<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
6p

Mi lesz a sporttal a NER után? Mi lesz a közpénzből felhúzott stadionokkal, a TAO-rendszerrel és az államilag kiemelt sportegyesületekkel?

Online Klasszis Klubtalálkozó élőben Steinmetz Ádám olimpiai bajnok vízilabdázóval, a Jobbik országgyűlési képviselőjével - vegyen részt és kérdezzen Ön is!

2022. január 27. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Bár hazai viszonylatban fájdalmas lehet az energiacégeknek a kormány múlt heti döntése, tulajdonosaiknak ennél lényegesen nagyobb problémáik vannak.

Az egyik vezető hírportál szerint levágott lófejjel ébredtek az energiacégek a múlt héten, miután egy olyan kormányrendelet szerepelt a szerdai közlönyben, mely szerint a cégek nem háríthatják át a lopási, illetve a szolgáltatás nyújtása során fellépő üzemeltetési veszteségeiket a fogyasztókra. Kaderják Péter, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) igazgatója a Gazdasági Rádióban nonszensznek minősítette a döntést, amely a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) számításai szerint a fogyasztók számára évi 10,5 milliárdos megtakarítást jelent.

A másik oldal, vagyis az energiacégek számára természetesen ez egy újabb tetemes költség, amely a  két, energiacégeket érintő rezsicsökkentés mellett még inkább arra késztetheti a tulajdonosokat, hogy az állam számára értékesítsék vállalataikat. Nem csoda, hogy Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter szerdán úgy nyilatkozott, az év végéig akár két energiaipari társaságot is megvásárolhat a kormány.

Szemmel láthatóan töretlenül és egyre nagyobb lendülettel halad előre a kormány egy olyan szabályozási környezet kialakítása irányába, amiben, ahogy Matolcsy György még nemzetgazdasági miniszterként fogalmazott, érdemes az államnak eladni az energiacégeket.

Ugyan Orbán Viktor a rezsicsökkentésekkel kapcsolatban nagy küzdelmet vizionált, egyelőre különösebb ellenállást a szolgáltatók, illetve azok tulajdonosai nem igazán fejtettek ki. Persze ez nem jelenti azt, hogy a jövőben nem is fognak, de ha átolvassuk az Economist október 12-én megjelent írását, akkor abból világosan kirajzolódik, hogy az európai energiaszolgáltatók jelenleg saját létükért, saját fennmaradásukért harcolnak. A válság előtt kiépült túlzott kapacitások, a visszaesés okozta kereslet elmaradása, és a megújuló energia előállítását szubvencionáló szabályozási környezet hatására a hagyományos energiacégek 2008 óta egyre jobban szenvednek.

Jól mutatja ezt, hogy miközben Európa 20 vezető energiacégének piaci értéke 2008-as csúcsán még 1000 milliárd eurót tett ki, addig mostanra a felére esett vissza. Vagyis a részvényesek öt év alatt 500 milliárd eurót veszítették el, ami a teljes éves magyar GDP-nek az ötszöröse. Miközben 2008-ban mindegyik cég "A", vagy annál jobb hitelbesorolással bírt, jelenleg már csak 5 büszkélkedhet ezzel.

Amikor a termelő fizet, csak hogy szabaduljon az áramtól

Az energiaszolgáltatók helyzetének szemléltetésére az Economist egy megdöbbentő példát hozott fel. Június 16-án Németországban a nagykereskedelmi áram ára mínusz 100 euróra esett vissza megawatt óránként (MWh). Vagyis az áramtermelőknek kellett fizetniük azért, hogy átvegyék tőlük az előállított áramot. Június 16-a ugyanis egy napos, szeles vasárnap volt Németországban, vagyis a munkaszüneti nap miatt kisebb volt az igény elektromos áramra, másrészt mind a nap-, mind a szélerőművek csúcs közelében tudtak termelni.

Délután 2 és 3 óra között a megújuló erőművek 28,9 gigawattnyi áramot állítottak elő, miközben a hálózat ebben az időben mindössze 45 gigawattot tudott felvenni anélkül, hogy a stabilitása megingott volna. Ezzel szemben a csúcspontban 51 gigawattnyi áramot tápláltak a hálózatba, így a nagykereskedelmi ár a fent jelzett mínusz 100 eurós, negatív szintre süllyedt annak érdekében, hogy a termelőket az áramtermelés mérséklésére kényszerítse, és hogy megóvja a hálózatot.

