5p

Ront vagy javít Magyarország megítélésén a soros EU-elnökség?
Milyen újabb öt év elé néz Karácsony Gergely?
Mi lesz a liberalizmussal Magyarországon?
Online Klasszis Klubtalálkozó élőben Horn Gáborral!

Vegyen részt és kérdezzen Ön is a Republikon Alapítvány kuratóriumának elnökétől!

2024. július 24. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Főszerkesztői jegyzet arról, hogy bár még négy hónap van hátra az évből, már most eldőlt, szinte valamennyi gazdasági mutató rosszabb lesz annál, mint amikkel a kormány még az idén is több hónapon keresztül hitegette a népet. Aminek az okai korántsem a gaz, amúgy az Orbán-kabinet által is egytől egyig megszavazott Oroszországgal szembeni uniós szankciók, hiszen a többi EU-s tagország nálunk jobban áll – s ezt remélhetőleg már egyre többen átlátják. Ezek jutottak eszembe a hét eseményeiről.

Sokkoló módon ér véget a meteorológiai nyár, de úgy is fogalmazhatnék, hogy csak úgy, ahogyan a meteorológiai ősz elkezdődött. 

Augusztus utolsó napjaiban tette közzé ugyanis a KSH, hogy a beruházások a második negyedévben akkorát zuhantak, mint amilyenre 1995 óta csak háromszor volt példa. Persze maga az esés nem volt meglepő, hiszen azt már néhány héttel korábban nyilvánosságra hozta a statisztikai hivatal, hogy a magyar gazdaság az április-június közötti háromhónapos időszakot is csökkenéssel zárta, egymás után negyedszer, ami azt jelenti, hogy

immár egy éve recesszióban vagyunk.

Azt meg az OECD tolta az arcunkba a napokban, hogy bár kétségtelenül a világ más részein sem fenékig tejfel az élet, de ez csak a gazdasági növekedés lassulását jelenti, vagy azt, hogy egyes országokban egy negyedéves növekedés után most csökkent a GDP. A magyarhoz hasonló gyenge teljesítményre, a négy egymást követő negyedéves csökkenésre viszont az OECD többi 37 ország egyikében sem volt példa.

Szembejött tehát a valóság. De csak azoknak, akik elhitték a kormány első félévben hangoztatott lózungjait és nem gondolkodtak el azon, hogy a 2022-es választások megnyerése érdekében a lakosságnak kiosztogatott 1200 milliárd forinttal felpörgetett gazdaság óhatatlanul és logikus módon majd le fog ülni, ha elfogy ez a pénz és nem követi azt újabb, ráadásul a kormány is behúzta a kéziféket, hatalmas mértékű beruházási stopot rendelt el.

Még május elején, azaz alig négy hónappal ezelőtt is azt hangoztatta Nagy Márton, hogy kijöhet az év egészére megálmodott 1,5 százalékos GDP-növekedés. Csak amikor augusztus közepén kiderült, hogy a gazdaság a miniszter jóslata ellenére nem – ahogy ő fogalmazott – nullás negyedévet zárt, hanem 2,4 százalékosat, akkor fejezte be a 1,5 százalék emlegetését, s tért át arra egy huszárvágással (bizonyára a Szalay-Bobrovniczky Kristóf nagy örömére, hiszen – mint a honvédelmi minisztertől a minap megtudhattuk – „a huszár mi vagyunk”) arra a kommunikációra, miszerint 

most már a kormány célja, hogy 2023-ban az év egészét tekintve elkerülje a recessziót.

Csakhogy a szeptember 1-jén napvilágot látott részletes GDP-adatok csak megerősítettek abban, ennek szinte semmi esélye, örülhetünk, ha enyhe, fél százalékpontos csökkenéssel megússzuk.

Persze a borzalmas makrogazdasági adatokért még véletlenül sem magát tartja felelősnek az Orbán-kormány, az önkritika csíráját sem lehet felfedezni a miniszterek (és a még mindig terebélyes holdudvar képviselői) megszólalásaiban. Mindenért a külső körülmények a hibásak. 

Idézem Nagy Mártont, mivel ő olyan jól összefoglalta, amire én képtelen lennék:

„A háború és szankciók károsan befolyásolták a magyar gazdaság teljesítményét, ugyanis a fogyasztás visszaesését és a beruházások lassulását okozták. De a negatív külső gazdasági környezet, többek között a német gazdaság stagnálása sem segített.”

Vagyis továbbra is megy a mantra a szankciókról. Mit sem törődve azzal az égbe kiáltó ellentmondással, hogy ha az Oroszországgal szembeni szankciók vágták haza a magyar gazdaságot, akkor miért nem tették ugyanezt a többi EU-s országgal? Hogyan lehetséges például az, hogy a már említett recesszió mellett már csak Magyarországon két számjegyű az infláció a 27 EU-s ország közül, az egy szem lengyeleket kivéve, de náluk is épphogy tíz százalék volt júliusban, szemben a mi 17,6 százalékunkkal. 

Írhatnám, úgy lett ilyen kiugróan magas az infláció – és nagy a távolság a többi uniós tagországtól, no meg, a törököket kivéve a nem uniós európai államoktól is –, hogy a kormány még hatóságilag korlátozta is a drágulást. Ám azt már nem más, mint a Magyar Nemzeti Bank kormánnyal azonos ideológiájú elnöke, Matolcsy György is elmondta – nem is egyszer –, hogy árstop nélkül alacsonyabb lett volna a fogyasztóiár-index.

Orbán Viktornak már csak az egy számjegyű inflációra tett ígérete teljesülhet. Fotó: MTI/Máthé Zoltán
Orbán Viktornak már csak az egy számjegyű inflációra tett ígérete teljesülhet. Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Az a furcsa, hogy mindezek ellenére még így is az infláció maradt az egyetlen olyan tényező, amelynél a kormány még abban reménykedhet, valóra válik, amit imamalomszerűen ismételget. Nevezetesen, hogy októberre már egy számjegyű lesz a fogyasztóiár-index. 

Csak nehogy úgy járjanak, mint a 1,5 százalékos GDP-növekedésről szőtt álmokkal. Vagy a 3,9 százalékos GDP-arányos költségvetésihiány-céllal, ami pont a nem fel-, hanem lefelé tartó gazdasági mozgás miatt legalább 5, de akár 6-7 százalék is lehet.

(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!