Szívem szerint valami olyasmivel vezettem volna fel a következő sorokat, hogy "Jó reggelt, Magyarország! Jó reggelt, Orbán Viktor!". Csak a képernyőre vetett betűk formájában elvész, illetve nem jön át a lényeg: a hangsúly.
Merthogy, úgy tűnik, Orbán Viktor egy kicsit hosszúra nyúlt, egyéves téli álomból ébredt fel 2023. április 13-án. Bár a felébred, mint kifejezés vélhetően nem felel meg a valóságnak; inkább felriadás lehetett az, mint kényelmes nyújtózással társított ébredés. Az Egyesült Államok képviselőjeként ugyanis David Pressman, budapesti nagykövet törte rá az ajtót a szendergő Orbán Viktorra és rázta fel álmából, melyben talán épp a vidéki Oroszország egy dimbes-dombos, mezőkkel tarkított részén lovagolt. Vagy inkább focizott, az hozzá jobban passzol, a lovaglást hagyjuk meg Putyinnak.
Szóval szerdán az amerikai nagykövet bejelentette, hogy a Budapesten működő orosz kémbank és három vezetője ellen szankciókat vezet be az Egyesült Államok. Bár talán többekben kelthetett csalódást a bejelentés, hiszen benne volt a pakliban az is, hogy magasabb rangú kormányzati tisztviselőket is listára vesznek az amerikaiak, ez (eddig még?) nem történt meg.
Nem kizárt, hogy a magyar kormányt ez szép kihívás elé állította, hiszen majdnem 24 órát kellett várni az első reakcióra. Pontosítok: a kormány már a bejelentés előtt megkezdte "kommunikációs hadjáratát", hiszen a "Ruszkik, haza!" feiratú plakátok megjelenésére alapozva Amerika háborúpártiságával igyekezett nagyobb médiazajt gerjeszteni.
"Háborúpárti kampányt indított Magyarországon az amerikai nagykövetség. Amerikai nyomásra sem változtatunk békepárti álláspontunkon" - jelent meg a kormány Facebook-oldalán a bejelentés előtt egy órával.
A kommunikáció fókusza pedig azóta sem változott, és nem tudom, hogy' vannak ezzel kedves Olvasóink, de képtelen vagyok megérteni, hogy milyen logika mentén hozza össze a biztonsági kockázatot jelentő orosz kémbank elleni szankciót a kormány Amerika vélt háborúpártiságával. És miközben Brüsszel mellé kreált bűnbaknak felzárkóztatták Amerikát, a magyar kormány hangosan követeli a tiszteletet magának. Apropó, én úgy tudom, ezt kiérdemelni szokás, nem pedig követelni.
Bár azt nem tudom, hogyan gondolják azt, hogy tiszteletet érdemlő az, ha a magyar miniszterelnök az amerikai nagykövet nevével viccelődik (Pressman - Présember), és ezt a propagandájába is beépítik ("nem hagyjuk, hogy belepréseljenek a háborúba"). Tényleg, nem érzik ezt már kellemetlennek, cikinek, sőt, óvodás szintűnek a propagandagyárban!?
Visszatérve az amerikai szankcióra, alig telt el 24 óra és hirtelen rájött a kormány, hogy így nincs értelme a kémbank tagjának lenni, hát kilépünk onnan. Nagyon bátor lépés így lassan egy évvel és két hónappal az orosz agresszió kezdete óta, miközben a bank rajtunk kívüli európai tagjai ezt azonnal meglépték, miután Oroszország megtámadta Ukrajnát. Na ha valami, akkor az inkább tökös lépés. Nyilván tudom, hogy megy ez, ha valaki a szövetségesünk, amellett jóban-rosszban kitartunk. Merthogy, a minap Boros Imre a HírTV-ben kerek-perec kimondta:
"az USA úgy próbálja Oroszországot ütni, hogy közben az oroszok egyik szövetségesét, Magyarországot támadja".
Szóval jött egy szankció és hiába az elmúlt időszak számos figyelmeztetése a bank jelentette biztonsági kockázatokról, hiába minden jelzés, Orbán Viktor és kormánya nem látta fenyegetőnek a helyzetet, nem látott kockázatokat sem az országra, sem az EU-ra, sem a NATO-ra, mint szövetségeseinkre nézve. Majd jött a szankció és kilépünk a bankból. Tényleg erőből értenek és addig próbálnak elevezni a farvizen, amíg valaki ki nem veszi a kezükből a játékot - maradva az óvodai metaforánál.
Tehát kimondhatjuk, hogy a szankciók mégis működnek. Még ha Rogán Antal propagandagépezete másként is próbálja tálalni azáltal, hogy más motivációt tesz a döntés mögé, a cél el lett érve - ilyen furcsán fogalmazva.
Ám az igazán nagy kérdés majd az lesz, hogy vajon el is költözik-e ezek után a Nemzetközi Beruházási Bank Budapestről, vagy sem? Merthogy a Clark Ádám térnél lévő székhelyként szolgáló Lánchíd Palotát megvették az oroszok, az az ő tulajdonuk. Vajon egy kiutasítást le lehet tolni Putyinék torkán? Kötve hiszem, ahogy azt is, hogy Magyarország bejelentése a bankból való kilépésről váratlanul érte volna az oroszokat.
(Székely Sarolta szerzői oldala itt érhető el.)
