A vásárok a kereskedelem legősibb formái, ezek kezdetben még nem árumintavásárok voltak, azaz bárkinek be is lehetett ott szerezni a szükséges termékeket. Később már tényleg csak mintaként vonultatták fel az újdonságokat, hiszen kiépült közben egy modern kereskedelmi háttér, főleg a nagyvárosokban. A vidéken élők majd 90 százaléka továbbra is a helyi piacokon, búcsúkon költötte a pénzét.
Felmegyünk Budapestre
De ezek is alkalmasak voltak arra, hogy a hasonló szakmában dolgozók információkat szerezzenek a konkurencia kínálatáról, és egyfajta üzleti kapcsolatfelvétel is zajlott a bódék között. Mindennek hátterében pedig komoly fejlődésnek indult a gyáripar és a közlekedés, a teherszállítás.
Annak az ideje, hogy kifejezetten az utazási szakmának, a világlátásnak legyen egy nagyszabású fóruma, már a konszolidálódó húszas-harmincas években is felmerült, de a fizetőképes réteg ekkor még csekély, csak később jön el az aranykor.
A Budapesti Nemzetközi Vásár évtizedekig nagyon népszerű volt. (Az idősebbek a mai Hungexpo-t is sokan BNV-nek hívják.) A külföldre ritkán utazható magyarok itt ismerkedtek meg a világ technikai újdonságaival – még nem létezett internet, tévécsatorna is maximum kettő – és ámuldoztak a baráti szocialista országok új autómodelljein. Ez a fajta „felmegyünk Budapestre” attitűd pedig egyben családi kirándulás volt, kedvezményes vonatjegyekkel, akárcsak az OMÉK-re való „felutazás.”
Infóéhség, prospektusgyűjtési mánia
Aztán megszűnt a BNV, szinte korlátlanul érkeztek már be a külföldi áruk, felszabadultak a határok és utazhattak az emberek. Égető szükség volt a sokféle turisztikai tudnivalóra, az utazási irodák kínálatának összehasonlítására, amelyekről az információt – katalógusokat, prospektusokat – a kőbányai vásárvárosban rendezett Utazás kiállítás standjain szedték össze a látogatók. Igaz, már a kapuban a felét elhajították, ám ez ennek a szakmának a velejárója.
De a maradékot talán arra használták fel, hogy ötletet adjon a számukra, hol kellene kezdeni a világlátást. Ez az utazási irodák és a nemzeti idegenforgalmi képviseletek aranykora Magyarországon.
Később elkezdődött a kiállítások szakosodása, a turizmuson belül is. A Budapest Boat Show, a Karaván Szalon, az Afrika Expo mind-mind jelzik az életmód és a fizetőképes kereslet változását. Ekkor még természetes, hogy majd minden országnak van nemzeti standja a vásárvárosban és hogy egész megyék tartják fontosnak – némi központi turisztikai akaratnak és támogatásnak köszönhetően –, hogy bemutassák a széles, jórészt ismeretlen, programkínálatukat.
Mitől függ, hogy lesz-e nemzeti stand?
Az, hogy melyik ország érzi – de főleg érezte – fontosnak a saját nemzeti stand felállítását, mindig számtalan tényezőtől függött. Egyrészt a politikai helyzettől, a diplomáciai kapcsolatok aktuális erősségétől, másrészt attól, hány turista érkezik onnan hazánkba és szeretnék-e, ha még többen jönnének Magyarországról.
Személyes okok is szerepet játszottak: találtak-e valakit itthon, aki tökéletesen beszélte a másik ország nyelvét és élete céljának tekintette annak bemutatását. Olykor e stratégiai főszereplő elhalálozásával véget is ért egy ilyen fejezet.
Függött és függ persze attól is, mennyire tartják a szomszédban fontosnak, hogy fejlődjön a kétoldalú turizmus és éppen a magyarok látogassanak oda, hiszen az ilyen standok működtetésének költségei vannak. Sokszor személyes ambíció vezeti a lelkes vezetőt, a sikerének pedig mindkét partner csak örülhet.
Az internet az utazási szakmát is felrobbantotta
Sokáig az emberek főleg a tévécsatornákból, szappanopera-sorozatokból, természetjáró filmekből és magazinokból értesültek a nagyvilág szépségeiről, míg be el nem érkezett az internetrobbanás, ami alapjaiban változtatta meg a marketingeszközök prioritását.
Ha mindenkit el lehet érni interneten, miért költsünk a standbérlésre, utaztatásra, egyébként is környezetszennyező a prospektus nyomtatás… Az új szempontokat új szokások követték: már nem az újságírók a legfontosabb média és study tour partnerek, hanem elkezdtek tévésztárokat, celebeket, bloggereket és influenszereket meghívni, hogy reklámozzák országuk újdonságait.
Az internetes – azon belül facebookos – közlemény és hírküldések kora jött el. Ez kezdetben főleg a német nyelvterületre volt jellemző, akik inkább milliókat kifizetnek egy népszerű magazin oldaláért – az több emberhez jut el –, minthogy lánykákat állítsanak a standokra, akik válaszolnak az érdeklődők kérdéseire. (Válaszoljon a weblap…)
Közben, ezzel párhuzamosan, számos nemzeti idegenforgalmi képviselet megszűnt Magyarországon, vagy éppen a központjuk áttevődött Bécsbe, takarékossági okokból. Az is megesett, hogy rájöttek az adott ország nagykövetségén, nincs értelme fenntartani efféle marketingtitkárságot, úgyis áradnak hazájukba a világ minden tájáról a turisták.
Közben viszont felértékelődött Afrika
Az Afrika Expo már sok éve próbálja megszerettetni a magyarokkal ezt az ismeretlen, szépséges kontinenst, amely egy tudós hölgynek, Szilasi Herminának, és az ő személyes kapcsolódásának köszönhető. Ezt a tendenciát erősíti az idei díszvendég, Madagaszkár jelenléte is.
Az utazási kiállításoknak sehol nem tett jót a járvány, miközben felértékelődött a belföldi turizmus. Kiderült, azok jártak jól, akik már hamarabb váltottak. A zoom-ok és a webináriumok persze csak azokat érdeklik igazán, akik tényleg a szakmában dolgoznak, de majd ők átadják a friss infókat az ügyfeleiknek.
Kulcsszó: a mobiltelefon
Mára nagy mértékben megváltoztak – elsősorban a fiatalok – utazási szokásai, mobiltelefonról mindent el lehet percek alatt intézni, kiválasztani, kifizetni. Idejük sincs kimenni a Hungexpóra, ha csak nincsenek vonzó és újfajta programok a számukra, de ma is akadnak – az idei E-bike teszt például ilyen.
Közben kialakult a világlátásnak egy újfajta módja, a rokonlátogató turizmus, hiszen amikor több százezer magyar él külföldön, akkor nyilvánvaló, hogy élénken fogynak a repülőjegyek. Viszont akik földet érnek majd, nem szállodában fognak lakni, és igényük sincs a klasszikus, csoportos, idegenvezetős műfajra.
Alig tértünk magunkhoz a pandémiából, következett a háború, most pedig a pusztító törökországi földrengés, amelyet jelentősen megéreznek a hazai utazási irodák is. Az Utazás kiállítás azonban eddig is megküzdött a változó technikai-társadalmi háttérrel, igényekkel, és alkalmazkodott hozzá. Ez úgy tűnik idén – 45. alkalommal – is így lesz.
