Sokszor eszembe jutnak egykori – Isten nyugosztalja – közgáz pénzügy szakos tanárom, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és Világbank magyarországi tevékenységéről írt diplomamunkám opponensének szavai: „Semmi sem olyan tartós, mint az átmeneti.”
Most éppen a kormány extraprofitadóra vonatkozó e heti bejelentései kapcsán. Gulyás Gergely előbb azt kürtölte világgá, hogy a kormány döntése értelmében a banki extraprofitadó 2025-ben is érvényben marad, majd rá egy nappal minisztertársa, Nagy Márton azt helyezte kilátásba, hogy e sarc ugyanakkor a jövő évtől a távközlési cégeket és a gyógyszergyártókat már nem fogja sújtani. Valamint a légitársaságokat, amit egyesek a Ryanair-vezérrel való, az ír úr által durva személyeskedésbe torkolló (Michael O’Leary idiótának nevezte Nagyot) purparlé miatt meghunyászkodásnak értékelnek. Velük szemben viszont én inkább annak tudom be, hogy a kormány visszavásárolta a ferihegyi repülőteret működtető cég 80 százalékát, így jól felfogott érdeke, hogy ne riassza el a légitársaságokat.
A vájt szeműek már kiszúrhatták, hogy egyik körben sem említődtek a kiskereskedelmet és ez energetikai szektort érintő extraprofitadók. De azok is maradnak. Méghozzá abból a megfontolásból, hogy e két szektor képviselői a bankokkal együtt – idézem – „olyan multinacionális vállalatok, amelyeknek védelmi hozzájárulást kell fizetniük, mert extraprofitra tettek szert a háborús időkben”, méghozzá az újabb, ezúttal háborúellenesre keresztelt akcióterv keretében.
Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek-e ez utóbbi elnevezésen. De kétségtelenül következik az elmúlt 35 évben békétlen, harcias természetéről megismert Orbán Viktor "békemissziójából."
Az már a kormánya szakértelméről mond el mindent, hogy a bankok további sarcolásánál (amely az extraprofitadó mellett a tranzakciós illeték növelését is magában foglalja, noha a bankok már évek óta szorgalmazzák ennek eltörlését) döntő szempont lehetett egy bődületes baki. Nevezetesen, hogy rosszul – vagy legyünk megengedőek: nem precízen – fogalmazták meg azt a rendeletet, amely megengedte, hogy a bankok az állampapír-vásárlásaik mértékének függvényében akár ötven százalékkal is csökkenthessék az extraprofitadó befizetési kötelezettségüket. A slendrián megfogalmazást a bankok kihasználták, ezt tette helyre a kormány. Az sokatmondó, hogy e kiskaput miért csak most vették észre.
Az igazi kérdés azonban mégis az, hogy lehet-e hinni Nagy Mártonnak? Valóban nem kell-e majd extraprofitadót fizetniük az említett három szektor képviselőinek?
Ez a nemzetgazdasági miniszter korábbi ígéretei miatt jogos felvetés. Amikor az ötödik Orbán-kormány a 2022. májusi megalakulása után felélesztette – merthogy azt már egyszer, 2010-ben a miniszterelnök második kabinetje bevezette – az extraprofitadót, még az volt a mondás, hogy ez csak átmeneti időre, uszkve másfél évig, 2023 végéig lesz érvényben.
Arra a – gondolom, megerősítésnek szánt – kérdésre, hogy vajon meddig maradhatnak velünk az extraprofitadók, 2022 december közepén az egyik kormánypárti lapban megjelent cikkében Nagy azt írta: „A válasz igen egyszerű: addig, amíg velünk vannak a magas energiaárak, hiszen a rezsivédelem, pontosabban a családok megvédése mindennél fontosabb a jelenlegi kormány számára. Így minden extraprofitot termelő vállalatnak továbbra is ki kell vennie a részét a közteherviselésből”.
Tény és való, a háború előtt jellemzően 20-30 euró között poroszkáló irányadó tőzsdei gázárak 2022 augusztusában 350 euróig is elmentek, ám azután nagyot zuhantak és Nagy ominózus cikkének megjelenésekor már az 50 eurót súrolták felülről.
Fotó: Kormány
Ennek ellenére néhány nappal később a megsápoltak körét a kormány tovább bővítette, a meglehetősen faragatlan módon, szenteste előtt egy nappal, december 23-án késő este a Magyar Közlönybe csempészett rendelet a gyógyszergyártókra is kivetette az extraprofitadót.
De még ekkor is élhetett a remény (legalábbis az örök optimistákban, vagy azokban, akik képesek mindent elhinni, amit mondanak nekik), hogy a kormány betartja a Magyarország helyreállítási tervében rögzített ígéretét, miszerint az átmeneti jelleggel legutóbb bevezetett extraprofitadókat a megígért határidőre kivezetik.
Mégis 2023 közepén a kormány egy újabb rendelettel 2024-re tolta ki az extraprofitadó hatályát, egyúttal – talán a szószegés hatását tompítandó – Varga Mihály pénzügyminiszter megígérte, 2024-ben megkezdik az extraprofitadó kivezetését, mint mondta, „a bankok, a gyógyszergyártók és az energiaszolgáltató cégek esetében ezek megindulnak”. Összefüggésben azzal, hogy a kabinet vállalta az Európai Bizottság felé, az uniós támogatások lehívása feltételeként fokozatosan kivezeti a különadókat.
Akkor már indoklásról nem volt szó, de nem is lehetett, hiszen Nagy eredeti érvelése már messze nem állt meg: 2023 közepére a gázárak visszatértek a háború előtti szintekre, 30 euró környékére.
S azóta is ott tanyáznak.
Az extraprofitadók megtartásának igazi indokáról persze már nem beszél se Nagy, se Varga, se Orbán. Nevezetesen, a hibás gazdaságpolitikai döntéseik eredményeként (is) akkora lyuk keletkezett az állami költségvetésben, amit be kell foltozni. Csak érzékeltetésül: egy évvel ezelőtti számítás szerint, ha kivezették volna az extraprofitadót, akkor a központi büdzsé nem kevesebb, mint 1250 milliárd forint bevétellel lett volna szegényebb. Azt már Gulyás maga közölte, hogy a kormány a héten bejelentett „védelmi hozzájárulások”-ból csak az idei évre közel 400 milliárdos pluszbevételre számít.
Az igazi cél ismeretében ne legyenek illúzióink: 2025-ben is marad az extraprofitadó. Hiszen miért pont az országgyűlési választások előtti évben mondana le ezekről a bevételekről az Orbán-kabinet? Elnézve a 4 helyett már jó, ha idén 2,5 százalékkal növekvő gazdaságot, enélkül miből lenne pénze olyan osztogatásra, mint 2021-ben?
Aminek jelentősége Magyar Péter frenetikus előretörése óta még nagyobb lesz a négy évvel korábbinál.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
