A kifizetett összeg, a mintegy 8,6 milliárd forint 13,2 százalékkal nagyobb, mint 2017-ben volt. Ennek egyik oka, hogy nőtt a rádiós és televíziós piac, valamint a gépzene elterjedtsége, a felhasználók több jogdíjat fizettek be a nagyobb reklámbevételükkel arányban, és az online bevételek is lassú növekedésbe kezdtek - mondta Tóth Péter Benjamin, az Artisjus üzleti transzformációs igazgatója egy pénteki budapesti sajtóbeszélgetésen.
Mint elhangzott, a közös jogkezelő 13 ezer 580 magyar szerző és jogutód számára osztott fel jogdíjat 2018-ban, miközben 1357 új szerző (zeneszerző, szövegíró) regisztrált az Artisjusnál. Az elmúlt három évben összesen csaknem négyezer új alkotó jelentkezett az egyesületnél. A kifizetések 18 százaléka élőzenés adatokra épül.
"Tavaly hivatalosan 17 ezer 413 új zenemű (dal, komolyzenei mű) született. Az új daloknak bevétel szempontjából is komoly jelentősége van egy dalszerző életében: a jogdíjkifizetések 40 százaléka öt évnél nem régebbi szerzeményből, azaz a friss slágerekből származik" - hangsúlyozta a szakértő. A regisztrált új dalok közül a legtöbb (18 százalék) rock-metál stílusú, de meglepően magas (15 százalék) a klasszikus instrumentális dalok aránya (utóbbiak közé tartoznak a rádióknak-tévéknek írt arculati zenék).
2018-ban 2852 szerző kapott havi ötezer és ötvenezer forint közötti jogdíjat - ez 21 százalékos emelkedés 2017-hez képest. Havi 1 millió feletti összeget negyvenen, 500 ezer és 1 millió közöttit ötvenen kaptak zeneműveik után. 100 ezer és 500 ezer forint közötti jogdíjban 623-an, 50 ezer és 100 ezer forint közöttit 555 szerző és jogutód kapott havonta. Tóth Péter Benjamin az úgynevezett jogdíjpiramis kapcsán azt mondta, aki zenéből él és hozzávetőleg havi 50 ezer forintos jogdíjbevétellel kalkulálhat, már részben képes lehet finanszírozni a zenélést, a hangszer- vagy hangtechnika vásárlást.
"Többféle sikeres dalszerzői modell van. Van, aki sok slágert ír, mások rendszeresen komponálnak arculati, háttér-, szignálzenéket. Szintén jól fizet, ha valaki nemzetközileg jegyzett komolyzeneszerző vagy annak jogutódja, de van, aki hangfelvétel-kiadásban erős" - mondta Tóth Péter Benjamin az MTI kérdésére válaszolva.
Egyre több szerzője van az új daloknak - az Egyesült Államokban átlagosan már kilencen vannak feltüntetve, Magyarországon 3,5 szerző az átlag. "Nő a hangmintázás jelenléte, sokszor dolgozzák át a régi dalokat újakká, és nő a dalszerzők közötti együttműködési hajlandóság is". A dalszerzőknek idén is megrendezik (február 18-19-én) a Dalszerző Expót (DEX) - a rendezvényen, amelyen workshopok, szakmai előadások lesznek, idén a kelet-közép-európai régió áll a középpontban, előad cseh, osztrák és horvát dalszerző is.
Az igazgató előzetesen ismertetett néhány adatot, amely a ProArt Szövetség a Szerzői Jogokért egyesület hamarosan nyilvánosságra kerülő Zeneipari Jelentésében szerepel. Ezek közé tartozik, hogy a 18 és 60 év közötti internetező korosztály 18 százaléka zenél, de a profi, jövedelemmel rendelkező muzsikusok aránya mindössze 0,001 százalék. A zenei jövedelmek mintegy fele (49 százaléka) származik élőzenéből, 20 százaléka szerzői jogdíjbevételből. Tanításból általában nagyobb a zenészek bevétele, mint hangfelvétel-eladásból.
2017-ben 8,4 millió volt a magyarországi koncertek nézőszáma. A legtöbben természetesen a nyári hónapokban mennek koncertre (ekkor több mint kétszáz fesztivált rendeznek), az ezer lakosra jutó élőzenés fellépések száma nemcsak Budapesten, hanem a nyugati országrészben is sokkal több, mint Kelet-Magyarországon. A Zeneipari Jelentés megállapításai között szerepel, hogy sikeres zenei pályához ma már elsősorban YouTube-jelenlét kell, ezt követi a fellépés fesztiválokon, a Facebook-kommunikáció, a médiaszereplés, és csak ötödik helyen áll, hogy a rádióban játsszák a dalokat. A YouTube a felmérés szerint ma már a leggyakoribb zenehallgatási csatorna Magyarországon, megelőzte a rádiót.
Tóth Péter Benjamin beszámolt arról, hogy az EU-ban - az Európai Parlament tavalyi döntése nyomán - hamarosan elfogadhatják azt az irányelvet, amely az online felhasználói csatorna piaci egyenlőségét célozza. A 13. cikkely alapján a YouTube-on való felhasználás után a jövőben ugyanolyan jogdíjfizetési kötelezettség keletkezik, mint a Spotify esetében.
