A politikus már csak olyan, hogy nem feltétlenül a valóságot vázolja az emberek előtt, hanem azt, amivel meg tudja őket győzni. Persze ez nem jelenti azt, hogy felmentődik az igazmondás kötelezettsége alól, azért ő sem hordhat össze hetet-havat, hiszen a realitásoktól való túlzott eltérés könnyen visszaüthet (azok a szörnyű tények ugye).
7 százalék. Emlékezhetünk Matolcsy György 2009 áprilisában elhíresült gazdasági növekedési prognózisára. Az akkor (még) ellenzékben lévő Fidesz közgazdasági tótumfaktuma 2013-14-re tartotta elérhetőnek ezt az éves ütemet. Ám a két évben együttesen nem jött ki ekkora szám, a 2013-as 2 százalékot 2014-ben 4,3 követte.
Egészen 2021-ig kellett várni, hogy hetessel kezdődjön a bruttó hazai termék (GDP) éves, vagyis az előző évihez viszonyított mértékű növekedése – az ilyen statisztikák készítése, 1995 óta először, addig a 2018-as 5,6 százalék volt a csúcs. Más kérdés, hogy ehhez kellett egy alacsony bázis, amelyet a Covid-világjárvány 2020. márciusi berobbanása állított elő. Alapvetően amiatt zuhant abban az évben a gazdaság 4,3 százalékkal. S beszélhetünk így két év alatt csak 2,8 százalékos pluszról.
Úgy tűnik, a 7-es a fideszesek kedvenc száma (ha már a 8-as nem lehet – például azt Matolcsy balszerencsésnek tartja, olyannyira, hogy amikor 2013-ban a Magyar Nemzeti Bank elnöke lett, még az addig két számjegyből álló lakcíméből is kivette, így azóta a jegybank már csak a budapesti V. kerületi Szabadság tér 9. alatt székel).
Az újabb hetest Orbán Viktor új közgazdász-liblingje, Nagy Márton dobta be 2021 elején 2022-es előrejelzésként. Ez már reálisabbnak tűnt, hiszen nem egy mínuszos alapra rakódott volna rá. Képzeljük el, mi lett volna, ha egy 2021-es 7,1 százalék után nőtt volna további 7 százalékkal a GDP... Jó eséllyel foghattunk volna bele a nyugat-európai országokkal szembeni lemaradás ledolgozásába.
De nem így történt. Legyünk azonban igazságosak: az orosz-ukrán háború kitörését nem lehetett előrelátni (legfeljebb csak tartani tőle). Nem csoda, hogy az egy csapásra szertefoszlatta a nagyobb növekedési álmokat. Ehhez képest még meg is süvegelendő a plusz 4,3 százalékos végeredmény.
Fotó: Depositphotos
Bár a tavalyelőtt negyedévről negyedévre egyre alacsonyabb számok (a 2022. január-márciusi 8 százalékkal szemben október és december között már csak 0,4 százalékos volt a növekedés) már előrevetítették a szomorú jövőt.
Mindezek fényében Nagy Márton 1,5 százalékos 2023-as prognózisa meglehetősen optimistának tűnt. Különösen, hogy a 2022. tavaszi országgyűlési választások megnyerése érdekében az embereknek kiszórt mintegy 2000 milliárd forint nagy része elköltődött, aminek döntő szerepe volt az infláció európai uniós rekordszintre (25,7 százalék!) ugrásában. Az emberek fogyasztási muníciója tehát leapadt, miközben a másik fő növekedési tényező, a beruházások szintje is zuhant, miután részben a visszaesett piaci kereslet, részben a kormányzati projektek visszafogása miatt jóval kevesebb megrendelés futott be a termelővállalatokhoz.
Jött is a minden gazdaság réme, a recesszió. 1,5 százalékos plusz helyett a hazai GDP 0,9 százalékos mínuszban zárta a tavalyi évet.
Na de majd 2024-ben! Míg a 2023-as az infláció letörésének éve volt (a már jelzett magas bázis miatt ez nem nagy kunszt!), addig az ideit a gazdasági növekedés újraindításának esztendejeként jelölte meg Orbán Viktor.
Gazdaságfejlesztésiből immár nemzetgazdaságivá avanzsált minisztere, Nagy pedig számszerűsítette is a célokat: 4 százalék. Amiből aztán az idő előrehaladtával és az adatok nyilvánosságra kerülésével lett 2,5, majd 2, végül 1,5, de már lehetett hallani a „csak kerüljük el a recessziót” kijelentést is. Nem sikerült, a GDP egymást követő két negyedévben, a másodikban és a harmadikban is csökkent.
Orbánék azonban nem tanulnak. „Ha nem tudtad teljesíteni 24-ben a növekedési célkitűzéseidet, akkor teljesítsd 25-ben. Ez fog történni most” – jelentette ki magabiztosan a miniszterelnök a karácsony előtt három nappal szokásos nemzetközi sajtótájékoztatóján.
Ám a korábbiakhoz képest most van egy különbség. Már nem egy számot, hanem egy sávot (3-6 százalék) jelöl meg a kormány elérendő gazdasági növekedési célként. A szokatlanul széles spektrum láttán az emberben óhatatlanul felmerül, hogy talán Orbánékban is van, talán nem is kicsi bizonytalanság a jövőt illetően.
Egy valamiben azonban nincs új a nap alatt. A magyar kormányon kívül nem létezik olyan szerte a világon, aki akár a 3–6-os sáv alsó széléhez megközelítő GDP-bővülést várna. Még a legoptimistábbak is maximum 2,5 százalékos növekedést tartanak elképzelhetőnek.
Dehát a politikus már csak olyan, hogy nem feltétlenül a valóságot vázolja az emberek előtt, hanem azt, amivel meg tudja őket győzni. Más kérdés, hogy Magyar Péter üstökösszerű felbukkanása óta a Fidesz számára minden eddiginél nagyobb következménye lehet az újabb nagyotmondásnak.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
