Az ukrán háború nagyon is valóságos frontjai mellett zajlik egy másik, vér nélküli, de komoly tétekkel bíró háború is az egész világon, de különösképpen az Európai Unióban. E virtuális háborút az emberek gondolatainak befolyásolásáért vívják, de ha Oroszország sikereket ér el benne, annak nagyon is valóságos kihatása lehet az Ukrajnában fegyverekkel vívott háborúra.
Nem újdonság, hogy Oroszország az információt, illetve inkább a dezinformációt fontos fegyverként kezeli, és rengeteg pénzt és más erőforrást áldoz arra, hogy a putyini rezsim számára kedvező narratívákat terjesszen világszerte. Az orosz állami média idén januártól márciusig 121 milliárd forintnak megfelelő rubelt kapott, és nyilván nem volt hiány a pénzben a színfalak mögött tervékenykedő intézményeknél sem, ahogy a nyugatra ilyen-olyan formában a megfelelő szereplőknek eljuttatott forrásokat sem tudták teljesen elapasztani a szankciók. Az orosz állami, vagy állami irányítású média, illetve az orosz titkosszolgálatok mellett az orosz propaganda, az összeesküvéselméletek és a dezinformációk fő forrása az Ukrajnában egyre nagyobb szerepet kapó zsoldoshadsereget, a Wagner-csoportot is irányító Jevgenyij Prigozsin ellenőrzése alatt álló szentpétervári „trollgyár”, az Internetes Kutató Ügynökség, ahol rengeteg alkalmazott dolgozik azon, hogy elsősorban a közösségi média felületein az orosz érdekeknek megfelelő irányba mozdítsa az emberek véleményét.
Megbontani az egységet
A háború kitörése óta Európában nagy erőfeszítéseket tettek az orosz információs befolyás gyengítésére, letiltották az orosz propagandamédia elérését, és a közösségi médiában is erőfeszítéseket tettek a nyilvánvalóan orosz irányítású kamuprofilok működésének korlátozására, az orosz forrásból származó álhírek és összeesküvéselméletek elérésének visszaszorítására. Az orosz narratívák és dezinformációk terjesztésében azonban komoly szerepe van az Unión belül tevékenykedő politikusoknak, pártoknak, Facebook-csoportoknak és egyszerű internethasználók tömegeinek is. Az orosz érdekeket kiszolgálók egy része tudatosan, akár anyagi ellenszolgáltatásért cserébe terjeszti a Kreml-párti propagandát, míg mások Putyin „hasznos idiótáiként”, önként végzik el ezt a munkát. (Az egyesek szerint egyenesen Lenintől származó kifejezést eredetileg a főként nyugat-európai, baloldali a szovjet rendszert nem anyagi érdekből vagy beszervezett ügynökként, hanem őszinte meggyőződésből támogató, bűneit és hibáit mentegető vagy elhallgató értelmiségiekre használták, de ma bárkit jelölhet, aki ellenszolgáltatás vagy zsarolás nélkül, pusztán saját meggyőződésétől vezérelve támogatja a „rossz ügyet”.)
Azt nem mindig könnyű eldönteni, hogy egy-egy személy, internetes oldal, közösségi médiás profil melyik kategóriába tartozik, a cél viszont jelenleg egyértelmű: megbontani az Ukrajna támogatása, illetve az Oroszország elleni szankciók ügyében kialakult, viszonylag erős európai egységet. Nem kérdés, hogy Ukrajna katonailag, pénzügyileg és politikailag is külső támogatásra szorul, hogy tovább tudja vívni a harcát az orosz agresszió ellen, és ha ez a támogatás megszűnik vagy jelentősen csökken, akkor a kijevi vezetés rákényszerülhet, hogy elfogadjon bizonyos orosz követeléseket.
Erre számtalan eszköz van, például az ukrajnai orosz kisebbség ellen elkövetett ukrán „népirtás” a tényekkel elég laza kapcsolatban álló narratívájának erőltetése vagy az ukrán vezetés korruptságának hangoztatása, valamint persze annak terjesztése, hogy a háború kitöréséért valójában a nyugat a felelős, illetve az az Egyesült Államok érdekeit szolgálja.
