mert minden oldalnak lehet igazságtartalma.
Gábor például így érvel:
„Elég nehéz önvédelemnek nevezni azt, hogy a 2. világháború óta folyton támadják a szomszédokat, aztán sírnak ha a szomszédok belépnek egy védelmi szervezetbe.”
Míg beszélgetőtársa, szintén Gábor – elismerve vitapartnerének igazát – pontosítja, hogy itt kivételről van szó, ez esetben a CIA provokálta ki a háborút a NATO és Oroszország között. A két fél egyetnemértése nem újkeletű, és hamar lehet visszavezetni oda, hogy ki honnan tájékozódik a geopolitikai feszültségekről.
A katonai konfliktusnak azonban van még egy fontos dimenziója, ez esetben is lényeges: a pénz. Trump pontos bejelentése ugyanis azt is tartalmazta, hogy az általa biztosított fegyverek árát a NATO katonai szövetség téríti meg, többen ezért erre reagáltak indulatosan:
„Na persze, majd Európa fogja kifizetni. Mekkora nagy üzlet.”
Minden háborús konfliktusnak – ugyanúgy, mint a gazdasági tranzakcióknak – elemezhetőek az egyes szereplői a hozzájárulások és hasznok szempontjából. Mindenki ad valamit, mindenki nyer valamit, így amennyiben minden információ birtokában lennénk, vizsgálható lenne az is, hogy kinek miként érte mindez meg. Zsolt például az általa ismert részletek fényében így összegzi a heti fejleményeket:
„Remélem, minden európai örül, hogy hozzájárulhat ahhoz, hogy ezután orosz helyett nyugati oligarchák bitorolják majd Ukrajna természeti erőforrásait... Az ukránok a vérüket adják, mi a pénzünket, a gazdasági és politikai elit meg eközben koccint egymással a haszonra.”
Ha még több véleményre kíváncsi, hallgassa meg a kifejezetten szubjektív alapállású Ez Viszont Privát legújabb adását, amelyben kollégáink egyebek mellett arról beszélgettek, hogy mit tudtunk meg a Tisza Párt nagykanizsai kongresszusán és mit nem. De szóba került az is, hogy miért ült Orbán Viktor fapadosra, hogyan áll az MNB-botrány és miért olcsóbb a szállás a Balti-tengernél, mint a Balatonnál?
Aki pedig ennél is több véleményre kíváncsi, lájkolja az Mfor Facebook-oldalát és a Privátbankár Facebook-oldalát.
