7p

A magyar nyugdíjrendszer rövid és hosszú távon egyaránt fenntarthatatlan helyzetben van. Fiatal közgazdászok egy csoportja a közelmúltban 10 pontban foglalta össze, milyen intézkedésekkel lehetne kilábalni ebből a helyzetből. Az mfor.hu az alábbiakban a terjedelmes CEMI-tanulmány fenti problémát körüljáró részét közli.

Mit kell tenni? 10 pontos javaslatcsomag

Megfontolás tárgyát képezheti, hogy az összes javasolt lépést egyben, 2013-ban tegyük meg. Ennek előnye, hogy az összes változás akkor egyben kalkulálható, azoknak csak eredőjét kell meglépni, és egyben kommunikálható is. Előnye az is, hogy a komplex részletszámítások kidolgozására és a modellek elkészítésére így több idő marad.

Ugyanakkor hátránya is több van. Először, a modellszámításokból láthatóan a javasolt lépések (korhatár, indexálás) igen rövid távú hatása - a 2008-as ERM kritériumoknak történő megfelelés céljából - már így is marginális, azok inkább a közép- és hosszú távú finanszírozhatatlanság oldása érdekében elkerülhetetlenek. Amennyiben 2013-ig várunk, ezek a hatások tovább csúsznak. Hátrány a momentum is: a nyugdíjrendszert szigorító lépéseket (amelyeket sajnos nem fogunk tudni megkerülni) egyszerűbb kommunikálni egy általános államháztartási reform-csomag részeként, amelyre a közeljövőben mindenképp szükség lesz. Egy ilyen késleltetett lépésnek így az is lehet a veszélye, hogy éppen mivel több idő van előkészítésére (amely előnye is), az eltökéltség csökkenhet.

Így összességében javasoljuk, hogy - természetesen kellő előkészítettséggel és alátámasztottsággal - a javasolt lépéseket azonnal vagy a lehető leggyorsabban el kell indítani.

A korábbiakból világosan kitűnik az is, hogy a korhatár emelését az effektív nyugdíjba meneteli kor emelkedésének követnie kell, különben a kívánt hatást nem lehet elérni. Ebből a szempontból bemutattuk, hogy igen nagy tömegek mennek a korhatár előtt nyugdíjba (és ma igen kevesen a hivatalos korhatárnál vagy az után), és tömeges a rokkantnyugdíjaztatás (a kettő között persze nagy átfedés van). Viszonylag kevesen dolgoznak nyugdíj mellett és kevesen halasztják el a nyugdíjba menetelt a korhatár utánra.

A teljes összegű előrehozott nyugdíj 2009-től hatályba lépő szigorítását (csak 59 éves kor után, legalább 40 év szolgálati idővel) első lépésként megfelelőnek tartjuk, de megfontolásra javasoljuk az átmenet felgyorsítását a rövid távú hatások érdekében. Világos az is, hogy a javasolt további korhatáremelésekkel párhuzamosan ezt is majd tovább kell szigorítani.

Egyértelműen és azonnali hatállyal javasoljuk ugyanakkor az olyan szorzók szigorítását, amelyek az egyéb korai nyugdíjazást büntetik. Ma a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjat legfeljebb öt év szolgálati idő hiány mellett lehet igénybe venni, amely 2009-től három évre csökken, a korábban ismertetett szorzók mellett. Ez azonban még 2009 után is csak azt jelenti majd, hogy például a teljes összegű előrehozott öregségi nyugdíj megállapításához 2009-től egységesen szükséges 40 éves szolgálati idő helyett csak 37 év szolgálati idővel rendelkező, 59 éves személy, akinek 3 éve hiányzik az öregségi nyugdíjkorhatárig, 10,8%-kal csökkentett összeggel mehet nyugdíjba, amikor várható hátralévő életkora kb. 19-24 év. Javasoljuk ezen kulcsok további szigorítását a munkában tartás és a nyugdíjrendszer finanszírozhatósága érdekében: alapértelmezésben egy 59 éves aktív személy még hosszú várható életpályával maga előtt ne kaphassa a neki járó rendes öregségi nyugdíj közel 90%-át 20-25 évig.

A korábban kimutatott relatíve magas nettó helyettesítési ráta csökkentése, és az igazságosság céljából javasoljuk azt is, hogy az öregségi teljes nyugdíj számításakor az alacsonyabb számú szolgálati évek esetén alkalmazott degresszivitás szigorodjon. A teljes, 40 éves szolgálati viszony esetén a havi átlagkeresetre vonatkozó 80%-os és a 20 éves szolgálati időre vonatkozó 53%-os beszámítási szorzó közti különbözet túlzottan alacsony. Ez azt jelenti ugyanis, hogy egy átlagos 40 éves aktív életpálya felében, 20 évig fizetve csak járulékot, ugyanekkora várható időszakra igénybe lehet venni a korhatár betöltése után olyan mértékű nyugdíjazást, amely a teljes 40 éves szolgálati időnek megfelelő nyugdíj kétharmadát teszi ki. Ez sem túl igazságos és nem segíti a rendszer fenntarthatóságát.

