Milyen változások várhatóak?
Az új törvény kialakításakor bizonyos elvekhez kell kötni magukat a jogalkotóknak. Ezek közül az egyik, hogy a munkajog szerződéses jogág, a magánjog része, vagyis a szociális rendelkezéseket ebbe betenni alapvető tévedés. Meg kell határozni a kógens – azaz az eltérést nem engedő – normák rendeltetését elsősorban a garanciális elemek biztosítása miatt.
Miközben a szabályozás egyszerűsítésére kényszerülnek, emellett törekedni kell a munkaerőpiacon a rugalmasság és a biztonság kialakítására. Bár az már kiderült, hogy ez utóbbi nem működik egyben, mégsem egymást kizáró fogalmak.
Szükség van-e kódexre?
Vita van arról is, hogy szükség van-e egy kódex kialakítására, vagy több törvényt kell egyidejűleg létrehozni. A kódex előnyei, hogy ki lehet alakítani egy egységes, koherens rendszert, illetve hogy az egyéni és a kollektív munkajog korrelatív egységben van szabályozható, ráadásul a szakértők szerint a jogalkotás szempontjából ez a megoldás megnyugtatóbb.
Hátránya, hogy nagyobb a normaanyag tehetetlenségi nyomatéka, vagyis ha egy az egyben az Mt.-nek „mennek neki”, az nagyobb ellenállást válthat ki. Emellett a csomagban történő módosítás ideája „mozgásképtelenséget” okozhat, nezéskesebben hozhatók létre a változtatások.
Ugyanakkor, ha több törvényt hoznak létre, az összetartozó intézmények – lásd kollektív- és munkaszerződés - egy helyen lehetnek. Viszont ez esetben fennáll az „egész” széttagoltságának, az összefüggések elsikkadásának veszélye.
A szakemberek szerint mindkét megoldásnál igaz, hogy a közjogi, jogpolitikai tárgyú szabályozásnak nincs helye, vagyis a politikai mechanizmust ki kell iktatni az érdekegyeztetés rendszeréből, és a jogalkotóknak csakis a szociális partnerekkel kell tárgyalni az új szabályozásról.
Kovács Zita
