Matolcsy György jegybankelnök és Varga Mihály pénzügyminiszter cseppet sem felhőtlen kapcsolata hosszú-hosszú évekre nyúlik vissza, így hát az önmagában nem újdonság, hogy az Egerben megrendezett idei Közgazdász-vándorgyűlésen a kettejük közötti csörte újabb fejezetének lehettek szemtanúi a jelenlevők, a tudósításoknak köszönhetően pedig a nyilvánosság is. Hogy ez mennyire nevezhető szerencsés dolognak, az nem kérdés: semennyire sem.
A Magyar Nemzeti Bank elnöke és a Matolcsy egykori tárcáját és feladatkörét átvevő Varga Mihály között évek óta húzódik egyfajta feszültség, mely egy ideig leginkább csak szakmai érvek óvatos ütköztetésében, egy-egy halovány odaszúrásban mutatkozott meg. Ám az elmúlt néhány évben, főleg mióta elszabadult az infláció, a gazdaság teljesítménye pedig inkább hátramegy, mint előre, Matolcsy György sem fogja vissza magát. Aki mintha személyes sértésnek venné azt, ahova jutott a gazdaság, nem finomkodik, amikor megfogalmazza a kritikáját. Arról, hogy nincs vízió, nincs stratégia, nincs olyan terv, mint amilyeneket ő anno megalkotott. Azokat szinte lerombolva már nincs, ami mentén tudatosan lehetne irányítani a költségvetési folyamatokat és az állami pénzügyeket. És "persze" mindezért nem más, mint a gazdasági csúcsminiszter poszton utódja, Varga Mihály az első számú felelős, immár pénzügyminiszterként. Még akkor is, ha ma már nemcsak a jegybankelnök és a pénzügyér a gazdaságpolitika kizárólagos irányítója, hanem egy új szereplőként Matolcsy egykori jobbkeze, Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter is belépett ebbe a körbe, akinek mintha ma már nagyobb súlya, szava lenne Orbán Viktornál, mint Varga Mihálynak.
Szóval visszatérve jegyzetem témájára, Orbán Viktor láthatóan magára hagyta Varga Mihályt, ami elsősorban abból látszik világosan, hogy a jelek szerint esze ágában sincs beavatkozni abba az eszkalálódott helyzetbe, ami a gazdaságpolitika két vezéralakja között kialakult. Ugyan önmagában abban semmi rendkívüli nincs, hogy a fiskális és a monetáris politika irányítója nem ért egyet. Abban viszont már sokkal több, hogy a zárt ajtók mögött zajló heves eszmecserék helyett nyílt színen nemcsak üzengetnek, hanem - ami a legnagyobb probléma, hogy - egymás szakmai kompetenciáját kérdőjelezik meg. Hogy míg az egyik fél a gazdaság motorjának gázára lép (költségvetés), addig a másik oldal a féket nyomja lázasan (jegybank).
Ráadásul nem is nevezhetnénk ezt a csörtét feltétlenül egyenrangúnak, hiszen míg Matolcsy György nem rest kemény mondatokat is megfogalmazni, addig Varga Mihály a maga szolid, szerény, diplomatikus visszafogottságával állja a sarat. Valami hasonló zajlott a csütörtöki beszélgetésük során is, aminek alakulása abból a szempontból mégis váratlan volt, hogy amióta Matolcsy a gazdasági bizottság ülésén élesen bírálta a kormány gazdaságpolitikáját, mintha javult volt kettejük kapcsolata - legalábbis erre lehetett következtetni abból, hogy több találkozójukról is közleményt adtak ki.
