2001. november 23. 11:00

A globális kockázatitőke-piac, a világgazdaság változásaival összhangban, jelenleg jelentős átalakuláson megy keresztül. Az eddig húzóágazatnak számító fejlesztésitőke-tranzakciók volumene jelentősen csökkent, és a helyüket a gazdaság megváltozott igényeinek jobban megfelelő kivásárlás-típusú tranzakciók foglalják el.

A kivásárlási tranzakciók finanszírozása jóval komplexebb a fejlesztésitőke-típusú tranzakciókénál. A finanszírozás minden esetben tőke- és hitelforrások kombinációjából tevődik össze. A kettős finanszírozást a tőke- és hitelfinanszírozáshoz kapcsolódó eltérő kockázatviselő képesség és hozamelvárás indokolja. A hitel kamata a hozzá kapcsolódó szerényebb kockázat miatt jelentősen kisebb, mint a tőkealapú befektetés elvárt hozama. A finanszírozási szükséglet minél nagyobb hányadát lehet az olcsóbb forrásból kielégíteni és még a befektetési periódus alatt visszafizetni, annál magasabb a kockázatitőke-alap és a menedzsment megtérülése értékesítéskor. A tőkerészt a kivásárláshoz és az esetleges fejlesztéshez a kockázatitőke-társaság biztosítja. A biztosított hitel (senior debt) kiegészül magas kockázatú, a biztosított hitelnek alárendelt vállalati kötvényekkel (junk-bond vagy high yield bond) és köztes, mezzanine finanszírozással . Akkor érdemes a biztosított hitelhez képest drágább, a biztosított hitelnek alárendelt hitelfinanszírozást felhasználni a kivásárlás finanszírozása során, ha a cég helyzete alapján felvehető biztosított hitel nem elegendő az elvárt megtérülés eléréséhez. Természetesen bármilyen hitel alapú finanszírozásnak is felso határt szab a cég várható cash-flow-ja alapján számított hitelszolgálati képesség. A menedzsment nem, vagy csak kisebb mértékben járul hozzá anyagilag a finanszírozáshoz. A tőke és a hitel aránya a fejlett piacokon jellemzően 35-65% között mozog. A hitel volumenének növekedésével összhangban jelentősen nő a tranzakció kockázata is. Ezért nem lehetséges kizárólag hitelbol fedezni a kivásárlást és az esetleges fejlesztéseket. A vállalat értékéhez és tárgyi biztosítékaihoz képest a nem biztosított rész (tőkebefektetés) arányának növekedésével párhuzamosan nő a hitel biztonságossága és válik lehetségessé a hitelezés.

Az 1990-es években a fejlesztési tőke előrenyomulásával párhuzamosan a nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalkozások voltak a kockázatitőke-befektetések legmegfelelőbb alanyai. A trend változásával és a kivásárlások előtérbe kerülésével más típusú cégek kerülnek a kockázatitőkések figyelmének középpontjába. Pénzügyi szempontból az érett, stabil, pozitív cash-flow-t termelő vállalkozások az érdekesek. Ennek oka a viszonylag magas hitelszolgálat. A szabad cash-flow jelentős részét, főként az első években, a hitel visszafizetésére és nem a vállalkozás további fejlesztésére lehet és kell fordítania. Ha egy magas fokú beruházást igénylú vállalatnál a szükséges beruházások nem valósulnak meg, az piacvesztéshez, a hatékonyság csökkenéséhez vezethet. Az ilyen vállalkozások kevésbé alkalmas alanyai egy kivásárlásnak. A Boston Consulting Group híres növekedés-piacrészesedés mátrixában (általában BCG-mátrix) tipikusan a fejőstehenek a legjobb LBO-aspiránsok. A kérdőjelek és a csillagok a magas beruházási igény miatt, a döglött kutyák, pedig az alacsony piacrészesedésből kifolyólag nem képesek elegendő szabad pénzáramot termelni.


A cikk folytatása