Seligman rábeszélte a biztosító társaság vezetését: alkalmazzanak egy különleges csoportot is. Akik az optimizmus tesztben magas pontszámot értek el, de megbuktak azon az alkalmassági vizsgán, amely a sikeres ügynökké válás készségeit vizsgálta. A csoport az első évben 21%-kal, a másodikban 57%-kal szárnyalta túl a pesszimisták teljesítményét.
Az optimizmus jelentősége a sikeres ügynöki munkában arra mutat, hogy az érzelmileg intelligens hozzáállás a kezdeti képességhiányokat is segít áthidalni. Ha egy ügynöknek nem-et mondanak – felfogható apró vereségnek is. A vereségre való érzelmi reakció meghatározó arra nézve, hogy fenn lehet-e tartani a további próbálkozásokhoz szükséges motivációt. A visszautasítások halmozódásával megroppanhat a küzdőszellem, és csökken a hajlandóság felemelni a telefon, újból és újból ajánlkozni. A pesszimista, aki a helyzetet úgy értelmezi, hogy leszerepelt, és tőle a kutya se fog vásárolni, különösen rosszul bírja ezt. Az optimista viszont azt mondja magának: „más módszerhez kell folyamodnom” vagy ezt: ”ennek az ügyfélnek ma biztosan rossz napja van”. Mivel nem önmagában, hanem a szituációban keresi a kudarc okát, könnyebben tud módszert váltani.
A pesszimista beállítódása kétségbeeséshez vezet, az optimistáé pedig reményt gerjeszt. A pozitív vagy negatív hozzáállás részben bizonyára velünk született vérmérséklet, ki erre, ki arra hajlik. De a vérmérsékletet a tapasztalat módosíthatja. Az optimizmus és a remény is tanulható. Ez a kijelentés az ún. én-hatékonyság szemléletből táplálkoznak. Meggyőződése, hogy életünk kormányrúdját magunk tartjuk kézben, és eleget tudunk tenni a felmerülő követelményeknek. Ha birtokába jutunk bármilyen új kompetenciának, készségnek, ez az önmegfelelés érzését erősíti bennünk, ezáltal készek vagyunk többet kockáztatni, igényesebb célra törni. S ha ezt a célt el is érjük, megint csak az én-hatékonyságot erősíti. Ez a viszonyulás valószínűsíti, hogy a legtöbbet hozzuk ki adottságainkból, illetve mindent elkövetünk fejlesztésükért.
Albert Bandura, a Stanford Egyetem pszichológusa, aki sokat foglalkozott az én-hatékonyság vizsgálatával, tömören így foglalja össze ennek lényegét: „Képességeinkről való vélekedésünk képességeinkre nagy hatással van. A képesség nem megváltoztathatatlan tulajdonság; a teljesítményben nagy ingadozások lehetségesek. Akiknél az én-hatékonyság jelen van, túlteszik magukat a kudarcokon. A dolgokat aszerint vizsgálják, hogy hogyan kezelhetők, s nem azon jár az eszük, hogy mi alakulhat rosszul.”
A remény és az optimizmus előnyei II.
Az optimizmus, akárcsak a remény, annyit jelent, hogy szilárdan hisszük: az akadályok, a csalódások dacára végül minden rendbe fog jönni. Az érzelmi intelligencia szemszögéből az optimizmus olyan viszonyulás, amely súlyos élethelyzetben megóv az apátiától, a reménytelenségtől és a depressziótól.