Az viszont teljesen érthetetlen, miért hagyja Orbán Viktor, hogy ennyire feszültté - olykor személyeskedővé - váljon Matolcsy és Varga viszonya. Ebbeb az egész történetben talán az az egyik legaggasztóbb, hogy a miniszterelnök a fotelben ülve nézi végig, ahogy a két vezéralak - már nem méltó - szópárbajt vív. Az ilyen fokú, nyilvánosság előtt zajló adok-kapok kifejezetten hátrányos a gazdaság és az ország megítélése szempontjából. Ráadásul Matolcsy György mellé kritikus hangnak megkapta még Varga a volt jegybankelnököt, lapunk állandó szerzőjét, Bod Péter Ákost is, így gyakorlatilag két oldalról érte a támadás.
Adódik tehát a kérdés, hogy Orbán Viktor miért nem avatkozik közbe, leültetve őket, és teszi rendbe a szálakat. Hangsúlyoznám: a szakmai alapokon nyúló vita helyes és szükséges egy-egy fórumon, bizonyos keretek között. Azonban egymás szakmai hozzáértésének megkérdőjelezése ezen a szinten a nyilvánosság előtt már nem előnyös.
Igazán pikánsnak tűnt még az is, hogy Varga Mihály most először a kormánytagok közül nem a kormánypropagandát mondta fel. Hogy ez már az adott feszült helyzet eredménye, vagy tudatos kijelentés volt-e a részéről, azt talán csak ő tudhatja. És azt is, hogy vajon ennek milyen fogadtatása lesz a kormányfő és párttársai részéről. Mindenesetre egészen váratlan vallomás volt, hogy ez nem háborús, nem szankciós infláció, ami idehaza van, hanem a magyar gazdaság energiakitettségének az eredménye. Vagyis az elképesztő oroszfüggőségé, amin Orbán Viktorék nem igazán akarnak érdemben változtatni. Legalábbis nem olyan tempóban és lendülettel, mint teszik/tették azt már európai országok a háború kitörése után.
Az egész csütörtöki esemény talán legkínosabb része azután következett el, hogy Varga Mihály a még idén várható megszorításokról beszélt: a bankadó növeléséről, a kamattámogatott hitelek felülvizsgálatáról. Némi túlzással élve ugyanis alighogy befejezte a mondatát a pénzügyminiszter, már jött is a Fidesz-frakció cáfolata Kocsis Máté tolmácsolásában, miszerint ilyenekről szó sincs, ez (legfeljebb - a szerk.) a miniszter magánvéleménye. Kellemetlen. Megjegyzés: Kocsis Máté rövid időn belül már másodjára megy neki ilyen módon egy miniszternek, korábban Lantos Csaba energiaügyi miniszterrel művelt ilyet a napelemek ügyében. Nyilván mindkét eset Orbán Viktor tudtával történhetett.
Visszakanyarodva: több van emögött, mint egy szimpla cáfolat. Ha ugyanis a pénzügyminiszter, a fiskális politikáért felelős személy ilyen lépéseket látna indokoltnak a jelenlegi gazdasági és költségvetési helyzetben, az nehezen lehet magánvélemény. Önök szoktak olyat csinálni, hogy elmondják, hogy kell megoldani egy matekpéldát, majd annak gyökeres ellentétével próbálkoznak? Na ugye.
Ha Kocsis Máté "lemagánvéleményezi" a mondottakat, azzal lekicsinylő módon Varga Mihály szakmai kompetenciáját vonja kétségbe.
Ha Varga Mihály magánvéleményként tudja, mit kell lépni, miért nem tudja átvinni a kormányon? A válasz egyszerű: mert itt valójában nem szakmai kormányzás folyik, mint arra már számos példát mutatott a kabinet, hanem az történik, amit Orbán Viktor szeretne. Olykor ad hoc módon, átgondolatlanul, csapkodva, megalapozatlanul. Az, hogy a pénzügyminiszter Matolcsyval rendre kiújuló kártékony csörtéit csendben nézi a miniszterelnök, az, hogy Varga felvetéseit rögtön cáfolják a pártkatonák, csak azt sugallja, hogy Orbán számára már súlytalan szereplő Varga. A nagy kérdés az, hogy ezt ő maga, miért vállalja be?
(Székely Sarolta szerzői oldala itt érhető el.)
