Tavaly december elején áldozatok nélküli lavinaomlás történt Ausztriában a 2217 méter magasan fekvő Seekareck déli lejtőin. Ám az óév végén két síelő nem volt ilyen szerencsés, életüket vesztették a Francia-Alpokban a Mont Blanc egyik lejtőjén történt lavinában, egy társuk pedig megsérült.
Amerikában, a Lake Tahoe legnagyobb síterepén 2024. január 10-én sodort el síelőket lavina, amikor egy 150 méter széles hóréteg megindult a hegy lejtőjén. Az épp aznap nyitó sípályákon egy ember meghalt, hármat sikerült kimenteni. Másnap ugyanitt egy második lavina is bekövetkezett, ott már szerencsére senki nem sérült meg.
Európában tavaly áprilisban történt az elmúlt évek legtöbb halálos áldozattal járó lavinája, amikor a francia Alpokban, Chamonix közelében egy kilométer hosszú és 100 méter széles lavinában hat ember meghalt, köztük két hegyi vezető. Az Egyesült Államokban pedig csak a 2022–2023-as szezonban 30 lavinahalálról számoltak be.
Ezért a síszezon kellős közepén nem árt, ha Nathatlie Vriend, a Colorado Boulder Egyetem síelője és fizikusa, lavina-kutató elmagyarázza nekünk, mi is történik egy lavinában, és hogyan lehet túlélni azt.
Mi okozza a lavinákat?
A lavina viselkedése leginkább a hótakaró szerkezetétől függ, de ez csak az egyik tényező. Egy lavina kialakulásához az összes elképzelhető rossz körülménynek együtt kell előállnia.
Fontos például a hegy lejtőjének dőlésszöge. A 25-40 fokos lejtőkben rejlik a legnagyobb lavinaveszély. Kár, hogy ezek éppenséggel a síelésre legideálisabb lejtők. Ha a hegyoldal kevesebb, mint 25 fokos, akkor előfordulhat kisebb omlás, de a hótömeg nem gyorsul fel. Ha 40 fok feletti, akkor pedig a hó általában nem tud egymásra halmozódni, így elhárul a lavinaveszély.
Mégis, mindig van egy kiváltó ok. Például a hótakaró mindaddig stabilnak tűnhet, amíg egy motoros szán vagy síelő annyira meg nem zavarja, hogy a hó meginduljon. De erős szél vagy sziklaomlás is okozhat lavinát. A hófúvás szintén szélterhelést idézhet elő, ami hófalakat építve egy idő után túlnyúlik a hegyen, és végül leesve lavinát indíthat el alatta.
Mi történik a hótakaróban egy lavina során?
A hegy hótakarója egyáltalán nem egységes, vannak stabil és gyenge rétegei is. Amikor esik a hó, egy pihe-puha kristályszerkezet jön létre. De amikor a hőmérséklet emelkedik, és a hó olvadni kezd, majd újra megfagy, szemcsésebbé válik. Ez a szemcsés, jegesebb hó pedig már egy gyengébb réteg. Ha új hó esik rá, a gyenge rétegben lévő szemcsék eldeformálódhatnak, és a felszínükön megcsúszhat a hóréteg – s már el is indult a lavina. Az új hótakaró súlya miatt a lejtő teljes felülete szinte azonnal lezuhanhat.
Ahogy a lavina gyorsul, egyre több hó és törmelék kerül a hógörgeteg belsejébe, ami igazán óriásira nőhet és nagy sebességre gyorsulhat.
„A Colorado Egyetemen lévő laboratóriumunkban kis léptékű mesterséges lavinákat tanulmányozunk, ahol a fotoelaszticitásnak nevezett technikát használjuk, amivel minilavinákat hozunk létre, hogy felfedezzük, mi történik a belsejükben. A fotoelasztikus részecskéket nagy sebességű kamerával követtük nyomon, és azt figyeltük meg, hogy a részecskék nagyon gyorsan, a másodperc 1/1000-én belül pattognak és ütköznek egymással” – írja a The Conversation hasábjain Nathalie Vriend lavinakutató.
