Zsuzsa főként magyar turistacsoportokat vezet Izraelben, a Covid-időszak alatti leállás közben továbbképzésen is részt vett, megszerezve így a driver guide minősítést azért, hogy ne csak csoportokat, hanem privát utasokat is vezethessen a továbbiakban. Vele beszélgettünk az október 7-ei előtti időszakról idegenforgalmi szempontból, arról a bizonyos napról és az azóta történtekről - írja a Turizmus Online.
Mikor vittél idén utoljára csoportot?
Szeptember 28-án, amikor egy magyar csoport jött át hozzánk Jordániából egy napos izraeli fakultatív programra. Jeruzsálemben a szent helyeket látogattuk végig velük. Amikor elmentek, hazaérve épp végig néztem a naptáramat, és láttam, nemsokára indul a csúcsszezon: az október, november, december eleji időszak nálunk a legsűrűbb – akkor látogatnak a Szentföldre a legtöbben. Úgy láttam, csak néhány órára ugrom haza majd ebben az időszakban ruhákat cserélni a bőröndömben, kimosni, amit épp hazavittem, és persze váltani személyesen néhány szót a lányaimmal, mielőtt tovább indulok. Aztán nem egészen így történt, a terrortámadás átírta nemcsak az én, hanem mindannyiunk életét.
Hol laksz pontosan? Hogyan élted át azt a bizonyos szombat éjszakát?
Caesarea szomszédságában, Tel Aviv és Haifa között. A Hamasz támadásának reggelén épp otthon voltam, nem vezettem aznap magyar turistákat, az ágyamban aludtam, de félálomban hallottam, hogy folyton pittyeg a rezgőre állított telefonon az üzenet értesítés. Van több közös csoportunk a helyi idegenvezetőkkel, onnan érkezett folyamatosan a jelzés, amiket csak reggel olvastam végig, amikor felébredtem. Nálunk akkor nem remegett a föld, rakéták hangját sem hallottam. Izraelt három területre osztják: piros, narancssárga és zöld részekre, mi ez utóbbiban lakunk, zöld területen, amelyet nem ért támadás.
A történtek óta lassan eltelt egy hónap. Idegenvezetőként azóta nyilván nincs munkád.
Ahogy a többieknek sem. Hivatalosan 8 ezren dolgozunk Izrael területén, korábban a Covid miatt állt le az életünk, most a terrortámadás vette el a munkát. A világjárvány okozta másfél éves kiesés alatt feléltük mindannyian a tartalékainkat, de akkoriban nagy segítség volt, hogy kaptunk munkanélküli segélyt – ami a fizetésünk egy részének felelt meg. Aki pedig vállalkozóként dolgozott – az külön kategóriának számított, és arra is járt külön juttatás. De azért a járvány másfél éve alatt eljött számomra mindezzel együtt az az idő, amikor fel kellett vennem a banktól kölcsönt, hogy megéljünk – ezt azóta is fizetnem kell. Igaz, állítólag az izraeli bankok központja utasította már az itteni bankokat, hogy kamatmentesen el lehessen tolni a törlesztőrészleteket 3 hónapra, de ez a mi szintünkig – vagyis akik a kölcsönt vették fel -, még nem ért el.
Hogyan tovább?
Az októberi kiadásokat még tudtam fizetni, talán a novembert is átvészelem valahogy, de nem tudom, mi lesz azután. Reménykedem abban, hogy ismét kapunk munkanélküli segélyt az államtól, ahogy a Covid-időszak alatt történt. Ha nem, arra még nincs B-tervem.
Az idegenforgalom meghatározó iparág Izrael területén. Nemcsak az idegenvezetőket, hanem a helyi szállodákat, vendéglátóegységeket is érinti a turisták elmaradása.
A szállodák nagy része tele van – persze nem külföldről érkező turistákkal, hanem a Gázai övezetről és az északi országrészről kitelepített, a legveszélyeztettebb területekről menekült zsidókkal. Költségeiket most az állam fizeti. A vendéglátóegységekkel pedig alapvetően az a helyzet, hogy a legtöbb zárva tart, hiszen tulajdonosaik, üzemeltetőik, az ott dolgozók vagy bevonultak tartalékosként, vagy önkéntes szolgálatra jelentkeztek. Már az októberi támadás utáni napokban mintegy 300 ezer tartalékost hívtak be.
Most mit csinálsz?
Azt gondoltam, megőrülnék a négy fal közt ülni, és hallgatni egész nap a borzasztóbbnál borzasztóbb híreket (épp az imént jelentették be, hogy Jemen rakétákat lőtt ki Izrael felé), ezért múlt héten jelentkeztem egy kertészetbe napi 8 órás munkára: cserepes növényekkel foglalkozom, a kertészet a Gázai övezettől mintegy 5 km-re északra található. A környéken alszom, és ott dolgozom önkéntesként.
Már ne haragudj a kérdésért, de a háború kellős közepén pont a cserepes növények ellátása a legfontosabb feladat? Egyáltalán, hova kerülnek, kinek hiányoznak most ilyen tragédia idején?
Van erre kereslet, hidd el! Izraelben nagyon nagy gondot fordítanak a közterületek virágosítására és a civilek körében is mindig nagy kereslet van a szép virágokra. És a lényeg, hogy ne álljon le a gazdaság, folytatódjon nálunk tovább az élet, mert ha meghal minden, leállnak a szolgáltatások, a megszokott napi rutin – akkor a Hamász nyer, mert így elpusztulna minden, amit felépítettünk Izraelben.
Nem félsz a Gázai határhoz közel, a háború közvetlen közelében dolgozni, nap mint nap odajárni, ahol egy perc nyugalom sincsen?
Valóban folyamatosan dübörög a föld, és a légiriadó is többször megszólalt. Ráadásul ott nincs óvóhely, védelmi szoba, mint a lakóhelyünkön, de sokan együtt vagyunk, és eltelik az idő munkával, értelmes feladattal, ami jó érzéssel tölt el. Sok helyütt az iskolákban is elindult már az oktatás, néhány vendéglátóhely, bár is kinyitott. A napi ellátásban egyelőre nincs hiány. Igaz, épp a Gázai-övezet közelében vannak azok a gyümölcsösök, kertészetek, ahol paprikát, paradicsomot, uborkát, padlizsánt termelnek – viszont a támadást követően az ott dolgozó thaiföldi vendégmunkások közül sokan elmenekültek, és többen az esztelen mészárlás áldozatául estek.
Talán megoldás lehetne, ha Magyarországra utaznál addig, amíg vége a harcoknak a hazádban, hiszen tökéletesen beszéled a nyelvet.
Ez meg sem fordult a fejemben. A távolból nézzem tehetetlenül, hogy mi történik a hazámban?! Soha. Itthon legalább tudok valamilyen formában segíteni. De ti viszont segíthetnétek nekünk abban, hogy gátat szabtok a hamis híreszteléseknek, és nem engeditek a szélsőséges iszlám térnyerését sehol Európa területén. Ez lenne az igazi segítség számunkra. Ha pedig leszámolunk a Hamász-szal, pillanatok alatt visszatér az élet – és ezzel együtt a turizmus is hozzánk, ebben biztos vagyok. Hiszen ez a Szentföld – óriási hívóerővel.