Nagyon úgy tűnik, hogy ebben az információs háborúban az oroszok a tél közeledtével új offenzívát indíthatnak – figyelmeztet a Foreign Policy cikke.
„Figyelembe véve, hogy a nyugati társadalmak nehéz tél elé néznek, úgy véljük, hogy [az oroszok] meg fogják kettőzni az erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy manipulálják a társadalmakat, és keresni fogják az olyan különböző személyiségeket, akik révén hatást gyakorolhatnak, és még inkább meg tudják osztani a társadalmakat a nyugati egység megtörésének érdekében”
– fogalmazott Tuuli Duneton, az észt védelmi minisztérium védelempolitikai államtitkára Washingtonban, miután a héten Hanno Pevkur észt védelmi miniszter kíséretében amerikai védelmi tisztségviselőkkel folytatott tárgyalásokat.
A nyugati szakértők szerint az orosz befolyásolási kísérletek két fő csapásiránya most az lehet, hogy egyfelől megpróbálják kihangsúlyozni, orosz gáz nélkül az európaiak nem fognak tudni fűteni a télen, másfelől annak a sulykolása, hogy az Oroszországra kivetett szankciók jobban fájnak Európának, mint Oroszországnak. A cél az, hogy a gazdasági nehézségek, az infláció, a magas energiaárak miatti elégedetlenség a közhangulatban ne további Putyin- és Oroszországellenességben, hanem az Ukrajna és a szankciók mellett kiálló kormányokkal szembeni elégedetlenségben csapódjon le. Ha pedig e kormányok politikusai szembesülnek a közhangulat megfordulásával, akkor saját népszerűségük védelmében kénytelenek legyenek kisebb-nagyobb mértékben változtatni a politikájukon.
„Mindig több irányból próbálják befolyásolni a döntéshozókat, a társadalom irányából, a média irányából, a parlament irányából”
– hívta fel a figyelmet Tuuli Duneton. Tehát amikor egy kommentelő egy közösségi médiás felületen minden kapcsolódó cikk alatt a nehézségek miatt háborog azzal, hogy ezekért a szankciók a felelősek, amikor a médiában újságírók arról értekeznek, hogy nem működnek a szankciók, amikor egy – általában szélsőséges – ellenzéki párt politikusai azt kérik számon a kormányukon, hogy miért nem a saját polgárain segít Ukrajna helyett, ezek mind az orosz propagandagépezet jelenleg legfontosabbnak ítélt üzeneteit terjesztik minél szélesebb körben. Azt, hogy e szereplők közül kik azok, akik valamilyen úton-módon közvetlenül utasításokat is kapnak az orosz propagandagépezet irányítóitól, és kik azok, akiket ezek az üzenetek valóban meggyőztek, és már saját véleményükként hangoztatják az orosz szólamokat, nehéz megállapítani.
Silvio Berlusconi például régóta a Kreml barátjának számít az európai politikai színtéren, és biztos, hogy az orosz információs hadviselés gépezete igyekezett a volt olasz miniszterelnök népszerűségét növelni, de valószínűleg őszinte véleménye is az, hogy a háborúért Zelenszkij, és nem Putyin a felelős, mint ez kiderült abból a hangfelvételből, amelyen egyébként Berlusconi arról is beszélt, hogy az orosz elnök „egy nagyon kedves levelet” és húsz üveg minőségi vodkát is küldött neki 86. születésnapja alkalmából.
Ettől függetlenül a Berlusconi pártjának részvételével megalakult olasz kormányt vezető Giorgia Meloni a választások óta többször is megerősítette, hogy eltökélt Ukrajna támogatásának folytatása mellett, és egyelőre az Unióban nyíltan túlnyomórészt ellenzéki politikusok tűztek csak zászlóikra az orosz propagandaszólamokkal megegyező jelszavakat, követeléseket.