Egy igazi lavina során ezek az erőszakos ütközések a súrlódás révén hőt termelnek, ami olvadást okoz. Ahogy a lavina nyugvópontra kerül, ez a folyadék gyorsan újra megfagyhat, ezzel bebetonozva a hótakarót. Az embernek mindig azt tanácsolják, hogy „juss ki a felszínre” egy lavina során, de lehet, hogy azt sem tudjuk, a felszín felfelé vagy lefelé található. Ha a lavina még mindig mozog, és a szemcsék nem fagytak meg újra, akkor lehet, hogy sikerülhet is kijutni, de a legtöbbször ez nem ilyen egyszerű.
De mi a teendő?
A lavinakutató fizikus terepmunkát is végzett valódi hólavinákon, amelyeket szándékosan gerjesztettek Svájcban.
„Egy völgyben lévő bunkerben rejtőztünk el, amikor robbanóanyaggal elindítottuk a hótömeget. Radar segítségével belenézhettünk a lavina belsejébe, ahogy az felénk ért. Szélsebesen haladt, több mint 50 méter/másodperc sebességgel” – meséli Vriend.
De még ha kicsi is a lavina, nem lehet könnyen túljárni rajta vagy lehagyni, megelőzni. A nagy veszély az, ha a hó mély, mert akkor több méternyire maga alá temetheti az embert és mindent. Alapvetően, ahogy a lavina lassul, folyamatosan új hó rakódik rá. Túlélők arról számoltak be, hogy úgy érezték, mintha betonba szorultak volna úgy, hogy egy végtagjukat sem tudták megmozdítani. Nagyon ijesztő élmény lehet.
A tapasztalt síelők olyan eszközöket hordanak maguknál, amelyek növelik a túlélési esélyeiket. A legszerencsésebb, ha a bajbajutottaknak vannak társai, akiket nem sodort el a lavina, és tudnak segíteni a mentőszolgálatok kiérkezéséig.
Ám van néhány dolog, amit jótanácsként meg lehet fogadni a hegyen. Először is vigyük magunkkal a mobiltelefonunkat, vagy adó-vevő készüléket, amely a tartózkodási helyünkről azonosító jelet továbbít. Barátaink átkapcsolhatják az adó-vevőjüket „vételi” üzemmódba”, és megpróbálhatják megtalálni a jeladót. Jól jöhet egy lapát is, ha a társak beazonosították a helyzetünket, és elkezdhetik a havat megbontani, mert a hó olyan, mint a beton, egyedül nehéz belőle kijönni.
A lavina-légzsákok is segíthetnek. James Bond erre egy jól kidolgozott koncepciót használt „A világ nem elég” című filmjében (4:55-től).
Egy fizikus elmagyarázza, mi okozza a lavinákat és tippeket ad a túléléshez.
A hátunkon viselt modern lavina-légzsák baj esetén felfúvódik a fejünk mögött, amivel nagyobb kiterjedésűekké válunk, ez segíthet abban, hogy jobban a felszínen tudjunk maradni, ahonnan könnyebb kikecmeregni a hógörgetegből.
Hogyan változik a lavinaveszély a klímaváltozással?
Ez egy fontos kérdés, és nem is olyan egyszerű, mert azt gondolnánk, hogy a melegedő hőmérséklet kevesebb havat, így kisebb lavinát jelent. Ehelyett az a helyzet, hogy ha a hegyekben nagyobb a hőmérséklet-ingadozás, akkor télen több olvadási és újrafagyási fázis lehet, ami a régi időkhöz képest gyengébb hótakarókat hoz létre. Ez pedig kedvez a lavinák kialakulásának, ahogy fentebb szó volt róla.
A klímaváltozás következményeinek köszönhetően 2017-ben olyan nagy lavina zúdult le Olaszországban, amely egy egész szállodát elsodort. Az épület olyan területen állt, ahol az emberek hozzászoktak, hogy ott egyáltalán nem lehet számítani ilyesmire.
Vannak olyan számítógépes modellek, amelyek ki tudják számítani, hol fordulhatnak elő lavinák. Mégis, ahogy a hőmérséklet, a havazás és a csapadékviszonyok változnak, előfordul, hogy mégsem lehet jól lekövetni és előrejelezni a természeti veszélyeket, például a hólavina esélyeit és kimenetelének súlyosságát.
