Lassan már két év telt el a járvány kitörése óta. Ha valaki úgy érzi, ehhez képest még mindig alapvető dolgokat nem értünk a vírus terjedése vagy éppen a különböző emberekre gyakorolt teljesen eltérő hatásai kapcsán, az jól érzi. Különösen igaz ez az eddig oltásokkal sem védhető, de sokáig a fertőzés súlyos szövődményei ellen is csodálatos módon immunisnak tetsző kisgyerekek esetében. De azért ha lassan, és néha ellentmondásosan is, mégis gyűlnek a kutatási eredmények, kórházi tapasztalatok, amelyeket a Reuters gyűjtött össze. A kétségek között őrlődő szülő egyértelmű igen vagy nem választ ezekből sem fog kapni, de a kockázatok pontosabb felmérése mégiscsak segítheti a döntést.
Ritka eset, mégis egyik vezető oka a halálnak
Tény, és megnyugtató tény mindenesetre, hogy a gyermekek körében továbbra is jóval ritkábbak a koronavírus okozta súlyos szövődmények, mint a felnőttek körében. Sajnos azonban szó sincs arról, hogy egyáltalán ne lennének ilyen esetek, az amerikai járványügyi hatóságként működő CDC a koronavírust az 5-11 éves korban bekövetkezett halálozás első 10 oka között tartja számon, bár ez még mindig csak azt jelenti, hogy 100 ezer gyerekből statisztikailag 0,2 gyermek veszti így életét, az Egyesült Államokban a tavaly októbertől eltelt egy évben 66 ilyen esetet regisztráltak.
A rizikók felmérése során viszont nem lehet elfeledkezni a COVID után fellépő sokszervi gyulladás, azaz a PIMS jelentette veszélyről sem. A fertőzésre az immunrendszer által adott kóros reakció következtében fellépő, a szívet, a tüdőt, a veséket, az agyat és az emésztőszerveket is veszélyeztetni képes állapot általában a koronavírusfertőzés után néhány héttel jelentkezik, az érintett gyermekek pedig a legtöbbször hosszabb kórházi kezelésre szorulnak, egyeseknél intenzív terápiára is szükség lehet.
A CDC adatai szerint a PIMS 10 ezer gyerek közül nagyjából 3-nál lép fel, Európában is hasonló adatokat mértek, ahogy Izraelben is, a halálozási arány pedig 1-2 százalékos a betegek körében. Az orvosok a korábbi hullámok tapasztalati alapján már jobban tudják kezelni ezt a tünetegyüttest, és egy brit kutatás szerint a PIMS-en átesett gyerekek többségénél 6, illetve 12 hónappal felgyógyulásuk után semmilyen maradványtünetet nem figyeltek meg. A Lancetben megjelent tanulmány szerint az érintett szervek maradandó károsodása nem jellemző, a fizikai és mentális fáradékonyság viszont sokszor hónapokig megmaradó, ám idővel szintén a legtöbb esetben elmúló tünet.
Hosszú COVID, hosszú hónapokig tartó szenvedés
Az úgynevezett „hosszú COVID” állapot felismerése és kezelése a PIMS-nél is jóval nagyobb kihívást jelent az orvosoknak.
Egy izraeli gyerekklinika koronavírusos utókezeléssel foglalkozó osztályának vezető orvosa szerint „csak a jéghegy csúcsát látjuk”, ami a gyermekek hosszú COVID állapotát illeti. Az esetszámok attól is függenek, milyen tünetekre koncentrálnak az orvosok, és kitől szerzik be az információkat – a kezelőorvosoktól, a szülőktől vagy a gyerekektől maguktól.
Egy másik izraeli orvos óvatos becslése szerint a koronavírust elkapó gyerekek 1 százaléka szenvedhet a hosszú COVID tüneteitől, leggyakrabban nehezebb légzésről, fáradtságról, mellkasi fájdalmakról, fejfájásról, remegésről és szédülésről számolnak be.
Az érintett gyerekek számára a leghétköznapibb cselekvések, például egy lépcsőn felmenetel, egy busz után futás, de néha még az egyhelyben állás is kimerítő. Vannak gyerekek, akiknél asztmához hasonló tünetek alakultak ki, vannak, akiknek a hallásuk romlott meg, de olyan, már totyogó kisbabákról is beszámoltak, akik inkább visszatértek a négykézláb mászáshoz, mert túl fárasztónak vagy fájdalmasnak bizonyult nekik a járás.
Az izraeli tapasztalatok szerint a gyermekek többségénél hosszú hónapok alatt, gyógyszeres és fizioterápiás kezelés hatására megszűntek a tünetek, de nagyjából 20 százalékuk még mindig szenved a hosszú COVID-tól, ami „drámaian befolyásolja életminőségüket”.
A fenti adatok, tapasztalatok természetesen még az omikron-variáns berobbanása előtti időkből származnak. Arról, hogy az új mutáció milyen, és mennyiben súlyosabb vagy éppen enyhébb tüneteket vált ki, még a felnőttek körében is csak nagyon előzetes adatok állnak rendelkezésre. Az 5-11 éves gyermekeknek egyelőre egyedüliként engedélyezett Pfizer-vakcina rövid távon a fenti, szintén igen ritka esetekhez képest is elenyésző arányban okoz közvetlenül súlyos mellékhatásokat, ám a lehetséges hosszú távú mellékhatásokról természetesen semmilyen eredmény nem áll még rendelkezésünkre.
