<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
14p

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

Az angol első osztály, a Premier League elérte, amit akart: új aukció helyett további három évig nagyjából a jelenlegi közvetítési díjaknak megfelelő összeget kapnak a klubok. 100 millió fontot az alacsonyabb osztályokban játszó klubok kapnak ebből a pénzből. Az angol Premier League klubjai a tavalyi szezonban 600 millióval kevesebb bevételt realizáltak, sokszor százmilliós veszteségeket termelve. A bérköltségek azonban nemhogy csökkentek volna, de tizedével még nőttek is. A Premier League nem adja át szabályozó hatáskörét, viszont strukturális változásokat sem kezdeményez.

A PL 20 klubja belement az angol kormány követelésébe, és több pénzt oszt vissza az alsóbb osztályú kluboknak, cserébe a Boris Johnson vezette kabinet jóváhagyta, hogy ne írjon ki az angol első osztályú futballbajnokság aukciót a 2022-25-ig terjedő hároméves időszakra. A Guardian 4,8, a Financial Times 5 milliárdos díjról írt

A tét nagy volt, ahogy korábbi cikkünkben jeleztük, az árverés eredménye nagy valószínűséggel áresést eredményezett volna, ahogy a német Bundesliga tavalyi és az olasz Serie A idei licitjei mutatták. A pandémia által nagyon súlyosan érintett angol klubok számára más se hiányzott, mint a legnagyobb bevételi forrás apadása. A Guardian korábban 500 millió fontnál is nagyobb esést prognosztizált egy új árverés kiírása esetén, valahol 500 és 900 millióra téve a csökkenés mértékét.

A Premier League, hasonlóan az UEFA-hoz, gyakorlatilag semmi mást nem csinál, mint korábban: a torta méretét próbálja szinten tartani vagy növelni, hogy véletlenül se kelljen strukturális kérdésekkel foglalkoznia.

Az ESPN nyerte a La Liga amerikai közvetítési jogait

A Disneyhez tartozó ESPN sportcsatorna közvetítheti az Egyesült Államokban a spanyol élvonal mérkőzéseit. Az Financial Times értesülései szerint a megállapodás értéke 1,4 milliárd dollár, ami 400 millióval több a jelenleginél, amely szerint Comcast által tulajdonolt NBC közvetítheti a tengerentúlon a La Liga közdelmeit. A mostani megállapodás 2022-ben indul és nyolc évre szól, a korábbi hat évvel szemben.

Ez lehet a növekedés útja más bajnokságok, így a Premier League számára is: Európában már telítődni látszik a piac, új területeken, mint az Egyesült Államok vagy Ázsia van tér a növekedésre. Az amerikai sportközvetítési piac különösen lukratív, hiszen ahogy lapunk is írta, márciusban kötötték meg minden idők legnagyobb üzletét az NFL mérkőzéseinek közvetítéséről: 11 évre 110 milliárd dollárt fizetnek a szolgáltatók.

A jelenlegi megállapodás tehát folytatódik a Sky, a BT és az Amazon részvételével, noha - ahogy erről korábban részletesen írtunk - a BT keresi a kiszállási lehetőséget a sportközvetítési piacról.

Ennek ára az volt, hogy az élvonalbeli klubok 100 millió fonttal többet csorgassanak le a közvetítési díjakból a mintegy ezer kisebb klubnak a harmadosztálytól lefelé, beleértve a női és lányfutballt is.

Az extra százmillió font csak a következő négy évre vonatkozik és ez a támogatás kiterjed a labdarúgó közösség azon területeire, amelyek különösen ki vannak téve a pandémia hatásainak. De ebből a százmilliós pluszból terveznek olyan projekteket is támogatni, mint a fejsérülések vizsgálata, a diszkrimináció-ellenes küzdelem vagy szurkolói csoportok támogatása. 