A korhatár előtti nyugdíjazások fenti fő kategórián túl javasoljuk felülvizsgálni a rokkantnyugdíjazás rendszerét. Még a rossz egészségügyi helyzet sem indokolja, hogy a mai nyugdíjasok egyharmada rokkantnyugdíjasként vonuljon ki a munkaerő-piacról, és hogy ma is az új saját jogú nyugdíj megállapítások 40-50%-a rokkantnyugdíj legyen. Egyértelmű a megállapító bizottságok felelőssége és az a cinkos magatartás, amely így kívánja elkerülni a munkanélküliek kimutatott számának esetleges növekedését és termel helyette nyugdíjasokat.

Amennyiben a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságát és egyben az aktivitás növelését megcélzó javasolt lépéseket nem kíséri (előzi meg) a korhatár előtti és a rokkantnyugdíjazások rendszerének szigorítása, a hatások jelentős része el fog maradni. Magától értetődő, hogy a szigorító lépéseknek igazságosan kell történniük. Így a valós egészségkárosodás hátrányait nem szenvedhetik meg a mainál jobban a károsultak. Ugyancsak továbbra is preferált például a gyermeknevelés figyelembe vétele.

Az eddigiekben a szigorításokra kellett fókuszálnunk - kényszerűen, mivel sajnos ez képzi a fő hangsúlyt. A nyugdíjba menők több, mint 90%-a választja a hivatalos korhatár előtti nyugdíjazást, és egyelőre elenyésző a továbbdolgozók aránya. Ugyanakkor, amint ismertettük, a továbbdolgozásra vonatkozó szabályok elég kedvezőek, csak nem elég ismertek. Ha egy életerős 62 éves ember nem megy nyugdíjba, hanem továbbdolgozik pl. 66 éves koráig, megkereshet még évente 6%, összesen 24% nyugdíjat a várhatóan hátralévő 12-16 évére. Javaslatunk ezért itt arra irányul, hogy ezt a szabályt erőteljesen tudatosítani érdemes, elsősorban a 45 feletti generáció számára. Ugyancsak valószínűleg célszerű tudatosítani azt is, hogy a nyugdíj melletti dolgozás olcsó - mind a munkavállaló, mind a munkáltató szempontjából - hiszen járulék már nem kerül levonásra és csak önmagában a kereset adózik, nem összevontan a nyugdíjjal.

Értelemszerűen szükség van arra, hogy a javaslatok által indukált aktivitás-növekedés valóban a foglalkoztatottság növekedésében, s ne megugró munkanélküliségben csapódjon ki. Szükséges, hogy a korai és/vagy rokkantnyugdíjazás helyett munkában maradók, illetve a korhatár elérésekor vagy a nyugdíjazást követően a továbbdolgozást választók valóban a munkaerőpiacon tudjanak maradni.

Tanulmányunk vezérgondolata ezért is a foglalkoztatás növelésére tett lépések sora, amely egyszerre tudja a hiányt csökkenteni és a növekedést elősegíteni. Ez pedig pozitív visszacsatolásként jelenti az adóbevételek növelését, amely lehetővé teszi az élőmunka-terhek csökkentését és a foglalkoztatás és a versenyképesség további emelését újabb munkahelyek generálásával.

A fentiek értelmében a következőket állapíthatjuk meg:

1. Korhatáremelés (férfiak esetében 2011-re, nőknél 2015-re 65 év).

2. A várható életkor növekedésével párhuzamos további korhatáremelések megfontolása.

3. A mai nyugdíjjárulékok szinten tartása (és egyben a 2007-re és 2009-re már törvénybe foglalt csökkentések törlése).

4. A svájci indexálás megszüntetése, átállás az inflációhoz történő indexálásra, nyugdíjak egyszeri rendezése, induló nyugdíjak emelése. Az indexálási szabályok esetleges késleltetett módosítása esetén a nettóról bruttó átlagkereset követésére történő azonnali átállás.

5. Egyes kisnyugdíjak felzárkóztatása.

6. A lépések összehangolása (modellezések, időzítés) a nyugdíjak 2013-ban bekövetkező "felbruttósításával".

7. A Nyugdíjbiztosítási Alap fennmaradó hiányának más adóbevételekből (nem többlet költségvetési hiány generálásából!) történő finanszírozása.

8. A korai nyugdíjazás paramétereinek szigorítása.

9. Rokkantnyugdíj jogosultság felülvizsgálata.

10. Ösztönzők a későbbi nyugdíjba vonulásra, azok megfelelő ismertetése.

Central European Management Intelligence (CEMI)

Folytatjuk

Kapcsolódó anyag:
A CEMI-tanulmány előző részei

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!