Nem kenyerem a kormányfő dicsérete, de annyit azért leszögeznék: nehéz nem észrevenni, hogy következetes. Évek óta tücsköt-bogarat összehord, csak beszél és beszél, de mindig ezzel ellentétesen cselekszik, ahogy egyébként nyilvánosan elismerte ezt a gyakorlatát a parlamentben. ("ne azt figyeljék, amit mondok, hanem azt, amit teszek")
Itthon földbe döngöli az Európai Uniót az Oroszország elleni szankciók ügyében is, de – mint mindig mostanáig - ezen a héten is megszavazta a soron következő büntetőcsomagot. Akadékoskodott a svéd NATO-csatlakozás ügyében, még küldöttséget is menesztett Stockholmba, „ellenőrizni”, hogy tényleg demokrácia honol-e a skandináv országban. A jelek szerint mégis beadta a derekát, bár nyilván, ehhez kialkudhatott további Gripeneket, ezt persze tagadta. Egyik beosztott csapata, a valaha fajsúlyos háttérmunkát végző, mára viszont hajbókolóvá vált Magyar Külügyi Intézet – nyilvánvalóan szinkronban vele – azt volt képes mondani, hogy „a Svédországgal kapcsolatos magyar stratégia biztosította a NATO megerősödését”. Reméljük, ezt olvasva senki sem kap nevetőgörcsöt a NATO-országok itteni nagykövetségein, sokkal inkább valószínű, hogy berakják arra a polcra, ahol a magyar kormány sületlenségeit gyűjtik.
A kegyelmi botrányt és az annak nyomán kibontakozott NER-es belviszályt sietve elfelejtené, levenné a napirendről, mert mégiscsak kellemetlen, hogy nem ő határozza meg a közélet fő kutyacsontjait. Ám ez egyelőre nem sikerül neki, sőt maga is hozzájárul a káoszhoz, a vita egyfajta továbbéléséhez, amit fűt az exminiszterasszony NER-ből kiiratkozó exférje. A miniszterelnök azt találta mondani az évértékelőnek nevezet szózatában, hogy a nők pótolhatatlanok a politikában – majd pár órával később két férfit javasolt a távozó Novák Katalin és Varga Judit helyére.
Egyik magyar hangja, a dunakeszi otthonát alig látó, örökmozgó Szijjártó Péter ezúttal még nagyobbat domborított, s ehhez egészen Indiáig ment el. Eheti kiruccanásán nem kevesebbet mondott, minthogy „ mielőbb szűkíteni kell a politikai kommunikáció és a valóság között tátongó szakadékot”.
Kedves kormányfő úr, miniszter úr, illetve miniszter urak! Jó reggelt kívánok!
Mondok pár friss példát, ahol így lehetne cselekedni. Kezdjük rögtön a pénzzel, hiszen Önöknek is ez a legfontosabb! Az ország pénzével, vagyis a költségvetéssel. A pénzügyminiszter melldöngetés közepette tudatta, hogy januárban milyen nagy lett a többlet. Csakhogy! Időfaktorok miatt lett így és nem azért, mert a kormány jól muzsikál. A decemberre előrehozott kötelező béremelések közterhei épp az első hónapban futottak be, az uniós források elkezdtek beáramolni, de kifizetni nem volt sietős, várjanak csak a pályázók. Azt már elfelejtették megemlíteni, hogy sokkal kevesebb áfabevétel érkezett, mint a korábbi hónapokban, közben az államadósság egyre csak hízik, többek között a magas kamatterhek miatt. A forint folytatta lejtmenetét, s nem tudni hol áll meg.
Sajnos, állandó terep az említett szakadék betöméséhez az egészségügy. Miközben a kormány és megmondógépezete folyamatosan azt szajkózza, hogy egyre jobb a helyzet és még „nagy béremelést is kapnak a dolgozók”, addig ezen a héten kiderült, hogy megint több településen megszűnnek kórházi ellátások, bezárnak egyes osztályok vagy ismeretlen ideig felfüggesztik a betegellátást. Kiderült, hogy még az egészségügyisek is a magánellátásba mennek gyógyulni. Szinte nincs olyan nap, amikor nem halljuk, hogy a kórházigazgatók önmagukban nem képesek kezelni az állandóan képződő sokmilliárdos hiányt a gazdálkodásukban, a kórházakat ellátó egészségügyi vállalkozások ismét, már megint a kormánynál kilincselnek, hogy fizesse ki a nekik járó pénzt. A háziorvosi ügyelet megszüntetése nagy felháborodást váltott ki, a lombikprogram alig működik, még többen próbálkoznak külföldi klinikákon.
Lakni is kell valahol, ha lehet saját lakásban vagy családi házban. Ugyancsak a héten jöttek ki friss számok a Központi Statisztikai Hivataltól, amik szerint ezt egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, legfeljebb a vállalkozók hajlandók új projekteket indítani, de ők is csak óvatosan, túl drága még a hitel és a padlót súrolja a kereslet. A lakásszektor szakmai szereplői évek óta imamalomszerűen ismételgetik – a héten a legnagyobb építőanyag-kereskedő is –, hogy a felújításokra is kellene egy nagyívű program, nem csupán a vásárlásokat kellene meglökni hitelekkel és kedvezményekkel. Állítólag lesz ilyen, pontosabban újra lesz (2021-22-ben rövid ideig volt). Számítások tucatjai hevernek a kormány asztalán, amik csak előnyökről szólnak: nagyobb adóbevételek, felpörgő vállalkozások, gyorsuló társadalmi mobilitás, nagyobb megfelelőség a zöld uniós elvárásoknak. Egyébként uniós források is elérhetők, nem is kevés, de a kormánynak és vezetőjének snassz épp attól kapni, akit állandóan ördögnek állít be itthon. Sokkal kényelmesebb lehajtani a jó bort és készülni a soron következő prédikációra.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