A kieső jegyárbevétel és a közvetítő tévécsatornáknak fizetendő visszatérítés a becslések szerint kétmilliárd fontos mínuszt hozott eddig, ám az első osztály klubjaihoz képest jóval nagyobb a baj a futballpiramis alja felé haladva, ahol a meccsnapi jegybevételnek sokkal nagyobb szerepe van a klubok gazdálkodásában: a harmad- és negyedosztályban a meccsnapi bevételek jelentik a klubok bevételének harmadát. Ezért a kormány garanciákat szeretett volna, hogy több jut a kisebbeknek - ezt most meg is kapta. Bár a tudósításokból nem pontosan derül ki, de vélhetően a pluszpénz évente járna a kisebb kluboknak, és megfejelné az eddigi 140 milliót, amit szolidaritási kifizetésként juttattak eddig.

A PL ezzel jelentősen módosított korábbi stratégiáján, amellyel szembeállította, egymással versenyeztette a tévéket a közvetítési jogokért. A PL vezérigazgatója, Richard Masters hangsúlyozta, hogy a jelenlegi megállapodás meghosszabbítása stabilitást hoz a klubok számára.

A Premier Leaugue nem kér a független testületből

A Szuperliga ötlete nemcsak a szurkolók körében okozott órási felháborodást, de politikai lépéseket is eredményezett. Az egyik ilyen felvetés szerint az angol futballnak szüksége lenne egy független szabályozó testületre, ami újraszabályozná a Premier League pénzügyeit, gazdagságát, beleértve a játékosok fizetését és a tulajdonosokra vonatkozó szabályokat is. Az ötletet még februárban vetette fel Lord Marvyn King, a Bank of England volt kormányzója, az Aston Villa volt igazgatója, a kormány pedig áprilisban, a Szuperliga elbukása után állt a javaslat mögé.

Masters azonban tegnap is leszögezte: nem gondolja, hogy egy független testület lenne a jó válasz a felmerülő kérdésekre. Szerinte a Premier League az elmúlt harminc évben megfelelően töltötte be szabályozói szerepét, és ahogy más szektoroknak, úgy a futballnak is nagy kihívás volt az elmúlt másfél év. Azaz Masters nem lát strukturális problémákat, csak a pandémia negatív hatását. Azt azért megígérte, hogy teljes mértékben együttműködik a kormány által létrehozott bizottsággal...

A másod-, harmad és negyedosztályú bajnokságokat, klubokat képviselő English Football League viszont elszalasztott lehetőségként értékelte a fejleményeket: nem kezeli a PL és az alsóbb osztályok közti pénzügyi egyensúlytalanságot. Az EFL szerint lényeges, hogy a kormány és a Premier League kezelje azt a pénzügyi egyenlőtlenséget, ami "tarthatatlan pénzügyi spekulációra és irracionális magatartásra" csábítja a másodosztály klubjait, hogy feljussanak az első osztályba.

Ezekre cikkünk második felében ki is térünk.

A kormány viszont azt emelte ki, hogy a hosszabbítás egyszeri esemény, és vannak még lehetőségek az új belépők számára is. 

A Premier League közvetítései díjának alakulása Angliában (Forrás: The Guardian)A Premier League közvetítései díjának alakulása Angliában (Forrás: The Guardian)

Ilyen új szereplő szeretett volna lenni a DAZN streamszolgáltató, Sir Leonard Blavatnik érdekeltsége, ami évi 810 millió euróért elnyerte az olasz Seria A közvetítési jogait.

Mind a BT, mind a Sky mérsékeltebb lelkesedéssel vetette bele magát a tárgyalásokba. Ahogy említettük, a BT a kiszállás lehetőségét keresi, de mióta a Comcast 2018-ban 30 milliárd fontért megvette a Skyt, szintén távolodik a nagy összegű sportközvetítési jogok megvásárlásától.

Óriási veszteségek a Premier League klubjainál

A helyzet így is elég súlyos volt, hiszen az Athletic összeállítása szerint a Premier League klubjai

a tavalyi szezonban 600 millió fonttal kevesebb bevételre tettek szert. 

Ez ugyan nem akadályozta meg a klubokat, hogy több mint 900 millió fontot költsenek el játékosvásárlásra a múlt nyáron. Ahogy azt sem, hogy tizedével növeljék a játékosok fizetését is.

