Nem csak húsz forintról, hanem emberi életekről is képesek vagyunk nagyvonalúan dönteni, ha okosan behúznak minket a csőbe. A második világháború végén az Amerikai Egyesült Államok atombombát dobott Hirosimára és Nagasakira. A pusztítást követő héten felmérést végeztek az amerikaiak körében, hogy helyeslik-e a korlátlan öldöklést. A megkérdezettek 5 százaléka szavazott e háborús lépés ellen, sőt, 23 százalékuk újabb atombombák ledobását sürgette. Nem kétséges, hogy a tisztes állampolgárok akkoriban is úgy vélekedtek magukról, hogy ők "békeszerető, emberbarát, humánus nép", és ezzel szemben áll az, hogy "ártatlan emberek halálát okozom és ezt teszi hazám is". Ezt a disszonanciát csak úgy tudták megsemmisíteni magukban, hogy vagy minimálisra csökkentették humanitárius eszményeiket vagy a maximálisra növelték a japánok bűnösségét, gyalázatos, gyilkos népnek tartva őket. Ez azonban nem csak történelem, folyamatos valóság, az azóta eltelt évek pusztításait, háborúit, öngyilkos merényleteit nézve.
A 20 forintos kísérletből látszódott, hogy a disszonanciát okozó viselkedés akkor vezet attitűdváltozáshoz, ha minimális mértékű nyomással váltható ki - legyen az jutalom vagy büntetés. Erre finom példa egy kisgyerekekkel végzett kísérlet. Ha a gyerekek engedelmeskedtek egy arra irányuló szelíd kérésnek, hogy ne játsszanak a vonzó játékszerrel, elkezdték azt hinni, hogy a játékszer nem is olyan vonzó, mint ahogy először gondolták - kialakult egy vélekedés, mely konzisztens volt azzal a megfigyelésükkel, hogy a játékkal nem játszanak. De ha a gyerekeket erős büntetéssel fenyegették meg és tartották vissza attól, hogy egy játékszerrel játsszanak, nem változott, hogy mennyire kedvelték a játékszert.
Az egyensúly, mint motiváló tényező
Ha ellentmondást tapasztalunk, vagyis például örömet érzünk egy szeretett lény szomorúsága láttán, vagy egy ellenszenves ember öröme bennünk is örömet ébreszt, akkor egyensúlytalanság áll elő a lélekben, amely arra hajtja a személyt, hogy az egyensúlytalanságot kiküszöbölve helyreállítsa a megbillent egyensúlyt. Az egyensúlyelméletek szerint az ember egyensúlyra törekszik a külső és belső tényezők között, és az egyensúly hiánya jelenti a motivációt. Ezt a kibillent egyensúlyi helyzetet ki lehet használni mások befolyásolására, cselekvésének irányítására.
