Mit kell tenni? 10 pontos javaslatcsomag
Megfontolás tárgyát képezheti, hogy az összes javasolt lépést egyben, 2013-ban tegyük meg. Ennek előnye, hogy az összes változás akkor egyben kalkulálható, azoknak csak eredőjét kell meglépni, és egyben kommunikálható is. Előnye az is, hogy a komplex részletszámítások kidolgozására és a modellek elkészítésére így több idő marad.
Ugyanakkor hátránya is több van. Először, a modellszámításokból láthatóan a javasolt lépések (korhatár, indexálás) igen rövid távú hatása - a 2008-as ERM kritériumoknak történő megfelelés céljából - már így is marginális, azok inkább a közép- és hosszú távú finanszírozhatatlanság oldása érdekében elkerülhetetlenek. Amennyiben 2013-ig várunk, ezek a hatások tovább csúsznak. Hátrány a momentum is: a nyugdíjrendszert szigorító lépéseket (amelyeket sajnos nem fogunk tudni megkerülni) egyszerűbb kommunikálni egy általános államháztartási reform-csomag részeként, amelyre a közeljövőben mindenképp szükség lesz. Egy ilyen késleltetett lépésnek így az is lehet a veszélye, hogy éppen mivel több idő van előkészítésére (amely előnye is), az eltökéltség csökkenhet.
Így összességében javasoljuk, hogy - természetesen kellő előkészítettséggel és alátámasztottsággal - a javasolt lépéseket azonnal vagy a lehető leggyorsabban el kell indítani.
A korábbiakból világosan kitűnik az is, hogy a korhatár emelését az effektív nyugdíjba meneteli kor emelkedésének követnie kell, különben a kívánt hatást nem lehet elérni. Ebből a szempontból bemutattuk, hogy igen nagy tömegek mennek a korhatár előtt nyugdíjba (és ma igen kevesen a hivatalos korhatárnál vagy az után), és tömeges a rokkantnyugdíjaztatás (a kettő között persze nagy átfedés van). Viszonylag kevesen dolgoznak nyugdíj mellett és kevesen halasztják el a nyugdíjba menetelt a korhatár utánra.
A teljes összegű előrehozott nyugdíj 2009-től hatályba lépő szigorítását (csak 59 éves kor után, legalább 40 év szolgálati idővel) első lépésként megfelelőnek tartjuk, de megfontolásra javasoljuk az átmenet felgyorsítását a rövid távú hatások érdekében. Világos az is, hogy a javasolt további korhatáremelésekkel párhuzamosan ezt is majd tovább kell szigorítani.
Egyértelműen és azonnali hatállyal javasoljuk ugyanakkor az olyan szorzók szigorítását, amelyek az egyéb korai nyugdíjazást büntetik. Ma a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjat legfeljebb öt év szolgálati idő hiány mellett lehet igénybe venni, amely 2009-től három évre csökken, a korábban ismertetett szorzók mellett. Ez azonban még 2009 után is csak azt jelenti majd, hogy például a teljes összegű előrehozott öregségi nyugdíj megállapításához 2009-től egységesen szükséges 40 éves szolgálati idő helyett csak 37 év szolgálati idővel rendelkező, 59 éves személy, akinek 3 éve hiányzik az öregségi nyugdíjkorhatárig, 10,8%-kal csökkentett összeggel mehet nyugdíjba, amikor várható hátralévő életkora kb. 19-24 év. Javasoljuk ezen kulcsok további szigorítását a munkában tartás és a nyugdíjrendszer finanszírozhatósága érdekében: alapértelmezésben egy 59 éves aktív személy még hosszú várható életpályával maga előtt ne kaphassa a neki járó rendes öregségi nyugdíj közel 90%-át 20-25 évig.
A korábban kimutatott relatíve magas nettó helyettesítési ráta csökkentése, és az igazságosság céljából javasoljuk azt is, hogy az öregségi teljes nyugdíj számításakor az alacsonyabb számú szolgálati évek esetén alkalmazott degresszivitás szigorodjon. A teljes, 40 éves szolgálati viszony esetén a havi átlagkeresetre vonatkozó 80%-os és a 20 éves szolgálati időre vonatkozó 53%-os beszámítási szorzó közti különbözet túlzottan alacsony. Ez azt jelenti ugyanis, hogy egy átlagos 40 éves aktív életpálya felében, 20 évig fizetve csak járulékot, ugyanekkora várható időszakra igénybe lehet venni a korhatár betöltése után olyan mértékű nyugdíjazást, amely a teljes 40 éves szolgálati időnek megfelelő nyugdíj kétharmadát teszi ki. Ez sem túl igazságos és nem segíti a rendszer fenntarthatóságát.
