A női nemi hormonok termelődésének csökkenése a menopauza során a legtöbb nő esetében tünetek megjelenésével jár együtt. Ezek közül a leggyakoribbak az úgynevezett vazomotoros tünetek, azaz a hőhullámok, a kivörösödés, az erős szívdobogás, az éjszakai izzadás és a fejfájás – ezek nagyjából a menopauzán áteső nők háromnegyedénél jelentkeznek kisebb-nagyobb mértékben. A többi lehetséges tünet még ennél is lehangolóbb olvasmány:
- a szöveti sorvadás (atrófia) tünetei: hüvelyszárazság, közösülés alatti fájdalom, inkontinencia, fájdalmas vizelés, hajhullás, haj-köröm törékenység, a bőr ráncosodása, szemszárazság;
- ízületi fájdalmak, ízületi kopás;
- fokozott gyulladáshajlam;
- hirtelen megemelkedő vérnyomás és koleszterinszint;
- izomsorvadás;
- súlygyarapodás, a testzsír eloszlásának megváltozása (leginkább a hasra rakódik le);
- csontritkulás és következményes törések;
- pszichológiai tünetek: ingerlékenység, depresszió, memóriazavarok, a koncentrálóképesség, a libidó és az orgazmuskészség csökkenése, alvászavar
- az idő előrehaladtával megnő a szív- és érrendszeri betegségek kockázata és gyakorisága is
Innen nézve érthető, hogy az orvostudomány mai állása szerint sok nőnek lenne ajánlott a hormonpótló terápia, melynek során ösztrogént (és sokszor kiegészítésképpen progeszteron) kapnak a páciensek.
„Az érintettek 10-20 százalékának egészségügyi szempontból szüksége lenne hormonpótló kezelésre, mégis a változókorú nők kevesebb mint egy százaléka részesül benne Magyarországon”
– mondta Várbíró Szabolcs, a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika egyetemi docense egy korábbi interjújában.
A Magyar Menopauza Társaság az NNK honlapján is közzétett ajánlása a hormonpótló kezelések alkalmazásáról is azt mondja, hogy az „javasolt a 60 év alatti nőknek, ha az utolsó menstruáció óta kevesebb mint 10 év telt el; 60 és 70 életév között egyéni mérlegelés szükséges; 70 éves kor felett nem javasolt a hormonterápia megkezdése”.
Várbíró Szabolcs szerint „a terápia azoknak ajánlott, akiknek 45 éves kor előtt marad el a menstruációjuk vagy a 40 és 60 év közöttiek közül azoknak, akik hőhullámra, alvászavarra panaszkodnak, illetve csontritkulás szempontjából veszélyeztetettek”.
Vannak kockázatok
Természetesen, ahogy minden terápiának, a menopauza esetében alkalmazott hormonpótló kezeléseknek is van kockázata, és ezeket az orvosok sem hallgatják el, de úgy vélik, hogy általánosságban az előnyök felülmúlják a kockázatokat.
„A döntésnél figyelembe kell venni a szív-érrendszeri betegségek kockázatát, a trombózisra való hajlamot, az emlőrák-kockázati tényezőket, a tüneteket és az ellenőrző vizsgálatok eredményeit. A kezelés kockázata nem haladhatja meg a várható hasznot”
– olvasható például az InforMed honlapon, Várbíró Szabolcs pedig úgy fogalmaz, hogy „a szövődmények kockázata gondos szűrővizsgálatokkal minimalizálható”.
Igen ám, de mi van akkor, ha a kockázatok közé egy új, jelentős tényező kerül? Márpedig erre utalhat egy június végén megjelent tanulmány, amelyet a Dán Demencia Kutatóközpont kutatója, Nelsan Purhadi vezetésével készült. A tanulmány közel 56 ezer dán nő orvosi adatait elemezte egy 18 éves, 2000 és 2018 közötti időszakban.
„A vizsgálat fő újdonsága, amit megfigyeltünk, hogy a demenciában szenvedő nők arányának kitartó növekedését találtuk azok között, akik a menopauza természetes bekövetkeztének átlagos életkora, azaz 51 éves kor környékén akár csak rövid távú hormonpótló kezelésben is részesültek”
– emeli ki Purhadi.
