Foci-Eb: Péter Páltól a legjobb nyolcig

A búcsúzás akár szomorú is lehetett volna (nemcsak a nemzeti válogatottaknak és lelkes közönségüknek, hanem a közvetítéseket néző millióknak is), ha a nyolcaddöntő mérkőzései nem olyanok lettek volna, mint amilyenre sikeredtek. Ugyanis félretéve minden "polkorr" udvariaskodást, valamint nagyképű, fellengzős „szakmai” mellébeszélést (hogy a Wikipédia példájánál maradjunk) a kukáslegényeket értelmetlen „hulladéklogisztikai referens” elnevezéssel illetni. Mert kevés kivételtől eltekintve rossz, unalmas, lagymatag, feledhető, kukába való meccseket láttunk, nem pedig olyanokat, amilyeneket a világ élvonalába sorolt csapatoktól várnánk.   

Ezeket a meccseket a FIFA ranglistája szerint a 2., 3., 5., 6., 7., 8., 10. helyre sorolt válogatottak vívták a náluk gyengébbek (vagy egymás) ellen. A foci persze attól érdekes és népszerű sport, hogy jó esetben rendkívül változatos és folyamatos figyelmet kívánó játék, (a nézőktől is!), valamint hogy váratlan eredmények is születhetnek, mert nemcsak a papírforma érvényesül a pályán. No, de menjünk sorban!

Múlt szombaton, a betakarítás napján a világranglista 19. helyén álló Svájc 2-0 arányban kitakarította a legjobb nyolcba vágyó Olaszországot. Illetve nem biztos, hogy az olaszok vágytak erre, mert olyan unalmasan, lustán és hányaveti módon játszottak, hogy egyáltalán nem volt meglepő a végeredmény. Tegyük hozzá, nem az olasz volt az egyetlen válogatott az Eb 24 csapatából, amelynek játékán a leghalványabb jelét sem lehetett felfedezni az elszántságnak a motivációnak, a győzni akarásnak. Ennek okairól korábban itt írtunk.

Vagyis a dolog arról szól, hogy egyébként tehetséges és nagy értékű (Transfermarkt) játékosok fárasztó idény után nem az Eb-n akarnak hősi halált halni, mert gondolniuk kell a jövőre, legyen az akár gondtalan öregség, vagy további néhány nyugdíjas év az USA, vagy Szaúd-Arábia bajnokságában. Ezért sok olyan gólt lehetett látni, mikor a leadott lövés nyomán a kapu felé süvöltő labda elől a védő, vagy bármelyik csapattársa lehúzta a fejét vagy félrefordult. Visszatérve a svájci-olasz meccsre, a végig pályán levő Chiesa két perccel a vége előtt, 0-2-es állásnál megszerzett egy labdát a saját tizenhatosuk táján és elnyargalt vele a jobbszélen. Aztán felnézett, hogy kinek adhatja be, legalább a becsületgólért. De senki sem tartott vele. Leírhatatlan, hogy mit lehetett leolvasni az arcáról. 

A német-dán mérkőzés vége ugyancsak 2-0 lett, ahogy azt Gary Lineker sok-sok évvel ezelőtt megállapította híres aranyszabályában. A világranglistán csak öt hellyel van előrébb a német válogatott, mint a dán, de ezen az estén mindaz hiányzott a vikingek utódjából, ami a németekben megvolt: alapelképzelés, stratégia, pontos passzok, területvédelem, vagy emberfogás, illetve a németeknél oda ment a labda, ahová rúgták, a dánoknál meg nem. A pontos passzok aránya közt 30 százalék volt a különbség.