A korhatár előtti nyugdíjazások fenti fő kategórián túl javasoljuk felülvizsgálni a rokkantnyugdíjazás rendszerét. Még a rossz egészségügyi helyzet sem indokolja, hogy a mai nyugdíjasok egyharmada rokkantnyugdíjasként vonuljon ki a munkaerő-piacról, és hogy ma is az új saját jogú nyugdíj megállapítások 40-50%-a rokkantnyugdíj legyen. Egyértelmű a megállapító bizottságok felelőssége és az a cinkos magatartás, amely így kívánja elkerülni a munkanélküliek kimutatott számának esetleges növekedését és termel helyette nyugdíjasokat.
Amennyiben a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságát és egyben az aktivitás növelését megcélzó javasolt lépéseket nem kíséri (előzi meg) a korhatár előtti és a rokkantnyugdíjazások rendszerének szigorítása, a hatások jelentős része el fog maradni. Magától értetődő, hogy a szigorító lépéseknek igazságosan kell történniük. Így a valós egészségkárosodás hátrányait nem szenvedhetik meg a mainál jobban a károsultak. Ugyancsak továbbra is preferált például a gyermeknevelés figyelembe vétele.
Az eddigiekben a szigorításokra kellett fókuszálnunk - kényszerűen, mivel sajnos ez képzi a fő hangsúlyt. A nyugdíjba menők több, mint 90%-a választja a hivatalos korhatár előtti nyugdíjazást, és egyelőre elenyésző a továbbdolgozók aránya. Ugyanakkor, amint ismertettük, a továbbdolgozásra vonatkozó szabályok elég kedvezőek, csak nem elég ismertek. Ha egy életerős 62 éves ember nem megy nyugdíjba, hanem továbbdolgozik pl. 66 éves koráig, megkereshet még évente 6%, összesen 24% nyugdíjat a várhatóan hátralévő 12-16 évére. Javaslatunk ezért itt arra irányul, hogy ezt a szabályt erőteljesen tudatosítani érdemes, elsősorban a 45 feletti generáció számára. Ugyancsak valószínűleg célszerű tudatosítani azt is, hogy a nyugdíj melletti dolgozás olcsó - mind a munkavállaló, mind a munkáltató szempontjából - hiszen járulék már nem kerül levonásra és csak önmagában a kereset adózik, nem összevontan a nyugdíjjal.
Értelemszerűen szükség van arra, hogy a javaslatok által indukált aktivitás-növekedés valóban a foglalkoztatottság növekedésében, s ne megugró munkanélküliségben csapódjon ki. Szükséges, hogy a korai és/vagy rokkantnyugdíjazás helyett munkában maradók, illetve a korhatár elérésekor vagy a nyugdíjazást követően a továbbdolgozást választók valóban a munkaerőpiacon tudjanak maradni.
Tanulmányunk vezérgondolata ezért is a foglalkoztatás növelésére tett lépések sora, amely egyszerre tudja a hiányt csökkenteni és a növekedést elősegíteni. Ez pedig pozitív visszacsatolásként jelenti az adóbevételek növelését, amely lehetővé teszi az élőmunka-terhek csökkentését és a foglalkoztatás és a versenyképesség további emelését újabb munkahelyek generálásával.
A fentiek értelmében a következőket állapíthatjuk meg:
1. Korhatáremelés (férfiak esetében 2011-re, nőknél 2015-re 65 év).
2. A várható életkor növekedésével párhuzamos további korhatáremelések megfontolása.
3. A mai nyugdíjjárulékok szinten tartása (és egyben a 2007-re és 2009-re már törvénybe foglalt csökkentések törlése).
4. A svájci indexálás megszüntetése, átállás az inflációhoz történő indexálásra, nyugdíjak egyszeri rendezése, induló nyugdíjak emelése. Az indexálási szabályok esetleges késleltetett módosítása esetén a nettóról bruttó átlagkereset követésére történő azonnali átállás.
5. Egyes kisnyugdíjak felzárkóztatása.
6. A lépések összehangolása (modellezések, időzítés) a nyugdíjak 2013-ban bekövetkező "felbruttósításával".
7. A Nyugdíjbiztosítási Alap fennmaradó hiányának más adóbevételekből (nem többlet költségvetési hiány generálásából!) történő finanszírozása.
8. A korai nyugdíjazás paramétereinek szigorítása.
9. Rokkantnyugdíj jogosultság felülvizsgálata.
10. Ösztönzők a későbbi nyugdíjba vonulásra, azok megfelelő ismertetése.
Central European Management Intelligence (CEMI)
Folytatjuk
Kapcsolódó anyag:
A CEMI-tanulmány előző részei
