A héten tartott uniós csúcson Orbán Viktor erős kijelentést tett, amikor azt mondta:
Ukrajna nem szuverén, mert nem tudja magát fenntartani pénzügyileg.
Az országok szuverenitásának megvan a jogi definíciója, ez alapján a miniszterelnök mondandója nem értelmezhető. Ám, ha már a pénzügyi szuverenitást említette Orbán Viktor, közgazdasági kontextusba helyeztük ezt.
Fotó: Depositphotos
A modern korban minden országnak vannak bevételei és kiadásai, ennek rendszerét hívják költségvetésnek. Ha a bevételek meghaladják a kiadásokat, akkor az adott költségvetés pluszos (más szóval: szufficites), amennyiben az országok többet költenek, mint amennyire keret van, akkor költségvetési deficitről, hiányról beszélünk.
Miután a politikusok egy része omnipotensnek gondolja magát, ezért azon igyekeznek, hogy az országban megtermelt jövedelem minél nagyobb hányada keresztülfolyjon a „kezükön”. A gyakorlat azonban időről időre bebizonyítja, hogy ők is sokat tévednek, ezeket pedig később „az embereknek” kell megfizetni. A politikusok másik része eleve tisztában van a saját korlátozott képességeivel, így ezt elkendőzendő „megpróbálja megvenni” a szavazókat. Így vagy úgy, de a történet vége mindig az, hogy a kormányok többet költenek, mint amennyi bevételük van. A közgazdaságtan ezzel számol, de úgy kalkulálnak, hogy bizonyos többletköltés lendületet ad a gazdaságnak és kisebb hiány még finanszírozható hitelekkel, állampapírok kibocsátásával. Az általánosan elfogadott nézett szerint 3 százalékos GDP-arányos hiány még fenntartható, ha azonban tartósan ennél nagyobb a deficit, akkor előbb-utóbb komoly gond lesz.
Ha megnézzük, hogy a szuverenitását lépten-nyomon hangoztató ország költségvetése hogy áll, akkor Orbán Viktor logikája alapján nem csak Ukrajna vezetőinek fájhat a feje.
Tény, hogy a háborús költségek miatt az ukrán költségvetési deficit jóval magasabb, mint amekkora gazdaságilag fenntartható lenne. Ugyanakkor gazdasági értelemben nincs jelentősége, hogy a hiányt miből finanszírozza egy ország, megteheti ezt hitelből, az állami vagyon eladásából vagy éppen transzferekből is.
Ukrajna esetében az utóbbiakról beszélünk. Ugyanakkor, ha ezt Kijev esetében felrójuk, akkor érdemes a tükörbe nézni, hiszen az uniós csatlakozásunk óta mi is óriási transzfereket kaptunk – ennek révén sikerült például a 2010-es években viszonylag alacsony szinten tartani a hiányt. Ha nem jöttek volna uniós pénzek, akkor vagy lassabban fejlődtünk volna, vagy sokkal jobban eladósodunk.
Fordítsuk most meg a kérdést, nézzük az EU szemszögéből, amelynek Magyarország is a tagja. A közösség 2014-ben „szépen bealudt”, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát és elfoglalta a Krím félszigetet. A 2022-es háború azonban a többséget ráébresztette arra, hogy az orosz imperialista törekvéseket meg kell állítani, ha ezt nem teszik, akkor annak később óriási költsége lesz. Úgy vélem, ha valaki nem moszkovita, hanem valódi patrióta és ismeri az elmúlt két évszázad magyar történelmét, az tisztában van vele, hogy Oroszországból (illetve a Szovjetunióból) csak rossz jött, tehát nekünk is elemi érdekünk, hogy legyen köztünk és a háborús agresszor ország között egy másik állam, ha úgy tetszik egy pufferzóna.
Ezért az EU – hogy egy újabb gazdasági kifejezést behozzunk – outsource-olta a védelmét és pénzügyileg is támogatja az ukránok honvédő háborúját. Bár a Kijevnek adott összeg nominálisan soknak tűnik, érdemes ezt is a kontextusában nézni. A háború (és Donald Trump zsarolása) miatt a NATO-tagországok számára 5 százalékos GDP-arányos védelmi kiadásokat irányoztak elő. Erre a költésre Orbán Viktor azt mondta, hogy
„tüdőn lőné a magyar gazdaságot”.
Valószínűleg Brüsszelben hasonlóan gondolkodnak, mint Budapesten és igyekeznek sokkal olcsóbb megoldást találni. A jó hír, hogy az ukránok támogatása GDP-arányosan nem 5 százalékot, csupán 3-4 ezreléket emészt fel az Európai Unió szempontjából, tehát ezzel mi, európai emberek sok százmilliárd eurót spórolunk. Arról nem beszélve, hogy amíg az ukránok áldozzák a vérüket az orosz agresszorok megállítására, addig a magyar fiatalokat (és más európai országokét sem) fenyegeti az a veszély, hogy egy háborúban kelljen harcolniuk.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
