Magyarországon az Európai Unió negyedik legalacsonyabb fizetését vitték haza a dolgozók - számoltunk be a friss, 2020-as Eurostat-adatokról a napokban. A nettó bérekre vonatkozó statisztikával párhuzamosan egy másik, keresetekkel összefüggő adatsor is frissült. A bérekre rakódó adóterhelés szempontjából sem áll Magyarország előkelő helyen, nemcsak a régióban, de európai uniós szinten sem.
A friss adatsor szerint az adóék mértéke Magyarországon 43,6 százalék volt 2020-ban, ami továbbra is a harmadik legmagasabb az EU-ban. A magyar kormánynál intenzívebben csak a német és a belga kormány sarcolja a munkabéreket, sorrendben 45, illetve 44,1 százalékkal.
Mi az adóék?
Az adóék azt mutatja meg, hogy a teljes munkaerőköltségnek (vagyis a bruttó bér és az erre fizetendő munkaadói járulékok) összesen hány százalékát vonja el az állam különböző adók és járulékok formájában.
A bruttó bérből a dolgozó fizet:
- 15 százalék személyi jövedelemadót
- 18,5 százalék társadalombiztosítási járulékot.
A bruttó bérre vetítve a munkaadó fizet:
- 15,5 százalék szociális hozzájárulási adót
- és 1,5 százalék szociális hozzájárulást.
Egy mondat erejéig térjünk ki a legkisebb adóékekre is Európában. A legkevésbé
- a ciprusi (18,1 százalék),
- a svájci (19,4 százalék)
- és az ír kormány (24,1 százalék) terheli a munkabéreket.
Magyarország az adóék mértékét illetően két esetben elméletileg nem áll rosszul - de az erre vonatkozó adatok még nem frissültek a statisztikában, az Eurostat pedig ilyen részletességgel nem közli az adatokat. Tehát nemzetközi összehasonlításban sokkal kedvezőbb hazánk helyzete,
- ha több gyermeket nevelőkről van szó,
- illetve ha az átlagnál jóval magasabb keresetről.
Előbbi esetében a bruttó bérből levonandó közterhek révén mutatkozik meg az adóék-csökkentő hatás, ekkor ugyanis a családi adókedvezmények miatt gyakorlatilag nincs fizetendő, levonandó adó és járulék. A kormány dedikált céja ugyanis a gyermeket nevelők segítése és támogatása, az adórendszeren keresztül is. Ha pedig magas keresetről van szó, bár akkor is 43,5 százalék az adóék mértéke, ám a legtöbb uniós országban többkulcsos szja-rendszer van, ami a magas fizetéseket jóval nagyobb adóteherrel sújtja. Így a hazai adóék egy ilyen összehasonlításban egyáltalán nem lenne kirívó mérték.
Egy hajszállal közelebb a célhoz, de hosszú még az út
Érdekes egy pillantást vetni a 10 évvel ezelőtti adóékek mértékére is. Az uniós rangsort tekintve bár 0,2 százalékponttal magasabb volt az adóék (43,8 százalék) a 2020-asnál, mégis előnyösebb helyezést foglalt el Magyarország. Akkor az ugyanis az ötödik legmagasabb volt és a belga, valamint a német állam mellett még a franciák is az olaszok is többet vontak el a fizetések után a magyarnál. (Emlékeztetőül: mára az olaszok és a franciák is sokkal hátrébb kerültek a rangsorban köszönhetően annak, hogy nem néhány tized százalékponttal, hanem 4-6-tal mérséklődött az adóék 10 év alatt).
