Az élősködő gazdagoknak biztosan nőni fog az adójuk – mondja egy friss posztjában Karácsony Gergely főpolgármester, akinek figyelni kell a szavaira, mert ő egyben az ellenzéki tömörülés legesélyesebb politikusa a miniszterelnök-jelöltségre. Már úgy is cselekszik, mint egy kihívó, nyilatkozatai messze túlmutatnak Budapest közügyein, egy országot igyekszik azokkal megszólítani.
A kormánypárti riposzterek pedig soha nem mulasztják el az alkalmat, hogy fogást találjanak Karácsony bejelentésein. Ami tulajdonképpen rendben is van, ilyen a politika természete. S ennek megfelelő a nívó is.
Aktuálisan az adópolitika szolgáltatja a terepet ehhez a változatos színvonalú elmebajnoksághoz. Ezúttal az furcsa helyzet állt elő, hogy mindkét félnek igazat lehet adni. Csak épp a lényegről nem esik szó.
Karácsony beígérte, hogy ha kormányra kerülnek, szétnyitják az adórendszert, és visszaállítják a többkulcsos szja-táblát. Szerintük ezzel lehet igazságossá tenni az adózást; mint a fenti idézettel is üzeni a főpolgármester: adózzanak többet azok, akik megtehetik. Egy friss közösségi médiás posztjában ezt írja:
közbotrány, hogy ma arányaiban ugyannyit szed vissza az állam egy ápolónőtől, mint egy bankigazgatótól.
Eszmefuttatását oda vezeti ki, hogy az 1 százalék (akik alatt nyilván a NER előnyeit leginkább élvezőket érti) többet fog beadni a közösbe, hogy a 99 százaléknak több jusson. Ez az adótábla esetében – a programja alapján még le nem tisztult formában - úgy nézne ki, hogy havi 1 millió forint felett keresőktől „nagyobb hozzájárulást” kérnek. Ez értelemszerűen egy újabb adókulcs beépítését jelenti. Továbbá az 500 millió forintot meghaladó „óriásvagyonokra” adót vetnének ki, hogy az a bizonyos 1 százalék „visszaadhasson a közösségnek”. Ami pedig egy vagyonadó lehetőségét lengeti be.
De minket most jobban érdekel, hogy a teljes társadalmat érintő adótáblával mi a célja a kormányfői ambíciókkal rendelkező politikusnak. Okfejtéséből levezethető, hogy szerinte a Fidesz által bevezetett egykulcsos adó igazságtalan, mert nem súlyoz az állampolgárok között a jövedelmek szerint.
Amire a másik oldal válasza az, hogy a progresszív adóval a középosztályt fogja szétadóztatni Karácsony. De hol az igazság?
Hát ott, hogy nem az adókulcsok száma dönti el, mennyire igazságos egy adórendszer. Lehet egykulcsos szja mellett is úgy újraosztani a jövedelmet, hogy azzal kiegyenlítődjék az esetleges torzulás, amire Karácsony utal. Van abban ráció, hogy több pénzt érdemes hagyni a középosztálynál, amelyik a felhalmozott jövedelméből képes és tud vállalkozást indítani, munkát adni, ezáltal adóztatható jövedelmet termelni. A lényeg, hogy a visszacsatolás megtörténjen: ne tűnjön el az adó a feketegazdaságban, hanem kerüljön vissza a gazdaság vérkeringésébe, akár költségvetési újraelosztás révén.
Ha viszont ez a láb hiányzik – és a Fidesz-kormány esetében sokkal inkább ez, vagyis a kevésbé tehetősek érdemi megsegítésének a hiánya lehet a kritika tárgya, nem az egykulcsos szja – akkor valóban konzerválódnak a jövedelmi különbségek.
Látszólag könnyebb társadalmi támogatást felmutatni a többkulcsos szja mellett, vonzó perspektíva, hogy a gazdagok adózzanak többet. De valóban gazdagnak lehet nevezni azt, aki havi 1 millió forintnál kicsivel többet keres? Természetesen a minimálbér felől nézve annak, de tegyük a szívünkre a kezünket, évi 12 millió plusz pár forint valóban a kivagyi luxust biztosítja annak, aki ezt a pénzt – többnyire kemény munkával – megkeresi? Nem egyértelmű a válasz, ugye?
Ráadásul a progresszív adótábla is kontraproduktív lehet, amennyiben erőn felül elszívja az anyagi lehetőségeket a teremteni képes középosztálytól, abban téve érdekelté őket, hogy minimalizálják a (bevallott) adóztatható jövedelmüket.
Ebben az esetben elmaradó adóbevételekkel szembesül a kormány, vagyis kevesebb lesz az újraosztható forrás a büdzsében (leszámítva, ha svéd adótudatosságú állampolgárok alkotják az államot…).
Könnyű belátni, hogy a vita az egy vagy több kulcsról tisztán politikai természetű. Pedig sokkal fontosabb, és valóban társadalompolitikai hasznosságú vita folyhatna arról, hogy milyen keretbe ágyazva gondolkodunk az adókulcsok számáról. Kicsit hátrébb lépve, szociálpolitikai, valamint gazdaságösztönző szempontokat is figyelembe véve, tehát a teljes képet nézve, az állam valós szerepéről gondolkodva.
