A 62 oldalas jelentés, amelyet a brit jegybank pénzügypolitikai tanácsának egyik tekintélyes tagja, David Blanchflower közgazdász professzor állított össze, megállapítja: a kelet-európai bevándorlás a közvélekedéssel ellentétben nem növeli, hanem csökkenti a természetes munkanélküliségi arányt, mivel az új uniós tagállamokból érkező bevándorlók úgy növelik a foglalkoztatottságot, hogy nem a brit lakosságtól vesznek el álláslehetőségeket, hanem üres munkahelyeket, illetve számukra brit munkáltatók által létrehozott új állásokat töltenek be.
Mindemellett a kelet-európaiak tömeges bevándorlása az inflációs nyomást is enyhítette, mivel a brit gazdaságban általa teremtett pótlólagos kínálat nagyobb, mint az általa teremtett pótlólagos kereslet, áll a Bank of England elemzésében.
A jelentést összeállító jegybanki szakértő szerint a nyolc kelet-európai EU-tagállamból érkezők átlagosan 14 százalékkal keresnek kevesebbet, mint az azonos munkakörben foglalkoztatott britek.
Jó nekik
A tömeges keleti bevándorlás hatásairól komoly vita dúl Nagy-Britanniában. A Bank of England új jelentése azonban komoly érvet ad azoknak a londoni gazdaságelemzőknek a kezébe, akik szintén azon az állásponton vannak, hogy a brit munkaerőpiac megnyitása az új kelet-európai EU-tagállamok előtt hasznos volt a brit gazdaságnak.
A Gazdasági és Üzleti Kutatások Központja (CEBR) - az egyik legnagyobb, nem befektetési banki jellegű londoni gazdasági előrejelző csoport - nemrégiben kiadott elemzésében az állt, hogy egyedül az új kelet-európai munkavállalói tömeg kétharmadát adó lengyelek bevándorlása mindössze két év alatt "Liverpool városáéval egyező pótlólagos vásárlóerővel bővítette" a keresletet a brit gazdaságban, de úgy, hogy közben a bérinflációt alacsonyan tartotta.
Erősen megkérdőjelezte ugyanakkor az EU-bővítéssel rendkívüli mértékben felgyorsult nagy-britanniai bevándorlás gazdasági előnyeit az e kérdés tanulmányozására szakosodott legnagyobb londoni magánszervezet, amely a hét közepén adott ki a témában jelentést.
A Migrationwatch UK nevű, magát pártoktól függetlennek minősítő, a bevándorlást ugyanakkor konzervatív alapállásból szemlélő, korlátozásokat sürgető elemző csoport szerint a bevándorló munkavállalók nettó hozzájárulása a brit GDP-hez egy-egy "bennszülött" britre számolva heti 4 penny (15 forint), amiből "havonta sem telne egy rúd Mars csokira".
Mindeközben a brit munkapiacon dolgozó külföldiek naponta 10 millió fontot (3,8 milliárd forint) utalnak haza, tehát "a bevándorlás fő kedvezményezettjei maguk a bevándorlók", állt a szervezet e heti londoni jelentésében.
Bezárult az ajtó
A Bank of England új jelentésben szereplő adatok szerint 2004 májusa - az EU-bővítés időpontja - és 2006 szeptembere között a nyolc kelet-európai tagállamból összesen 486 660-an jegyeztették be munkavállalásukat Nagy-Britanniában; közülük 307 600 lengyel. Magyarországról a brit jegybank felmérése szerint 14 600-an érkeztek ugyanezen idő alatt.
Ezzel a számmal Magyarország a nyolc ország közül a hatodik volt; ennél kevesebben csak Észtországból (5500) és Szlovéniából (500) érkeztek a brit munkaerőpiacra a vizsgált időszakban.
Nagy-Britannia volt a legnagyobb régi EU-tagállam, amely az előző, 2004-es bővítési hullám után azonnal megnyitotta munkapiacát az akkori új tagállamok előtt, lemondva a csatlakozási szerződés által lehetővé tett átmeneti korlátozásokról. A brit kormány annak idején arra számított, hogy évente legfeljebb 5-13 ezer munkavállaló érkezik Kelet-Európából.
London a január 1-jével EU-taggá vált Romániával és Bulgáriával szemben azonban már nem alkalmazza a 2004-es nyitott ajtó-politikát; a két új tagállamból érkezőknek belátható ideig jelentős munkapiaci korlátozásokkal - kvótákkal és munkaengedély-követelményekkel - kell szembenézniük.
