Azt hiszem, örökre elbúcsúzhatunk az uborkaszezon fogalmától. Tudják attól, ami az újságírók réme. Nevezetesen, hogy nincs, vagy alig van hír. Általában ez a veszély nyáron szokott fenyegetni minket, amikor mindenki nyaral, a parlament se ülésezik, a kormány is csak ritkábban és akkor sem hoz fajsúlyos döntéseket.
Na így volt ez hosszú éveken át. Ám ez már a múlté. Az idei csillagászati nyár beköszöntének hete például talán minden időnél mozgalmasabbra sikeredett.
Csak címszavakban:
- Karácsony Gergely és Vitézy Dávid a regnáló főpolgármester 41 szavazatnyi különbségű győzelmét hozó újraszámlálási saga után sem nyugszik meg, mindketten a Kúriához fordultak, új szavazást kérve.
- Gattyán Györgyről immár a széles nyilvánosság előtt is ismertté vált az az addig csak „füstös szobákban” rebesgetett információ, miszerint a 2022-es országgyűlési választások előtti évben a magyar politika legmagasabb szintjéről sikálták el a 398 milliárd forintos vagyonával az idén az ötödik leggazdagabb magyarnak kikiáltott nagyvállalkozó több mint 19 milliárdos (!) adócsalási ügyét. Ezt 2021-ben összefüggésbe hozták azzal, hogy a hatalom az „egyszer majd kérni fogunk magától valamit” jegyében cserébe elvárta, Gattyán egy, csak kívülről ellenzékinek tűnő párt alapításával segítsen tovább osztani a nem fideszes szavazótábort. (Olyan sokat azonban nem osztott, szorzott, a voksok alig 1 százalékát szerezte meg.)
- Orbán Viktor nagy kegyesen belement abba, hogy az addig általa országellenségnek kikiáltott holland Mark Rutte legyen a NATO főtitkára.
- Magyar Péter hallgatott szavazóira és megy Brüsszelbe, európai parlamenti képviselőnek, igaz, lehet, hogy csak fél évre, utána újra meghallgatja hívőit, ami érthető is, hiszen az EU-ból nehéz folytatni a Fidesz megdöntésére irányuló hadjáratát.
- Az Európai Néppárt pedig úgy döntött, befogadja a Magyar nevével fémjelzett Tisza Pártot.
- Novák Katalin ismét fókuszba került, egyrészt a lemondásához vezető kegyelmi botrány kiváltójához, Balog Zoltánhoz fűződő, túlságosan intimnek tűnő kapcsolata, másrészt amiatt, hogy még mindig, több mint négy hónappal a lelépése után is az elnöki rezidencián lakik.
- Ugyanakkor Giorgia Meloni olasz miniszterelnök, az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) populista frakció vezetője kikosarazta Orbán Viktort, így a Fidesz nem csatlakozhat az ECR képviselőcsoportjához. Azon már meg sem lepődünk, hogy ezt persze Orbánék úgy kommunikálták, eszük ágában sem volt csatlakozni, miután a szélsőségesen magyarellenes román AUR-t felvették az ECR frakciójába.
Volt még egy, a szokásos magyar, irreális hevülettel hájpolt, de a szokásos reális eredményt (vereséget) hozó német-magyar foci-eb-meccs, amelyen a fenti események több szereplője is felbukkant a nézők között, köztük Orbán (sajnos egy névrokona meg a pályán), valamint Novák – na azért utóbbi nem a díszpáholyban, külföldön mégis csak adni kell a látszatra.
De még a fenti, egyenként is fajsúlyos történések közül is messze kiemelkedett a Fővárosi Ügyészség bohózata. Nem tudom ugyanis másként minősíteni azt a verdiktet, amit a nagy tekintélyű testület hozott arról a hangfelvételről, amelyet Magyar Péter adott át az ügyészségnek, és amelyen Varga Judit akkori igazságügyminiszter arról beszélt, hogy Rogán Antalék hozzáférhettek, illetve manipulálhatták a Schadl-ügyként elhíresült nyomozás anyagait. „Kiderült”, semmi sem az, aminek látszik. Nem történt korrupciós bűncselekmény, Rogán Antal propagandaminiszter semmit nem húzatott ki a Schadl-Völner ügy nyomozati irataiból, és Varga Judit akkori államtitkárát, Völner Pált sem figyelmeztették előre a nyomozásról.
Szóval minden szép és jó! Olyannyira, hogy – erre is ezen a héten derült fény – Schadl a házi őrizetben még céget is alapított.
Vicc az egész – írhatnám. De azért nincs nevethetnékem. Már csak azért sem, mert most nem csak az volt a tétje a Magyar-ügynek, hogy az ember egy picit visszanyerjen a jogállamiság egyszeri eljövetelébe vetett, de már vagy másfél évtizede elveszített hitéből. Hanem az is, hogy az Európai Bizottság kapjon egy meggyőző jelzést arról, a magyar kormány végre abba az irányba halad, mint minden normális, a demokrácia alapelveit követő ország.
Ilyen jelzést Brüsszel most nem (most sem) kapott. Így a jogállamisági aggályok miatt általa visszatartott 20 milliárd euróhoz sem kerültünk közelebb. Csak megerősödött azon gyanúnk, az Orbán-kormánynak fontosabb a saját biznisze, a hatalmának fenntartása, mint az, hogy hozzáférjen egy ekkora forráshoz. Még ha azzal a költségvetés gondjait is enyhítené, egyszersmind reálisabbá tehetné a 4-ről immár 2,5 százalékosra (talán éppen az előbbiek miatt?) leszállított GDP-növekedési álmait.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
