Hajlamos vagyok a kánikulának betudni, amit Varga Mihály előadott a héten. De ez csak azért van, mert nagy bennem a jóindulat. Mert mire másra lehetne fogni azt, ahogyan a pénzügyi tárca vezetője magyarázta a bizonyítványt az elképesztően rossz mutatókról, amiket a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) közölt? Kicsit megszédülhetett a hőségtől, nyugalmi állapotban talán nem mondott volna ennyi sületlenséget. Ha nincs bennem még annyi jóindulat sem (nincs), akkor viszont azt kell írnom, hogy így kellett reagálnia, mert ez a házi feladata.
A gazdaság legfontosabb jelzője, a GDP minden elemzőt meglepve sokkal kisebb arányban növekedett, mint várták.
Emlékszem a január elejei kormányzati „jóslatokra”, akkor a 4,5 százalékot lőtték be az egész évre, de voltak olyan megmondóemberek, akik az 5 százalékot sem tartották kizártnak. Aztán ez az érték szép lassan fogyni kezdett, majd felgyorsult az apadás, és mostanra már csak 1,8-2,2 százaléknál tart. A konzervatívabb (értsd reálisabb) számítások szerint azonban jó, ha 1,5 százalék lesz.
Mi volt tehát a magyarázat, ami kiütötte nálam a biztosítékot? Szinte ujjongva közölte Varga Mihály, hogy legalább van növekedés, bezzeg az Európai Unió (EU) túlnyomó részében nincs, vagy nem ekkora, nőnek a reálbérek, és a fogyasztás is bővül. Utóbbit könnyű cáfolni, elég, ha megnézzük a kiskereskedelem számait. A pocsék GDP-adatra született reakciója szerint a németek miatt is tart a mi gyengélkedésünk, meg a háború, meg a nemzetközi liberális tőke stb. Azt is mondta, hogy a hitelminősítők miatt kellett a méretes megszorítás. Lényeg, hogy mi csak elszenvedjük a rosszat, nem rosszul kormányzunk, és ha magára talál például a német gazdaság, akkor úgy meglódulunk, hogy a hátunkat nézi majd az egész EU. Csakhogy.
A héten arról is jött adat, hogy bezuhant a féléves autóexportunk, ergo az itt megtelepedett német autógyáraknál csak nőnek és nem apadnak az eladatlan autókból épített hegyek. Tudjuk, hogy például az Audi többhetes szokásos nyári leállása, ami pont augusztusban esedékes, azonnal meglátszik az exportban és a GDP-ben is, tehát ez sem ígér sok jót. Az akkumulátorgyárak az egész európai járműipar lassulása miatt szenvednek, több helyütt elbocsátások is voltak, amik begyűrűznek ide is.
Nincs megállás a lejtőn a lakásépítési piacon sem. Az első félévben alig hatezer új lakás készült el, ez 18 százalékos visszaesés 2023 azonos időszakához képest, az építési engedélyeknél is ugyanekkora volt a csökkenés. Nagy mínuszok röpködnek a lakáshitelek piacán is: az első fél évben közel 10 százalékkal kevesebb kölcsönt vettek fel, mint a tavalyi első hat hónapban és a beadott kérelmek alapján ez a mutató még rosszabb lesz a második félévben.
Tehát valami nem működik, a lakosság nem rohan vásárolni vagy építkezni, a reálbértöbbletet inkább elteszi, mert bizonytalan a jövőt illetően, visszapótolja azokat a tartalékokat, amiket az elmúlt években felélt.
A beruházások sem lódultak meg, a vállalatok még mindig túl magasnak vélik a hitelkamatokat, persze, van egy-két nagyobb cég, amelyik belevág ilyen akcióba, de ez nem tömeges.
És hogy rátegyen a kormány még egy lapáttal: még mindig tartja magát az az orbáni tétel, hogy ha novemberben Amerikában „megfelelő eredmény” születik (tehát Orbán Viktor reményei szerint Donald Trump nyer), akkor minden megváltozik, rendeződik a kapcsolatunk Washingtonnal, ömlik majd ide az amerikai tőke, és nem győzzük gyártani a nemzeti színű szalagot, hogy legyen mit átvágni egy gyáravatón.
De sajnos a legrosszabb hír sokunknak egy sokkal földhözragadtabb dolog ebben a gatyarohasztó melegben: nemcsak a miniszterek, de a jó magyar forintunk is megszédült és egyre közelebb a 400-as szint az eurónál. Hogy’ lesz így tengerparti nyaralás? Sehogy. És még tankolni sem megyünk át a szlovákokhoz, mert nem éri meg.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.