Pedig, felteszem, olyan szépen eltervezett mindent Orbán Viktor. Ahogyan 1999 óta egy kivételével – 2021 a Covid miatt kimaradt – minden évben tette.
Gondolom, hű nemzetgazdasági minisztere már felkészítette őt arra, hogyan is kell láttatni a negatív növekedést is pozitívnak (copyright by Dancsó József). Egy szóval sem említve, hogy a gazdaság 2023-ban recesszióba süllyedt. Azt meg pláne nem, hogy tavaly tavasszal még 1,5 százalékos GDP-bővüléssel kecsegtettek.
Inkább egy újabb tervszámmal kell előállni – abból nem lehet gond alapon –, így, február közepén még nyugodtan lehet mondani 3-4 százalékos idei növekedést is. Aztán ha ez sem jön össze, majd ugyanúgy lehet mindent másokra, elsősorban a nemzetközi helyzet fokozódására, Brüsszelre, a dollárbaloldalra fogni – ahogy a tavalyi tervalulteljesítés után is.
Az inflációt viszont tupírozni kell – szólhatott Nagy Márton jótanácsa. Van is mit. Míg egy éve 25,7 százalék volt az éves fogyasztóiár-index, amelynél magasabbat csak több mint negyedszázaddal ezelőtt láttunk, addig most már csak 3,8. Ami – önértékelése szerint – csak és kizárólag a kormány érdeme. Szemben ugye a kiugró értékkel, amely a háborúnak, az Oroszországgal szemben meghozott (és amúgy az Orbán-kormány által is kivétel nélkül megszavazott) tucatnyi szankciónak és a multik profitéhségének tudható be (sic!).
A 4 százalék alatti ráta kialakulásában még véletlenül sem említheti majd meg a kormányfő a magas bázist – az az átlagos kormánypárti szavazónak amúgy sem mond semmit. És alighanem a Magyar Nemzeti Bankot sem, amely ellenállva a kormány által érkező nyomásnak, az indokoltnak tűnőnél nem csökkentett jobban kamatot.
Legfeljebb abban az összefüggésben kerülhet elő a kritikái miatt mára nem kívánatos személlyé vált Matolcsy György által vezetett műintézmény, hogy azért most már tényleg nagyobb léptékkel folytassa a lazítást. Ennek rögzítése is azért fontos, mert ha az infláció mégse megy le olyan szintre, mint amit a kormány kilátásba helyez, akkor legyen kit bűnbaknak kikiáltani.
A migránsok sikeres visszaszorításának magyar receptje mindig egy hálás téma a kormánypárti szavazók felé, ezért egy évértékelő beszédből kihagyhatatlan.
Mint ahogy a szombati visszatekintés módot adhat annak további sulykolására is, hogy a háborúpárti országok között egyedül Magyarország békepárti. Amiről ugye az autópályás vicc juthat az ember eszébe, miszerint nem egy kocsi megy szembe a forgalommal, hanem mindenki – de csak azoknak, akik nem hű fideszesek, kádéenpések (mihazánkosok?). S ne legyenek kétségeink, Svédország NATO-csatlakozása késleltetésének indoklása is bőven belefér majd a békepárti narratívába.
Természetesen az is helyet kaphatott az évértékelő beszédben, hogy sikerült Brüsszeltől kicsikarni 10 milliárd eurót. Miután – szólhat az érvelés – a kormány eloszlatta a jogállamisági aggályokat. Domborítani lehet, hogy a pedagógusok is megkapják a 32,2 százalékos béremelésüket, annak ellenére, hogy – hallhattuk a kormányzati retorikát – a baloldal ezt minden erővel megpróbálta megakadályozni (egyszer azért majd valaki elmagyarázhatná, hogy ebben az érvelésben mi a logika).
Az biztosan nem kerül szóba, hogy nem mindenki, sőt, csak egy szűk kisebbség kapott pont ennyit, a többiek ennél jóval kevesebbet, ami miatt ad abszurdum még az is előfordulhat, hogy Brüsszel visszakéri a pénzt.
Arra meg aztán végképp nem lehet számítani, hogy sok szó esne az uniós zsákban maradt 20 milliárdról. Hiszen akkor el kellene mondani, hogy mégse orvosolódtak a jogállamisági aggályok. A homofóbnak minősíthető gyermekvédelmi törvény még mindig hatályban van.
S pont ez az a téma, ami miatt Orbán szépen felépített menetrendje borul. Hiszen alighanem az egész ország arra lesz kíváncsi, mit mond majd a kormányfő a pedofília segítése miatt elítélt K. Endrének adott kegyelembe belebukott Novák Katalin múlt szombati lemondásáról, valamint az azt követő kormánypárt-politikai vircsaftról (Magyar Péter posztolásai, Balog Zoltán szerepe stb.).
Nem könnyű feladat. Túlzás nélkül állítható, a megfelelő reakció megtalálása Orbán immár közel 18 éves kormányfői ténykedésének egyik, ha nem a legnagyobb kihívása.
Mindenesetre ideje volt rá. Egy hete nem szólalt meg, amire emlékeim szerint nem volt példa.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