Itthon már bőven a spájzban vannak
Magyarországon persze más a helyzet. A magyar kormány tagjai, és személyesen Orbán Viktor miniszterelnök az elmúlt időszakban folyamatosan az „elhibázott brüsszeli szankciókról” beszéltek, és arról, hogy ezek többet ártanak Európának, mint Oroszországnak. Mi több, a magyar kormány sokmilliárd forintért ezt sulykoló plakátkampányt, illetve kérdésnek álcázott állításokkal operáló nemzeti konzultációt is indított a témában. Visszatérő üzenet az is a kormány részéről, hogy Magyarország gázellátását kizárólag Oroszország tudja biztosítani, ahogy az is, hogy míg Nyugat-Európában dideregni fognak az emberek télen, addig Magyarországon az orosz gázszállítások jóvoltából lesz mivel fűteni, az ipari létesítményeket működtetni. Orbán Viktor rendszeresen hangoztatja azt a nézetét is, hogy az Ukrajnába irányuló fegyverszállítások csak a háború elnyújtására jók, és e helyett a békére kéne törekedni – nem fejtve ki, hogy Oroszország kizárólag olyan békéről lenne hajlandó tárgyalni, amely elismeri az erőszakkal, a nemzetközi joggal szöges ellentétben elszakított ukrán területek Oroszországhoz csatolását.
És ez még csak a jéghegy csúcsa. A kormány által közvetlenül vagy közvetve irányított sajtóban e fő kérdéseken túl is szinte egy az egyben az orosz propaganda üzeneteit közvetítik. Az utóbbi hetekben a legnagyobb port az verte fel, amikor Bencsik András, a Magyar Demokrata főszerkesztője a Hír TV-n már az Egyesült Államoknak szeretett volna hadat üzenni.
„Az Amerikai Egyesült Államok megtámadta az Európai Uniót. Ez ilyen egyszerű. Miközben püföli Oroszországot Ukrajnában, most úgy döntött egy merész fordulattal, hogy megtámadja az Európai Uniót is, és olyan kárt okozott neki, aminek a következményét föl se tudjuk fogni. Normális esetben ilyenkor az Európai Unió azt mondja – de nincs ugye hadserege, csak országok vannak, és azoknak a vezetői egy sajátságos lelkiállapotban vannak… –, azt kellene válaszolni, hogy felvesszük a kesztyűt, és mi pedig hadba lépünk Amerikával szemben”
– mondta az Északi Áramlat ellen elkövetett szabotázzsal kapcsolatban, amelyről a kormányközeli sajtóban szinte egyöntetűen úgy beszélnek, mintha ennek végrehajtása csak Amerikának állt volna érdekében.
De tanulságos olvasmány volt például Pilhál Tamás a Magyar Nemzetben szeptember 22-én megjelent írása is.
„Bekövetkezett. Jön a részleges mozgósítás Oroszországban. Hamarosan akár kétmillió orosz katona állhat majd talpig fegyverben, és kezdheti meg a pár évtizede Ukrajnának nevezett terület leradírozását a térképről. Az eddigi, Putyin által különleges katonai műveletnek becézett akció kis bemelegítő gyakorlat, gyerekcsíny volt ahhoz képest, ami most várható. Néhány nap múlva nem csupán egy kétszázezres, önkéntesekből és hivatásosokból álló expedíciós sereg simogatja-pofozgatja majd az ukrán katonai célpontokat, hanem milliós ármádia zúdul a szomszédra, hogy elsöpörje az amerikaiak által háborúba hergelt, a NATO által kiképzett, fülig fölfegyverzett, Bandera-kultusszal átitatott, csalinak használt ukránokat. Úgy tűnik, a finomkodásnak vége”
– írta ebben többek között, és persze később azt is leszögezte, hogy az amerikaiak terve végig Oroszország háborúra „kényszerítése”, majd szétzúzása volt – ez egy az egyben megfelel Putyin narratívájának.