A nap híre egyébként az amerikai sajtóból érkezett, némi késéssel (nyilván utána kellett nézni a forrásának, annyira hihetetlen volt). Úgy szólt, hogy miniszterelnökünk meglátogathatta Donald Trumpot, de csak ha megfizette a beléptidíjat. Ami kerek tízmillió dollár volt. A források nem tisztázták az összeg eredetét, volt olyan feltevés, hogy hercig NER-hercegek adták össze, de ha mégsem, akkor mi mindannyian. Kérdés, hogy mi, 9,6 milliónyian nem adnánk össze csecsemőtől aggastyánig fejenként 1 dollárt ilyen magasztos célra? (Esetleg a határon túli szavazó testvéreink is besegíthetnének a kerek összeg kiegészítésére.) A vasárnapi Spanyolország-Georgia meccsről szólva még visszatérünk ide. 

A vasárnap egyéb ként a franciaországi választásokkal kezdődött, Az angol-szlovák meccs csak késő délután. Ezen újból megismétlődött az ezen az Eb-n többször látott helyzet, hogy a gyengébbre tartott szlovák csapat (FIFA-világranglista: 45.) a 25.percben megszerezte a vezetést és aztán ráült. Eleinte jól játszottak, aztán egyre jobban belefáradtak az állandó védekezésbe. ÉS ahogy ezen az Eb-n többször megesett, a hosszabbítás utolsó perceiben sikerült az angoloknak egyenlíteni és a 2x15 perces ráadást kierőszakolni, Amelynek első percében bevágták a vezető gólt (Kane) és arról kezdve ők már a legjobb nyolc közt voltak, mert északi szomszédaink hiába kapcsoltak rá, azt egy órával korábban kellett volna, a meglepő első góljukat követően. A profizmus megnyilvánulása az utána következő meccsen is hasonlóképen mutatkozott meg. Vagy ki.

Ez a Spanyolország-Georgia mérkőzésen volt tapasztalható. A torna talán legrokonszenvesebb, (kaukázusi) együttese (74. a világranglistán), amely első alkalommal jutott a legjobb 24, majd 16 közé, a 8. spanyolok ellen nyílt sisakos küzdelmet vállalt. Ennek eredményeként a 16. percben (igaz, hogy öngóllal, de) vezetést szereztek. Nem ültek rá, bátran visszatámadtak. Főként  kapusuk, a Valenciában játszó Mamardashvili tartotta bennük a lelket. A spanyolok ugyan még az első félidőben egyenlítettek, aztán a második félidőben még rátettek hármat.

A statisztika sokmindent elárul. Például, hogy a spanyolok több mint háromszor annyi ideig volt a labda, hogy 35-ször lőttek kapura, ellenfelük 4-szer, 13 szögletrúgások volt, míg a grúzoknak csak 3 és tovább. De az is statisztika, hogy Bidzina Ivanishvili, a leggazdagabb grúz, a milliárdosok világranglistájának 544. helyezettje (kb 6 milliárd USD - saját!!! – vagyonnal), felajánlott a csapatnak mintegy 10 millió dollárnyi összeget a legjobb 16 közé jutás elismeréseként. A sajátjából.  A csapatnak, nem pedig a nemzeti labdarúgó szövetségnek. Emlékeztetőül: nagyjából ugyanennyit kapott az UEFA jóvoltából az MLSZ  Ennnek a fele-harmada lesz a játékosoké. Igaz, hogy a mi csapatunk nem jutott a legjobb 16 közé. Amúgy 27-ek vagyunk a világranglistán.  

Hétfő, július 1-e azzal kezdődött, hogy Magyarországé lett az EU elnöksége a következő félévben. A vasárnapi franciaországi választás eredményei egyértelműen a LePen párt győzelmét mutatták, de még nincs vége, 7-én jön a mindent (vagy semmit sem) eldöntő második forduló. Nagyjából ez látszott az előrehozott döntőnek is nevezett francia-belga meccsen, amelyen a világranglista 2. és 3. helyezettje csapott össze. De nem színvonalas, élvezetes, látványos küzdelemben, hanem lagymatag, unalmas összecsapáson. Márminthogy játékmímelő edzőmérkőzésen. Végül a franciák a 85. percben egy öngóllal jutottak tovább, mert a belgák csak ekkor kezdtek igazából játszani. De lekésték a legjobb nyolcba tartó esti gyorsvonatot.

