A jelentés megállapítja, hogy Magyarország versenyképessége a költségek szempontjából romlott az elmúlt évtizedben, a termelékenység viszont a válság után némileg emelkedett. A dokumentum rámutat, hogy Magyarországnak a versenyképesség szempontjából több kihívással is szembe kell néznie. A jelentés úgy értékeli, hogy Magyarországon a hitelezési feltételek szűkösek, különösen a kis- és közepes vállalkozások számára. Az elemzés szerint Magyarországon alacsony az innováció szintje, sok szolgáltatási területen gyenge a versenyhelyzet, a közigazgatás hatékonysága pedig alacsony. Az EB rámutat, hogy bár néhány területen történt előrelépés, "a nagyobb versenyképességhez stabil és kiszámítható gazdaságpolitikai keretrendszerre van szükség" - fogalmaz a testület. Arra is kitér, hogy a közigazgatás átalakításához és az adminisztratív terhek mérsékléséhez további erőfeszítésekre van szükség.
Az EB a 27 tagországról általánosságban azt állapítja meg, hogy megfelelő haladást értek el az ipar fenntarthatósága, a kis- és közepes vállalkozások támogatása és a közigazgatás átalakítása területén. A dokumentum úgy értékeli, hogy az Európai Unió országai folytatják az átállást a tudásalapú gazdaságra, termelékenységük növekszik, munkaerejük pedig magasan képzett.
A versenyképességet befolyásoló tényezőkről a bizottság megállapítja, hogy az innovációs beruházások szintje emelkedett, ugyanakkor a tagországok közötti különbségek csökkenése megtorpanni látszik, sőt a innovatívabb és kevésbé innovatív országok közötti rés tágulásának kockázata is fennáll amiatt, hogy az államok eltérően reagáltak a válságra. Jelentős kihívások vannak még az EB szerint a kutatásba történő magánbefektetések ösztönzése és az úgynevezett hálózati szektorokban, az energia-, a távközlési és a közlekedési szektorban tapasztalható verseny fokozása területén.
Brüsszel az ipari teljesítmény összehasonlíthatóvá tételére új mutatót dolgozott ki, amely a következőkből tevődik össze: ipari termelékenység, exportteljesítmény, innováció és fenntarthatóság, üzleti környezet és infrastruktúra, végül pedig pénzügy és befektetések. Ezek alapján a bizottság a tagállamokat három csoportba osztotta: kiegyensúlyozott és kiegyensúlyozatlan teljesítményűekre és felzárkózókra.
A kiegyensúlyozott teljesítményű országok ipara műszakilag fejlett, munkaerejük pedig magasan képzett. Ebbe a csoportba tartozik: Németország, Dánia, Finnország, Svédország, Ausztria, Írország, Hollandia, az Egyesült Királyság, Belgium és Franciaország. A kiegyensúlyozatlanul teljesítők: Észtország, Szlovénia, Spanyolország, Olaszország, Portugália, Görögország, Málta, Ciprus és Luxemburg. A harmadik csoport a felzárkózó országoké, amelyek jelentős kihívásokkal küzdenek, a tudás- és képzettségalapú ágazatok térnyerését alacsony innovációs képesség és tudástranszfer akadályozza. Bulgária, Románia, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Lettország és Litvánia tartozik ebbe a csoportba.
A jelentés ezen túlmenően azt is megállapítja, hogy a hitelhez jutási lehetőség a tagállamok több mint felében romlott. Magyarországon javult némileg a helyzet, de továbbra is az uniós átlag alatt marad. A legjobbak a hitelhez jutási lehetőségek Finnországban, Lettországban és Svédországban, de kimagaslóan átlag felettiek a térségből Lengyelországban is. A legrosszabb a helyzet Portugáliában, Írországban és Görögországban.
Az ipari termelékenységet górcső alá véve az EB megállapítja, hogy a 2006-os szinthez képes a legtöbb ország teljesítménye javult, csak Finnország és Luxemburg mutat csökkenő értékeket. Lettországban és Szlovákiában tapasztalható a legjelentősebb fejlődés, ahol másfélszeresére, vagy annál is többre nőtt az ipari termelékenység. Magyarországon 15 és 20 százalék között növekedést állapított meg a brüsszeli testület 2006 és 2011 között, ami meghaladja az uniós átlagot.
MTI