Az áramtermelés visszafogása azonban nem egyszerű lépés. Korábban, még a megújuló energia időszaka előtt a (barna)szénerőművek, illetve az atomerőművek jelentették az "alaptermelést", hiszen ezek leállítása, illetve újraindítása lényegesen bonyolultabb és költségesebb folyamat, mint a gázerőműveké. Ez utóbbiakat a fogyasztási csúcsidőszakokban üzemeltették, így viszonylag könnyen kiszámítható módon lehetett a kínálatot tervezni.

Igen ám, de a szél-, és napenergia bekapcsolódásával az "alaptermelés" is ingadozóvá vált, hiszen a megújuló erőforrásokból származó áramot elsőként kell a hálózatba táplálni. Vagyis a kereslethez történő alkalmazkodást csak a gázzal és fekete-szénnel (hard-coal) "hajtott" erőművekkel kell elérni, vagyis a kínálati spektrumnak csak egy szűk részével, ami miatt az áram nagykereskedelmi ára, mint láttuk a negatív tartományba is süllyedhet.

A lét a tét

Nem csoda, hogy Németország legnagyobb energetikai közműszolgáltatója az E.ON tőzsdei árfolyama a korábbi csúcsának mindössze háromnegyedén van, a hagyományos energiatermelésből (fosszilis és atomenergia) származó bevétele pedig harmadával esett vissza 2010 óta. A második legnagyobb német energetikai cég, az RWE vezérigazgatója szerint, a hagyományos energiatermelő egységük a gazdasági túlélésért küzd. (Az RWE igazgatósági elnöke közölte még márciusban, hogy a cég felére csökkenti magyarországi beruházásait a rezsicsökkentés miatt. Aztán áprilisban a Tigázban lévő érdekeltségüket el is adták az olasz ENI-nek.)

Német nagykerskedelmi ár (euró/MWh)

Ugyan a megújuló energiatermelés, mint láttuk, egyes időszakokban immár 50 százalék fölé nőtt Németországban, és továbbra is emelkedik, az energiacégek vesszőfutását nemcsak az egyre olcsóbban termelő nap-, illetve szélerőművek okozzák. A 2000-es években ugyanis átlagosan 16 százalékkal nőtt az európai fosszilis tüzelőanyaggal hajtott erőmű-kapacitás (Spanyolországban 91-gyel!!), amit a kereslet még a "békeidőben" sem tett szükségessé. A 2008-as gazdasági válság pedig természetesen még inkább rontott a helyzeten. Az IEA (Nemzetközi Energia Ügynökség) előrejelzése szerint a teljes európai igény 2015-re 2 százalékkal fog csökkenni 2010-hez képest.

A német hagyományos energiaszolgáltatók gazdálkodásának természetesen nem kedvezett, hogy a fukusimai katasztrófa után Angela Merkelék nyolc atomerőművet azonnal, kilencet pedig 2022-es kifutással bezárattak. Az amerikai palagáz-forradalom pedig a gázerőművek tulajdonosainak okoz fejfájást, ugyanis az Egyesült Államokban el nem égetett szén lenyomta az európai árakat, így a szénerőművek olcsóbb tüzelőanyaggal termelhetnek. A világ legnagyobb áramtermelője, a GDF Suez vezére, Gérard Mestrallet szerint 30 gigawattnyi gázerőmű kapacitást zártak be Európában az utóbbi időben. Jellemző, hogy miközben Németországban töretlen a megújuló erőforrások térnyerése, addig tavaly és idén is nőtt az ország CO2 kibocsátása a szénerőművek felfutásának köszönhetően.

A hagyományos energiacégek szenvedését jól érzékelteti a Bloomberg New Energy Finance adatszolgáltató becslése, mely szerint az RWE hagyományos erőműveinek 30-40 (!) százaléka veszteséget termel, így ténylegesen a létezésért folyik a küzdelem. A harmadik legnagyobb német cég, az EnBW vezetője, Frank Mastiaux szerint pedig újra kell gondolniuk saját szerepüket az energiaszektorban. 

mfor.hu

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.