Az év elején még 355 forintba került egy euró. Napra pontosan egy hónappal ezelőtt még 401 forint környékén mozgott a jegyzés. Két héttel ezelőtt 420-422 forintba került az uniós deviza. A jegyzet írásának napján pedig már 433 forint felett is járt a jegyzés úgy, hogy a hetet 423-ról indítottuk. A héten már nem volt olyan nap, mely ne újabb mélypontokat hozott volna. Nem lehet ezt másnak nevezni, mint szabadesésnek. Hogy hol lesz a vége, senki sem tudja. Hogy mi fogja ezt megállítani, már az is egyre kevésbé világos.
Orbán Viktor és kormánya azonban ezzel láthatóan nem foglalkozik, karba tett kézzel, hátradőlve nézik a fizetőeszközünk leértékelődését.
Szerintük, amit ők tudnak, azt megteszik: kiegyensúlyozott költségvetési politika és a hiány tartása. Az árfolyampolitikáért meg amúgy is a monetáris politika felel, mely elkötelezett a "kilengések" kordában tartásért. Annyit röviden itt megjegyeznék egy gondolat erejéig, hogy a júliusban elfogadott jövő évi büdzsét decemberben teljesen át kell írni, és miközben a nagy jegybankok kitartanak a szigorítás mellett, ameddig szükséges, a magyar jegybank lezártnak tekinti a kamatemelési ciklust. Utóbbi hírt jelentős gyengüléssel fogadta a piac.
Szóval visszatérve a forintra. Többször említettem már, de nálam okosabb szakértők is hangsúlyozzák: komoly bizalmi válság van Magyarországgal, a magyar kormánnyal szemben. És bár a kormány előszeretettel használja a kialakult helyzetre a "háborús" jelzőt (illetve a szankciókat, mint kiváltó okot), valójában semmi köze hozzá - legalábbis úgy nem, ahogy azt ők gondolják, a szankcióknak meg főleg, hiszen azok ugyanúgy érintik a lengyeleket, cseheket is, az ő fizetőeszközük mégsem esik úgy, mint a hazai. Szóval azért lehet összefüggés a háború és a kialakult helyzet között, mert ezzel sarokba szorult az Orbán-kormány az Oroszországgal kialakított szoros barátsága miatt.
Békeidőben könnyedén és gyakorlatilag észrevétlenül lehetett egyensúlyozni nyugat és kelet között, senkit nem zavart, ha Oroszországgal üzletelt, hiszen ezt mások is megtették - legyen szó gáz- és olajszállításokról vagy épp atomenergiáról. Ukrajna inváziójával azonban Putyin a szőnyeg szélére állítatta saját magát, országát pedig nem kívánatos és megbízhatatlan üzletféllé minősítette a legtöbbek számára. Erre teljesen logikus és érthető reakció, hogy mindenki elhatárolódik az agresszortól és elítélik tettét. Ezt egyedül Magyarország és a magyar kormány nem tette meg egyértelműen, csak annyira, amennyire még Putyin felé el lehet adni a kritikát - úgy ímmel-ámmal. Sőt, ahelyett, hogy a háború okozóját hibáztatnák a kialakult gazdasági helyzetért, azt találja problémásnak a kormány, amilyen reakciókat adott erre az Európai Unió - legalábbis a kommunikációjában.
Pedig nem az lenne logikus, hogy a probléma eredőjét nevezzük meg kiváltó tényezőnek és nem annak már egy következményét? Szerinte de. Ám lehet, tévedek.
Mindenesetre az Orbán-kormány tagjai előszeretettel tárgyalgatnak és üzletelnek Moszkvában, sőt, miközben mindenhol leépíteni próbálják az orosz függőséget, a magyar kormány még plusz (gáz)adagokért szaladgál Moszkvába, hogy ne kerüljön még nagyobb bajba a gazdaság.
Pedig itt baj van. És nem is kicsi. És nem a gáz miatt. Lassan a 450-ös szint kapuján kopogtat a forint, és nem történik semmi sem. Okok, magyarázatok szép számmal vannak, kezdve a szankcióktól egészen a külkereskedelmi egyenleg hiányáig. A baj egyesek szerint akkora, hogy a közösségi médiában terjengő képek szerint a nigériai naira is erősebb a magyar forintnál (egy nigériai nairáért 1,01 forintot kell adni), amivel kapcsolatban szeretnék egy tévhitet eloszlatni. Pontosabban elmagyarázni röviden, miért nem szabad ennek a hírnek felülni. Tény, hogy piszkosul gyenge a hazai fizetőeszköz, ám egy olyan deviza, amivel alig-alig kereskednek, nincs releváns "forgalma" nem lehet összehasonlítási alap. Almát a körtével.
Szóval visszatérve arra, hogy a kormány tétlenül nézi a fizetőeszközünk leértékelődését. Én lassan már annak is egyre kevesebb esélyét látom, hogy az uniós pénzek érkezése majd sokat változtatna a jelenlegi képen. Különösen azért, mert Orbán, történjen bármi, elkötelezte magát a Moszkva-Belgrád tengelyen. De mondhatnám azt is, hogy megint rossz lóra tettek, hiszen Magyarország nem ide tartozik, akármennyire húzna ide a kormányfőt a szíve.
Orbán Viktor pedig nagyon jól tudja, mit kellene tennie, vagyis jelem helyzetben mi lehet a forintválság oka. Még 2008 őszén - ellenzéki vezetőként - azt mondta:
"a forinttal nincsen nagyobb baj, a forinttal akkor lesz baj, hogy ha nem tudjuk a bizalmi válságot megoldani. A miniszterelnök-csere a megoldása a forintválságnak."
A probléma, hogy 14 évvel később kormánypárti vezetőként már nem ismeri fel a bizalmi válságot. Már nem tudják, merik bevallani, hogy rossz lóra tettek, az út, amire léptek, félrevisz. Vagy legalábbis senki nem tudja, hová vezet. Ahogy az okokat sem lehet nemhogy tudni, de mégcsak sejteni sem. Eddig ugyanis legyen szó bármilyen döntésről, lehetett sejteni, érezni Orbán Viktor motivációját. De jelenleg már erről sincs szó. Látszólag mindenáron kitart az orosz vonal mellett, pedig a hátraarc sokkal jobbat tenne az imázsuknak és nem mellesleg az országnak, mint ez a vak hűség.