A "kihívásokkal teli év" szófordulata szinte mindegyik angol elsőosztályú klub éves beszámolójában szerepel, így az Everton elnöke, Bill Kenwright is élt ezzel a kifejezéssel, miközben háláját fejezte ki a klub tulajdonosa, Farhad Moshiri felé, méltatva annak elkötelezettségét. A méltatás indokolt, mert az Everton halmozta fel az elmúlt két évben a legnagyobb veszteséget: összesen 250 millió fontot volt kénytelen Moshiri elkönyvelni.

A részletes adatok szerint 2018-19-ben a PL 20 klubja 5,1 milliárd font bevételt realizált, ám az eddig leadott 18 beszámoló 4,2 milliárdjához a hiányzó Newcastle és Watford csak 300 milliót tesz hozzá, vagyis 4,5 milliárd lesz a tavalyi szezon pénzügyi eredménye, így a PL klubok mérlegei 600 millióval kevesebbet mutatnak majd, mint egy évvel korábban. És ez még csak a válság első 3-4 hónapja...

A 600 millió fele végleg elveszett, a másik fele - mivel a bajnokságot júliusban fejezték be, és a pénzügyi beszámolók többsége május vagy június végével készült el - csak az idei beszámolóban fog jelentkezni. A meccsnapi bevételek gyakorlatilag eltűntek idénre, és komoly érvágás a tévéknek visszafizetendő 330 millió font is.

A pandémia hatása a Premier League klubjainak eredményére (Forrás: The Athletic)A pandémia hatása a Premier League klubjainak eredményére (Forrás: The Athletic)

A Manchester City vagy Arsenal például tucatnyi meccs közvetítési bevételeit könyvelheti majd idénre. A Wolverhampton Wanderers szintén nem változtatott a leadott beszámoló pénzügyi időszakán, így 40 millió font adózás előtti veszteséget könyvelt el, pedig ha kitolta volna a bajnokság végéig, akkor kis profittal is zárhatott volna.

A Big6 klubjai realizálták 2004 óta a PL bevételeinek felét, tavaly ez 58 százalékra emelkedett, és vélhetően idén tovább emelkedik majd, vagyis tovább nyílhat  az olló a legnagyobbak és a PL többi klubja között, miközben a Big6 elitklubján belül is van egy komoly választóvonal, immár évek óta: az első három és a maradák három klub bevételei között legalább 70 millió fontos különbség tátong. Tavaly a Manchester City szorult a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a maga 478 milliós bevételével, és a kereskedelmi bevételeit növelni nem tudó Chelsea 407 millió fonttal követi csak.

Ezt Big6 a Big6 - óriási a szakadék a többiek és köztük (Forrás: The Athletic)Ezt Big6 a Big6 - óriási a szakadék a többiek és köztük (Forrás: The Athletic)

"Természetesen" a hatodik Arsenal és az utána következő Everton közötti szakadék még mélyebb: mintegy 160 millióval kerestek kevesebbett a liverpooli kékek. 

A fenti ábrából kiderül az is, hogy ha a Big6 és a többi PL-között szakadék tátong, akkor nem is nagyon találjuk a megfelelő szavakat az angol első és másodosztály közti különbség leírására. Mariana-árok, talán így jellemezhetnénk a bevételek közti differenciát, hiszen az utolsó Covid-mentes évben a Championshipet megnyerő Norwich 34 millió fontjával szemben a Manchester United 627 millió fontja áll.

Belátható, hogy ezt a különbséget a most megszületett megállapodás plusz 100 millió fontja nem fogja érdemben csökkenteni.

A patinás, és 1982-ben még BEK-et (a Bajnokok Ligája elődjét) nyerő, amúgy hétszeres angol bajnok, és hétszeres FA-kupa-győztes Aston Villa ugyanebben az ötödik helyen végzett, és termelt összesen 54 millió fontot... Ugyanezek a számok egy évvel később, immár mindkét klub PL-résztvevőként: 119 millió jutott a Norwichnak és 113 millió az Aston Villának.