Ezek azonban csak kiragadott példák. Az Európai Bizottság külügyi szolgálata figyeli és gyűjti a főként orosz eredetű, az interneten cirkuláló álhíreket az EUvsDisinfo oldalon. Érdemes néhány oldalnyit legalább elolvasni a jelenleg közel 15 ezer álhírt tartalmazó gyűjteményből: egymás után jönnek szembe a Magyarországon nemcsak gyanús hátterű Facebook-csoportokban és névtelenül szerkesztett „hír”oldalakon, hanem a kormány- és kormányhoz közeli médiában mindenféle kritika nélkül közölt „hírek”.
Sőt, néha már maguk az álhírek is közelebbi forrásból származnak: a nyáron például a Magyar Nemzet, majd a teljes Mediaworks-lapcsalád is hosszasan foglalkozott azzal a témával, hogy milyen veszélyt jelentenek az Ukrajnába szállított, majd onnan kicsempészett nyugati fegyverek. Csakhogy az egész cikksorozat alapja a Habony Árpád által alapított, V4NA hírügynökség által kiadott anyag volt, amely pedig egy azóta bizonyítottan hamis, a RussaIntel nevű orosz Youtube-csatornáról származó videóra épült. Miután erről a videóról megállapították, hogy hamis, egyetlen magyar, az átvett anyagot közlő, arról a kormányhoz közeli elemzőket megszólaltató magyar sajtótermék sem tett közzé helyreigazítást.
Érdemes megnézni az amerikai nagykövetség által kormánypárti politikusok és kormányközeli megmondóemberek megszólalásaiból készített összeállítást is.
In recent weeks, several senior Hungarian government figures and government-funded commentators have made harsh anti-Western and anti-American statements. Hungary and the United States are Allies. As Russian aggression threatens us all, we must stand together, not move apart. pic.twitter.com/lG1Rmi74tc
— US Embassy Budapest (@usembbudapest) October 17, 2022
És ennek megvan az eredménye mind belföldön, mind külföldön is. Egy friss kutatás szerint a májusi 41 százalékról októberre már 52 százalékra nőtt a magyar lakosság körében az Oroszország elleni szankciók elutasítottsága, a Fidesz-szavazók körében pedig 81 százalék nem ért egyet ezekkel. Egy másik néhány hetes közvéleménykutatás szerint a magyar internetezők 46 százaléka mérsékelten, 31 százaléka pedig „erősen oroszpártinak” tekinthető. A másik oldalról nézve egy Ukrajnában végzett felmérés szerint Magyarország az Unió egyetlen tagállama, amelyet az ukránok „ellenséges” országnak ítéltek meg, de Magyarországot még Kazahsztánnál és Kínánál is ellenségesebbnek látják az ukránok, és csak Belarusz, valamint persze Oroszország kapott hazánknál is rosszabb értékelést.
Mint azt korábban leszögeztük, nem tudhatjuk, hogy pontosan mi a motivációja az egyes politikusoknak, sajtótermékeknek vagy egyszerű internetes profiloknak az orosz propaganda terjesztésére. A magyar kormánypolitikusok és a magyar kormányhoz közel álló sajtó esetében sem tudhatjuk, hogy valamilyen átgondolt, a belpolitikai előnyökre fókuszáló stratégia, netalán az orosz titkosszolgálatok közvetett vagy közvetlen befolyásolási kísérletei állnak a háttérben, vagy amit látunk, az csak az érintett szereplők moszkvai szempontból „hasznos idiotizmusa”. Az mindenesetre tény, hogy míg Európai Unió túlnyomó részén a kormányok és a hatóságok a szélsőséges politikai szereplőktől, illetve az internet ellenőrizhetetlen bugyraiból származó orosz propaganda visszaszorításán dolgoznak, hazánkban pontosan ennek állításait visszhangozzák a legmagasabb politikai vezetés tagjai, illetve a velük jó viszonyt ápoló sajtótermékek munkatársai is.