A magyar adóék alakulása is érdekes folyamaton van túl. Amikor 2010-es hatalomra kerülése után az Orbán-kormány teljesen átalakította az adózás rendszerét - kivezetve a minimálbérek adómentességét, valamint a szuperbruttósítást -, a magyar adóék az akkor 43,8 százalékról egészen 49 százalékig emelkedett. Történt ez annak ellenére, hogy az adórendszer átalakításának másik jelentős része, az egykulcsos szja bevezetése az adóék csökkentése irányába hatott. A 49 százalékos adóék aztán kontanssá is vált 2013 és 2015 között, egészen addig, amíg alá nem írták a hatéves bérmegállapodást. Ennek keretében a szociális hozzájárulási adó fokozatos csökkentése révén mára újra elérte a 2010-es szintet az adóelvonás mértéke. A néhány évvel ezelőtt megfogalmazott célhoz - az általános tehercsökkentéshez - vezető út azonban még nagyon hosszúnak tűnik.
Még 2019 tavaszán tette közzé a kormány a saját versenyképességi programját, melynek egyik rögzített pontja szerint cél, hogy Magyarország elérje a visegrádi országok adóelvonási szintjét. Mitagadás, a folyamat tényleg abba az irányba halad, hogy megközelítsük a visegrádi átlagot, viszont a teljes egyenrangúság elérése ebből a szempontból még nagyon messze van.
Míg 2015-ben ugyanis, amikor a legmagasabb volt a hazai elvonás mértéke, 49 százalék, a visegrádi átlag 38,03 százalékot adott ki. A differencia 10,96 százalékpont, ami mára 5,43 százalékpontra javult. Viszont ez a csökkenés nem csak és kizárólag a magyar kormány részvételével is megkötött hatéves bérmegállapodásnak és adócsökkentésnek köszönhető. A lengyel és a szlovák kormány is mérsékelte a bérekre rakódó adóterheket az elmúlt 5 év során, 0,9, illetve 0,3 százalékponttal. Csehországban azonban ezzel ellentétes folyamat zajlott: 1,6 százalékponttal többet vonnak el a bérek után, mint tették 2015-ben.
Mindesetre hiába zárul olló a visegrádi átlag és a magyar adóék között, utóbbi a régióban a legmagasabb az EU-n belül pedig a harmadik legmagasabb.
A magyar adóterhelés mértéke az átlagos nettó bérek, valamint a kormányzati adópolitika fényében némiképp disszonáns. A kormány ugyanis a bérek adóterhelése helyett inkább a fogyasztást terhelő adók növelése irányába mozdult el, amikor világszinten is kiemelkedő, 27 százalékos általános forgalmi adót vezetett be a termékekre és szolgáltatásokra. A munka alapú társadalom ideájába ugyanis ez jobban beleillik, mint a bérből élők sarcolása.
Ennek ellenére a magyar béreket sújtó adóterhelés kimagasló uniós viszonylatban, ami már teljesen ellentétes a kormányzati célokkal. Ha ezt a magas adóéket a negyedik legalacsonyabb átlagos nettó bér függvényében vizsgáljuk, rögtön világossá válik: a bérek növelése az adók csökkentése révén indokolt és megvalósítható is lenne. Nyilván ez nagyban függ a költségvetési mozgástértől is, bár halkan megjegyezzük, hogy a több százmilliárdos sportkiadások, arénaépítések, valamint vitatott kiadások (például kormánypropaganda) talán elég mozgásteret biztosítanának a fokozatos, lassú adócsökkentésre. És nemcsak a munkaadói terhek csökkentése, de a munkavállaló által fizetendők esetében is. A kormány azonban az adócsökkentési álmaival párhuzamosan a hazai infrastruktúrát is szeretné nagynak álmodni, de a kettő együtt nem megy.
Pedig az adók és járulékok csökkentése által még meg is maradna a lehetősége a kormánynak arra a kettős játszmára, ami az elmúlt pár évben látszik kirajzolódni. Mint azt minapi cikkünkben is megemlítettük: hiába a forintban mért bérrobbanás, azt a hazai fizetőeszközünk gyengesége és tendenciózus gyengülése nemzetközi színtéren erodálja. Így a versenyképességünk nem csorbul a magasabb fizetések miatt, a régiónkban beruházást tervező vállalat ugyanúgy azt tapasztalhatja, hogy az egyik legkevesebb bérért foglalkoztathatók a magyar munkások.
