Fotózni mindenáron? Aki figyelmetlen és kárt okoz, egy vagyont fizethet

Idén júniusban több szerencsétlen – ám nem szándékos – múzeumi rongálásról is beszámolt a világsajtó. A firenzei Uffizi képtárban például Anton Domenico Gabbiani 1712-ben készült festménye sérült meg. Az I. Ferdinánd toszkánai nagyherceget ábrázoló portrénak egy turista esett neki háttal, amikor megpróbálta minél előnyösebb helyzetből fotózni magát – és a képet. A galéria szerint a festményben nem keletkezett komoly kár, de az eset ismételten felhívta a figyelmet a tömegturizmus és a még mindig tomboló szelfikorszak műtárgyak állapotát is esetlegesen veszélyeztető hozadékaira. Arra, hogy a látogatók többsége a múzeumokban is ipari mennyiségben gyártja a közösségi oldalakra szánt fotókat és mémeket, nem törődve azzal, hogy a művelet közben akadályoz másokat vagy túl közel merészkedik a kiállítási tárgyakhoz. Ezért az Uffizi a látogatók viselkedésére vonatkozóan korlátozásokat helyezett kilátásba. 

Nem véletlenül írják ki, hogy tilos a műtárgyakhoz érni …

Pillanatok alatt körbejárt a neten az a felvétel, amit a veronai Palazzo Maffeiben működő múzeum kamerája rögzített egy férfiről, aki a minél menőbb és hitelesebb fotó kedvéért ráült az egyik kiállítási tárgyra. Történetesen egy Vincent van Gogh-festmény ihlette Swarovski kristályokkal kirakott székre. A videón jól látszik, hogy a képet készítő nő és a pózoló férfi kivárta, míg a biztonsági őrök elhagyják a termet, és csak utána „léptek akcióba”. Miután szembesültek vele, hogy Nicola Bolla olasz művész alkotása nem bírta el a férfi súlyát és lábai összeroppantak, gyorsan elhagyták a helyszínt. 

Az esetről részletesen beszámoló New York Times szerint a múzeum vezetősége ugyan kapcsolatba lépett a rendőrséggel a rongálás miatt, de a történteket balesetnek tekintették. Vanessa Carlon, a veronai múzeum lapnak nyilatkozó vezetője úgy vélte, hogy nem a figyelmetlenségből okozott kár volt a legaggasztóbb, hanem az, hogy a látogatók olykor milyen messzire képesek elmenni egy-egy emlékezetes fotó kedvéért. A műtárgy helyreállítása egyébként – amit a múzeum fizetett – hetekig tartott, értéke pedig a sérülés miatt jelentősen csökkent. 

Egy éve arról az izraeli kisfiúról cikkezett a sajtó, aki a haifai Hecht Múzeumban összetört egy becslések szerint nagyjából 3500 éves bronzkori agyagedényt. A négyéves gyerek édesanyját az AP hírügynökség idézte: a nő elmondta, hogy csak pár másodpercre tévesztették szem elől a fiút, a következő pillanatban pedig már csak a nagy csattanást hallották. A gyerek kíváncsi volt, és szerette volna megnézni, mi van az edényben, ami felborult. Az eset után pár nappal a család visszatért a múzeumba, ahol bocsánatkérés gyanánt a kisfiú a saját agyagvázáját ajándékozta oda az összetört műalkotásért „cserébe”. 

Szintén nagy nemzetközi visszhangot keltett Jeff Koons amerikai művész egyik ikonikus szobrának megsemmisítése. A 2023-as Miami Art Wynwood kortárs művészeti vásáron egy gyűjtő belerúgott a 42 ezer dollár – mai árfolyamon körülbelül 14 millió forint – értékű Dog Ballons című alkotás talapzatába. A kék lufikutyát ábrázoló porcelán a földre esett és ripityára tört.

A szobrot kiállító galéria vezetője a CNN-nek úgy nyilatkozott: a gyűjtő az eseményt megnyitó koktélpartin a tömegben nyomulva véletlenül taszította meg az állványt. Mint mondta: szívszorító végignézni egy értékes és egyedi alkotás pusztulását, de néha előfordul ilyen; ezért biztosítják a kiállított tárgyakat. A kék „lufikutya” egyike volt Koons 799 hasonló témájú alkotásának. 

Mi a helyzet itthon?

