A válság hatására felerősödhet a diszkrimináció a hazai munkahelyeken, hiszen a leépítésekkor könnyen előfordulhat, hogy nem a képességek alapján döntenek arról a cégek, kit küldjenek el. Nehéz gazdasági helyzetben ugyanis a vállalatok vezetői azt tartják a legfontosabbnak, hogy költségeket csökkentsenek, és a hazai társaságok még mindig úgy gondolják, hogy a nők foglalkoztatása jelentősen többe kerül – mondta friss kutatási adatokra támaszkodva Oláh László, a Humán Rent munkaügyi tanácsadó cég szakmai vezetője sajtótájékoztatón kedden.
Hozzátette: a magyarországi vállalatok vezetői szerint 10-15 százalékkal többe kerül egy hölgy alkalmazása, mint egy férfié. Ezzel szemben az ENSZ munkaügyi szervezetének, az ILO-nak az egyik kutatása kiderítette, hogy a közhiedelemmel szemben a vállalatok nem járnak rosszul nők alkalmazása esetén: átlagosan – a fentiekkel együtt is – csak mintegy egy százalékkal drágább a cégeknek a nők alkalmazása.
Hiába magasabb tehát a férfiak átlagfizetése, elsősorban nem őket fogják elküldeni egy esetleges leépítéskor, hiszen a vezetők úgy gondolják, egy hölgy elküldésével több költséget takaríthatnak meg. Más kérdés, hogy a bérek miatt a hazai családok nyolcvan százaléka rosszul járna, ha az anya veszítené el munkáját – véli Oláh László.
Sokasodott a közvetett diszkrimináció
Ráadásul az esélyegyenlőség terén hazánkban elsősorban a látszat szintjén történtek változások az elmúlt években: a nyílt diszkrimináció jelentősen visszaszorult, közvetetten viszont jelentős számban éri hátrány a szebbik nem képviselőit – közölte az mfor.hu kérdésére Vida-Vranesics Szabolcs, a Humán Rent nyugat-magyarországi régióvezetője.
A Tárki és a Humán Rent Európa Csoport frissen nyilvánosságra hozott közös, reprezentatív kutatásából kiderült, hogy a magyar társadalom még mindig erős előítéletekkel viseltetik a dolgozó és különösen a vezető munkakört betöltő nőkkel kapcsolatban. A megkérdezettek nemtől függetlenül fontosnak tartják egy nő karrierjére nézve megjelenését. A válaszadók között többségben (63 százalék) vannak, akik szerint a nők karrierjében megjelenésüknek nagy vagy kizárólagos szerepe van. Mindössze 14 százalékuk gondolja, hogy ez csak kis vagy semekkora szerepet sem játszik.
A megkérdezettek több mint fele szerint nőként ráadásul nehezebb vezető szerepbe kerülni, mint férfiként. A válaszadók mindössze húsz százaléka tartja úgy, hogy ez inkább vagy egyáltalán nem igaz, és 22 százalék azok aránya, akik úgy vélik, az állítás igaz is, meg nem is.
Jelentős a különbség a probléma megítélésében a férfiak és a nők között. Előbbiek 46, utóbbiak 61 százaléka ért egyet azzal, hogy a nőket hátrányosan megkülönböztetik a munka világában. Vagyis a probléma létét nem ismeri el a férfiak negyede.
Sok férfit zavarna egy női főnök
Kedvezőtlen előítéletekről tanúskodik a nők főnöki szerepkörével kapcsolatos idegenkedés is. Arra a kérdésre, mennyire zavarná, ha munkahelyén egy női főnöktől kapna utasításokat, a válaszadók 76 százaléka választotta az "egyáltalán nem" kategóriát, és mindössze 23 százalékot érintene rosszul egy ilyen szituáció.
Ugyanakkor igen nagy a különbség a megkérdezettek neme szerint. A férfiak szignifikánsan nagyobb arányban – tízből négyen – felelték azt, hogy zavarná őket egy ilyen helyzet, mint a nők; utóbbiak kilenctizede számára egy női főnök egyáltalán nem jelentene gondot.
A kutatás két szempontból is vizsgálta az anyaság és a családalapítás, illetve a munkaerő-piaci érvényesülés összeegyeztethetőségének problémáját. Arra a kérdésre, hogy a gyermekvállalás után munkába visszatérő nők jobb vagy rosszabb munkaerőnek számítanak, mint gyermekvállalás előtt, a válaszadók 62 százaléka felelte azt, hogy rosszabbnak, és csak hét százalékuk szerint válnak jobbá. A megkérdezettek 26 százaléka szerint nincs változás.
A női munkavállalás és az anyaság közötti kapcsolat feszültségeit az is jelzi, hogy a megkérdezettek többsége szerint a kettő csak nagy áldozatokkal vagy egyáltalán nem egyeztethető össze egy nő életében. A megkérdezettek 51 százaléka van azon a véleményen, hogy jelentős áldozatot kell hozni valamelyik területen. 34 százalék úgy véli, hogy a két feladat teljesen vagy kisebb áldozatok árán összeegyeztethető, 12 százalékuk szerint pedig egyáltalán nem lehet mind a kettő szerepnek eleget tenni.
Nem érdekli a bérkülönbség a férfiakat
Érdekes eredményt mutatnak az arra a kérdésre adott válaszok, miszerint mennyire tartják súlyos problémának a férfiak és a nők a nemek közötti bérkülönbség kérdését. Míg a szebbik nemhez tartozók 57 százaléka gondolja ezt nagyon fontosnak, a férfiaknál ugyanez az arány 35 százalék. "Kíváncsi lennék, hogyha fizetést cserélnének a nőkkel, mennyivel lennének érdeklődőbbek a férfiak" – jegyezte meg Oláh László.
Kovács Zita