A modern futball egyik legfőbb neuralgikus pontja a játékosok fizetése, ami a legnagyobb kiadási tétel minden klubnál.

Az Athletic összesítése elég vegyes képet mutat, ha jobban megvizsgáljuk a pandémia ellenére is 10 százalékos emelkedést mutató kötségelemet.

A bérekre fordított összegek a Premier League klubjainál (Forrás: The Athletic)A bérekre fordított összegek a Premier League klubjainál (Forrás: The Athletic)

A fenti táblázatból az látszik, hogy 13 klubnál emelkedtek a fizetések, sőt három olyan klub is volt (a Manchester City, a végül kieső Norwich és a tavaly top10-ben végző Sheffield United - utóbbi kettőnél inkább a bázishatás, azaz a Championshipből való feljutás dobja meg a béreket), ahol 30 százaléknál is nagyobb mértékben. Figyelemre méltó még az Aston Villa bérkeretének 25 százalékos emelkedése (amivel a birminghami klub bevételeinek szinte teljes egészét bérekre költötte), ahogy a bajnok Liverpool közel 16 százalékos növekedése is. Utóbbi esetében a bajnoki címért járó bónuszok dobták meg az amúgy sem alacsony béreket (2019-ben Bajnokok Ligáját nyert a klub, így az azért járó prémiumok szintén emelték a kifizetéseket). Idén a vörösök vélhetően komoly csökkenést realizálnak majd ezen a költségsoron, lévén még a Bajnok Ligája indulás is bizonytalan, így nemigen lesz mire bónuszokat fizetnie a Mersey-parti klubnak...

Ám míg a bércsökkenések  mind 10 százaléknál kisebbek, és mindössze 7 klub tudott vagy akart élni ezze a lehetőséggel, a PL csapatainál a már említett 10 százalékos növekedés állt be: a Burnley is 100 milliót fordított bérekre és a Leicester is 8 százalékkal többet, 157,5 millió fontot költött játékosai fizetésére. Ez a két klub példázza leginkább az átlagos 10 százalékos emelést. 

Kiáltó a különbség a lista végén szereplő Sheffield 78 milliós és a listavezető Manchester City egészen elképesztő, 351 milliós bérkerete között: a különbség majdnem ötszörös.

Döbbenetes azonban az is, hogy a City majdnem kétszer annyit fizet játékosainak, mint a Big6 legkisebb bérkeretű klubja, a Tottenham Hotspur.

Meg kell említeni még a másik manchesteri klub, a United bércsökkentését is: közel évtizede fordult elő, hogy ne legyen legalább a második legtöbbet fizető klub a vörös ördögöké. Az Abu Dzabi emírség sejkje, Manszúr bin Zajed által tulajdonolt városi riválisokhoz képest sokkoló, mintegy 70 millió fontos a lemaradás.

Ha tekintetbe vesszük, hogy 1992-ben a PL indulásakor a United és a Liverpool fizette a legtöbbet a játékosainak: 8 millió fontot, majd a Sky révén beömlő tévés bevételeknek köszönhetően 6 évvel később a Liverpoolé 30 millióra emelkedett. 

Vagyis az elmúlt közel 30 évben a bérek a legbőkezűbb klubok esetében közel 44-szeresére nőttek.

Emlékeztetőül az infláció 1992 és 2020 között alig több mint 110 százalék volt Angliában.

A fenntarthatónak minősíthető költekezés valahol 50-70 százalék körül van, ha a bérek és a bevételek arányát nézzük. Az UEFA ajánlása 70 százalék, amit tavaly 12 klub lépett túl, úgy hogy

a Bournemouth és a Leicester csak bérekre többet költött, mint amennyi bevételt megtermelt.

A bérekre fordított költségek aránya a bevételekhez képest (Forrás: The Athletic)A bérekre fordított költségek aránya a bevételekhez képest (Forrás: The Athletic)

A klubok veszteségei is óriásiak - főleg a Big6-on kívülieké. Az Everton 250 milliós veszteségéről már esett szó, de az Aston Villa 170 millió, a Southampton 117, a West Ham közel 100, a Bighton, a Bournemouth és Leicester integy 90 milliós mínuszt halmozott fel az utóbbi két évben, de az Arsenal se marad el a maga 86 milliójával. Úgy tűnik, elkél ebben a helyzetben a Kenwright által méltatott tulajdonosi elkötelezettség minden klubnál.