Este a portugálok (6. hely) igyekeztek megmutatni, hogy mit tudnak az 57. szlovénok ellen. Nos, két félidő és két hosszabbítás-megyedórát követően semmit. Gól nélküli döntetlen volt, még úgy is, hogy Ronaldo kihagyott egy tizenegyest. Vagy Oblak védte. Bár foci-guruk szerint tizenegyest nem lehet kivédeni, csak rosszul rúgni. A statisztika is mutatja, hogy a szlovének az abszolút védekezésre építették taktikájukat, A lövések aránya 20 – 10, a kaput eltalálóké 6 – 2 volt, a labdabirtoklás 73 – 27, a passzpontosság 88 – 61, a szögletarány 11 – 4.  Következtek a mindent eldöntő tizenegyesek. Itt a luzitánok 3-0 arányban múlták felül a szlovénokat, s az elsőt CR7 vágta be, példát mutatva a többieknek.

Éjfélkor, mire véget ért a küzdelem, már csak arra volt érdemes figyelni, hogy elkezdődött Wimbledon, amelynek 14-én lesz a férfi egyes döntője, épp akkor, amikor az Eb-nek is. És már harmadik napja folyik a Tour de France, amely kivételesen Firenzében kezdődött és még kivételesebben nem Párizsban, hanem a Monaco-Nice etappal ér véget a Côte d’Azure-ön, 21-én. Nyilván az olimpia miatt. Ja, és hogy ne feledjük: magyar vezetéssel (végre, valahol vezetünk) megindult az új EP (Európai Parlament) frakció alapítása, amely az eddig sehová fel nem vett pártokat fogja majd össze. Meg vissza.  

Így jutottunk el a nyolcaddöntők utolsó napjáig, amikor is a rangsorban 47. Románia hadrakelt a 7. helyezett Hollandia ellen. Sokáig nem volt egyértelmű, hogy melyikük kerül a legjobb nyolc közé. A nemzetközi mezőnyből jól ismert holland Gakpo ugyan már a 20. percben bevágott egy gólt az egyébként végig jól védő román kapusnak, de attól kezdve enyhén szólva leült a meccs. Ennek ellenére a hollandoknál majdnem kétszer annyi ideig volt a labda, mint ellenfelüknél, s míg a románok egyszer lőttek kapura, addig a hollandok hatszor. Mégis, alig tíz perccel a vége előtt még csak egy gól volt a holland előny. Aztán a 83., majd a 93.percben minden eldőlt. A 3-0-ás  végeredményt a román szövetségi kapitány olyan filozófikus nyugalommal vette tudomásul, ami példaadó lehetett számos kollégájának, akik a partvonal mellett őrjöngtek és kaptak sárga, meg piros cédulákat. Röviden: itt beigazolódott a papírforma.

Nem úgy, mint az esti meccsen, ahol a 25. helyen álló osztrák csapat szállt szembe a 42. török válogatottal (meg több-tízezer török szurkolóval). A kezdés ismerősen alakult. A törökök már az első percben vezetést szereztek Ilyenkor eddig a gyors gólt rugó csapatok vagy nyertek 1-0-ra, vagy jól kikaptak a végén. Most más lett a vége: az osztrákok egy órán át támadtak, birtokolták a labdát, de az óra végén kaptak még egyet és ugyan néhány perccel később tudtak szépíteni, de ez kevésnek bizonyult, pedig szintre az összes adat mutatóban jobbak lettek. Vagyis a statisztika nem minden. Így hát a törökök 2-1-es végeredménnyel a legjobb nyolcközé kerültek.

Így hát pénteken délután spanyol-német, este portugál-francia derbi lesz, szombaton Anglia Svájccal, Hollandia pedig Törökországgal néz farkasszemet. Amelyik csapat innen is továbbmegy, az a legjobb négy közt július 9-10-én küzd meg a döntőbe jutásért. Szép hazánk meg az államadóssággal és a költségvetés krátereinek betömésével.