Nem vártam nagy ünneplést, de valami kis buli azért lehetett volna, mert elég ritka alkalom, hogy egy orosz kémbank elköltözik Budapestről és visszakotródik Moszkvába. Orbán hívta be, az amerikaiak pedig hazaküldik őket. A hír hallatára nem tódultak ünneplő tömegek az utcára, pedig van minek örülni. Én meg is kockázatok egy halk éljent. Éljen! Ha kell, segítek pakolni, szervezek költöztetőt és az első géppel lehet szépen visszarepülni Moszkvába. De előtte a zsebeket tessék kiüríteni, a pénzt visszafizetni, a Lánchíd Palotát kitakarítani, a kulcsot pedig a portán legyenek szívesek leadni.
Aki esetleg lemaradt volna: David Pressman, az Egyesült Államok budapesti nagykövete április 12-én jelentette be, hogy szankciós listára került a budapesti orosz kémbank, a Nemzetközi Beruházási Bank (NBB) három vezetője, akik között egy magyar személy is található: Laszlóczki Imre, a bank alelnöke, volt kazahsztáni és azeri magyar nagykövet. A bank egyik legnagyobb részvényese Magyarország volt, emellett számos előjogot és mentességet élvezett Budapesten a pénzintézet. Az amerikai bejelentés pedig megtette a hatását: az Orbán-kormány hamarjában áttekintette a kialakult nemzetközi helyzetét, és hirtelen arra jutott, hogy a bankban való részvétel értelmetlenné vált, ezért úgy döntött, hogy kilép a bankból. Néhány nap gondolkodás és lázas töprengés után pedig az oroszok is arra a remek felismerésre jutottak, hogy már nincs dolguk az Európai Unióban és az amerikai szankciók miatt korlátozottak a lehetőségeik, ezért áthelyezik a székhelyüket Magyarországból Oroszországba.
Ennyi, ez könnyen ment, egy hét alatt lezongorázták az egészet. Persze jellemző, hogy ehhez is amerikai nyomás kellett, a magyaroknak nem sok közük van az eseményekhez. Emlékezetes, hogy az orosz-ukrán háború kitörése után az első és utolsó ellenzéki tüntetés éppen a kémbank előtt volt tavaly március 1-én, ahol Márki-Zay Péter követelgette a bank azonnali távozását. A pár ezres tömeg láttán persze sem a kémbank, sem az Orbán-kormány nem rémült meg. Az emberek hazamentek, az ellenzék kikapott a választáson, a bank pedig maradt. Egészen mostanáig.
Pedig a helyzet nagyjából tavaly március óta változatlan. Románia akkor jelentette be, hogy más európai uniós tagállamokkal (Csehországgal, Szlovákiával és Bulgáriával) összehangoltan kivonul a pénzintézetből. Ezzel pedig az európai országok közül már csak Magyarország maradt részvényes. Rajtunk és az oroszokon kívül még a baráti Kuba, Vietnám és Mongólia színesítette a díszes társaságot. Ha az Orbán-kormányon múlik, akkor még most is vígan bankolnának az oroszokkal, önként soha nem léptek volna ki. Egy kis amerikai noszogatás kellett hozzá. Hogy a kormány miért tart ki mindig az utolsó pillanatig az oroszok mellett? Ez az évtized kérdése.
Érdemes felidézni, hogy Orbán Viktor és Nyikolaj Koszov, az NBB elnöke 2019. januárjában tárgyalt arról, hogy a bank Budapestre költözzön. A kiadott közlemény szerint:
A magyar kormány álláspontja szerint a székhely Magyarországra telepítése erősíteni fogja Magyarország és Budapest nemzetközi pénzügyi központ jellegét. Az intézmény célja a társadalmi és gazdasági fejlesztés, a jólét és a gazdasági együttműködés elősegítése a tagállamokban.
Tehát a kémbank igazából csak az ország jólétéért dolgozott. Ennek kevés nyoma van, annyit lehet tudni, hogy a legnagyobb hitelt a rezsiharc egyik legfontosabb állami cége, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. vette fel még 2020 őszén. Ennek pontos összege: 100 millió euró, vagyis mintegy 36 milliárd forint. A 15 éves futamidejű óriáshitel célja pedig a magyar energiaellátási hálózat nagyszabású korszerűsítése volt.
Biztos sok mindent köszönhetünk még a Vlagyimir Putyin által újraélesztett banknak, - amit az orosz állam jellemzően hírszerzés céljából használ a nyugati hírszerzők figyelmeztetése szerint -, csak nem tudunk róla. Gulyás Gergely miniszter szerint persze a bank nem jelentett nemzetbiztonsági kockázatot. Hogy is jelentett volna? Hiszen nem Magyarország volt a célpont. Nem véletlen, hogy az amerikai nagykövet azt mondta: az a tény, hogy a bank tisztségviselői diplomata-útlevelet kaptak, olyan probléma, amit muszáj megoldani.
David Pressman sajtótájékoztatója után a hirado.hu-ra (közmédia) raktak ki egy névtelen szerző által írt cikket „Köszönjük, nagykövet úr! Nem fogjuk elfelejteni” címmel. Én is csak ezt tudom mondani, csak más hangsúllyal: Köszönöm, nagykövet úr! Nem fogom elfelejteni!