A Manchester City is 125 milliós mínuszt termelt tavaly, ám Manszúr sejket ez sem tántorította el, hogy tovább vásároljon játékosokat: bő százmillió fontos nettó beruházása bajnoki címet ért. A másik nagybevásárlást végrehajtó klub, a szintén milliárdos oligarcha tulajdonában álló Chelsea, amelyik jól költötte el az Eden Hazard és Alvaro Morata eladása révén befolyó összeget, s még egy kicsit rá is tett Roman Abramovics tulajdonos. Az eredmény: a csapat BL-döntőt és FA-kupa döntőt játszik, és jó eséllyel az első négy között végez.

Néhány elemző viszont már nem is a bérek bevételekhez mért arányát tekinti mérvadónak, hanem a játékosok megvásárlása után amortizáziós értékét is hozzácsapják a bérekhez, így szerintük reálisabb képet lehet kapni egy klub gazdálkodásáról. (Az amortizáció ugyanúgy működik mint minden más pénzügyi beszámolónál: a játékosok immateriális javaknak számítanak a könyvelésben, és mivel szerződésük lejártakor ingyen távozhatnak, ezért vételárukat - tekintet nélkül, hogy mennyit fizettek ki valójában értük játékjoguk megvásárlása pillanatában - egynelő arányban osztják fel annyi évre, ahány évre a szerződésük szól. Vagyis egy 30 milliós játékos, akit három évre szerződtetett egy klub, a klub beszámolóiban évi tízmillióval szerepel amortizációs költségként.)

Ha így nézzük, a Norwich jóval felelősebben gazdálkodott, hiszen 98 milliós amortizációs és bérköltsége azért nem éri el a 119 milliós bevételi szintet. Ahogy a Sheffield 95 milliója szinte eltörpül a 143 milliós bevételhez képest. Velük szemben az Aston Villa 180 milliós költsége borzalmasan felelőtlennek tűnik a 112 milliós bevételhez képest.

Viszont az éremnek van egy másik oldala is, ami segít megérteni a klubok esztelen költekezését. A Norwich tavaly búcsúzott, a Sheffield viszont idén esik ki az első osztályból, míg a Villa jövőre is marad PL-résztvevő, idén akár az első tízben is végezhet, amivel évek óta a legjobb évét zárhatja pénzügyi értelemben. 

Ez a probléma tehát a fenntartható költekezéssel: a vége gyakran a búcsú a pénzesbödönnek számító első osztálytól.

Azért nem teljesen lehetetlen felelősen gazdálkodva eredményeket elérni, hiszen a Norwich jövőre ismét a legjobbak között szerepelhet, ahogy egyébként a szintén felelősen gazdákodó Watfordnak is csak egy évet kellett a purgatóriumnak számító Championshipben tölteni.

A kérdés azonban továbbra is az: mi lesz a futball legfőbb strukturális problémájával, az egyre csak növekvő játékosfizetésekkel? Lesz-e bármilyen szabályozás arra, hogy ésszerű keretek közé szorítsák a klubok vetélkedését vagy tényleg nem dönt majd más, csak az, hogy kinek dagad jobban a bukszája?

Az világos, hogy a szinte korlátlan anyagi háttérrel (állami befolyással vagy mérhetetlenül gazdag oligarchával) rendelkező klubok számára ez nem jelent majd problémát. Mindenki más azonban, aki a piacról kénytelen élni, azaz a folyó bevételeiből kénytelen gazdálkodni, kölcsöneit visszafizetni nagyon könnyen a reménytelen üldöző szerepében találhatja magát. Végül is, talán nem véletlen, hogy az idei BL-elődöntőben három ilyen, korlátok nélkülinek tűnő klub szerepelt. A Szuperliga elbukott, de a modern futball bajai maradtak.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.