Több fővárosi múzeumot is megkérdeztünk, hogy az elmúlt években történt-e náluk hasonló, nem szándékos látogatói rongálás. A Szépművészeti Múzeum lapunknak küldött válaszában megerősítette, hogy noha nagy hangsúlyt fektetnek a kiállításokon látható műtárgyak védelmére – és ez különösen igaz az időszaki kiállításokra, ahol gyakran milliárdos biztosítási összegű műtárgyakat lehet megnézni –, nagyon ritkán előfordulnak balesetek. 2022 nyarán például a Menny és pokol között. Hieronymus Bosch rejtélyes világa című tárlaton az egyik látogató táskájából a rosszul lezárt üdítős palackból a falra és egy festmény keretére fröccsent a folyadék. Káresemény szerencsére nem történt, a folyadékot könnyen eltávolították a múzeum szakemberei.

Ugyanakkor – mint írták – szándékos vagy figyelmetlenségből adódó károkozás esetén is a rongálót terhelné a műtárgy helyreállítási, restaurálási költsége. „A szigorú látogatási és műtárgyvédelmi szabályok betartásáról a képzett teremőrők és a biztonsági szolgálat mellett a korszerű biztonsági rendszer gondoskodik. A szabályzat többek kötött előírja a kiállítótérbe bevihető táskák méretét és a műtárgyaktól tartandó távolságot is” – közölte lapunkkal a Szépművészeti Múzeum kommunikációs osztálya. 

Ki a hibás és fizeti meg az okozott kárt? 

A Museums Association témával foglalkozó írásában éppen azt a kérdést fejtegette, ami ilyen esetben elsőként felmerül: hogy vajon a múzeumok vagy a látogatók hibája, illetve felelőssége, ha egy kiállított műtárgy figyelmetlenségből megsérül; és persze kit terhel a helyreállítás költsége. A szervezet szerint a kép meglehetősen árnyalt. Egyrészt persze számít a látogatók szabálykövető magatartása és figyelme – ez lenne az alap a múzeumba lépve –, ám az sem mindegy, milyen körülmények között tekinthetők meg a tárlatok. A sérült Ferdinando I de' Medici-portré esetében például már korábban felmerült, hogy a látogatók távoltartására felhúzott emelvény balesetveszélyes. Aki ugyanis a képre koncentrál, és a gyéren kivilágított teremben nem néz a lába elé, könnyen megbotlik benne. Így történt ez a festmény felé háttal közeleledő, azt megrongáló turista esetében is.

Nicola Bolla Swarovski kristályokkal díszített széke is csak egy alacsony emelvényre került – igaz, a múzeum egy táblán jelezte, hogy tilos ráülni. Ám ha kordonnal kerítették volna el, lényegesen kisebb lett volna az esélye annak, hogy valaki ráül – érvelt a LinkedIn-en folyó szakmai vitában Rachel Mackay, a londoni Hampton Court Palace (angol királyi palota) vezetője.

Véleménye szerint fontos, hogy a látogatók tisztában legyenek vele, mi az, amit a kiállítótérben megtehetnek, és mi az, amit nem. Erre viszont minden esetben a múzeumoknak kell felhívniuk a figyelmet, mégpedig érthetően és világosan. 

Műtárgybiztosítás: nem luxus, hanem elengedhetetlen feltétel

A múzeumi műtárgybiztosítás speciális, all-risk típusú, úgynevezett „szögtől-szögig” biztosítás, ami mindenféle – a műtárgyat a kölcsönzése pillanatától egészen az eredeti helyszínre szállításáig – sérülésre és megrongálódásra kiterjed, ahogy a megsemmisülésre, lopásra és a műtárgy elvesztésére is. A biztosítási díj összege több tényezőtől függ, beleértve a műtárgy értékét, törékenységét és egyediségét. 

A Szépművészeti Múzeum 2006-os Van Gogh-kiállítása például biztosítási szempontból is kiemelkedőnek számított – és számít ma is a 155 milliárd forintos, állami garanciát igénylő biztosítási értékével. A Van Gogh életművét bemutató 77 festményt, rajzot és grafikát olyan világhírű múzeumok adták kölcsön, mint a washingtoni National Gallery of Art, a New York-i Metropolitan Múzeum, az amszterdami Van Gogh Múzeum és a párizsi Musée D'Orsay.