A vizsgált közel 56 ezer nő közül több mint 5500-at diagnosztizáltak később demenciával vagy Alzheimer-kórral. Az adatok összefüggést mutattak az ösztrogén-progeszteron folyamatos vagy akár csak ciklikus pótlása, illetve az elbutulás, azaz a demencia vagy az Alzheimer-kór kialakulása között. Miután lehetőség szerint kiszűrték az adatokat torzító olyan tényezőket, mint mondjuk társadalmi-gazdasági helyzet vagy a cukorbetegség, a kutatók azt találták, hogy a hormonpótló kezeléseket kapott nők esetében 24 százalékkal nagyobb az esélye a demencia valamely formájának kialakulásának.
A kockázat a hormonkezelés időtartamával együtt nő: azoknak, akik 12 éven át kaptak ilyet, már 74 százalékkal nagyobb az esélyük a demencia vagy az Alzheimer diagnózisára.
Az első hormonkezelés és a diagnózis között eltelt idő átlagosan 18 év volt. A csak progesztint, illetve ösztrogént nem tabletta, hanem hüvelyi úton kapó páciensek esetében viszont nem talált ilyen összefüggést a vizsgálat.
További kutatás szükséges
Akkor tehát a menopauzára adott hormonpótló kezelések leggyakoribb formája elbutuláshoz vezethet? Azért ezt így nem lehet kimondani. Maga Purhadi is óvatosan fogalmaz:
„Ez egy megfigyelő jellegű tanulmány volt, amely nem alkalmas ok-okozati összefüggések feltárására. További vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy megállapíthassuk, az általunk talált összefüggés mögött valóban kauzális összefüggés bújik-e meg a menopauzális hormonterápia és a demencia között.”
Más tudósok ennél is kevesebb okot látnak az aggodalomra. Vannak, akik szerint eleve gyakrabban részesülnek hormonkezelésben azok a nők, akik tüneteik között memóriazavarokra panaszkodnak, és akiknek körében eleve nagyobb a demencia kialakulásának veszélye. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy a terápia már a vizsgált időszak kezdete óta eltelt bő két évtizedben is sokat változott, fejlődött, tehát a 2000-es évek elején kezelést kapott nők esetében talált mellékhatások nem biztosan érvényesek azokra, akik most kapnak ilyen kezelést.
Arra is fontos rámutatni, hogy más – az orvostudományi körökben a legmegbízhatóbbnak tartott randomizált klinikai – vizsgálatok semmilyen összefüggést nem találtak a fiatalabb korban (50 és 55 év között) végzett menopauzális hormonpótló terápiák és a demencia rizikófaktorának emelkedése között, sőt az egyik ilyen kutatás az Alzheimer-kór agyi biomarkereinek csökkenését mutatta ki a kezelést a megfelelő életkorban megkapó nők esetében.
Egy dologban viszont mindenki egyetért, aki az ügyben megszólalt, mégpedig abban, hogy további kutatásokra van szükség a területen. Az elmúlt években számos esetben derült ki, hogy a sokáig nagyon erőteljesen férfiak dominálta klinikai orvostudomány elegendő mértékben vagy nem megfelelően vizsgált bizonyos nőket érintő kórképeket, vagy éppen különböző gyógyszerek adagolását és mellékhatásait a női páciensek esetén.
Az olyan tanulmányok, mint Purhadiéké is, mindenképpen fontos szerepet játszanak abban, hogy felhívják a figyelmet arra: még rengeteget lehet és kell megtudni a női nemi hormonok női egészségre gyakorolt komplex hatásairól.
„Miközben ezek az új eredmények riadalmat okozhatnak a hormonpótló kezelésben részesülő fiatalabb nők körében, a tanulmány rávilágít arra, milyen sokat nem tudunk még a hormonok női agy egészségére gyakorolt hatásairól – húzza alá Amanda Heslegrave, a londoni brit Demencia Kutatóintézet munkatársa. – Ez felhívásként kellene szolgáljon arra, hogy ezt a területet kutatásaink egyik központi elemévé tegyük.”
