Elhunyt Lord King, a Vas Lady kedvenc menedzsere

King a csúcson: a British Airways virágkora

Pályájának csúcspontja 1981-ben érkezett el, amikor Thatcher az akkor még állami kézben lévő British Airways elnöki székébe repítette. King, akit több brit lap is a Vas Lady kedvenc menedzsereként aposztrofált, levezényelte a légitársaság privatizációját, és hatalmas veszteséget termelő "romhalmazból" - szlogenjének megfelelően - "a világ kedvenc légitársagává" tette a céget.

King a British Airways élén Amikor King 1981-ben a BA élére került, a vállalat adó előtti vesztesége 141 millió fontra rúgott 2,061 milliárdos forgalom mellett. '93-ban, távozása évében - 5,5 milliárd fontos bevétel mellett - a cég már 185 milliós profittal zárt. 1989 és 1993 között az átlagos adózás előtti nyereség éves szinten 270 millió fontot tett ki. A cég flottája 12 év alatt 181-ről 240 gépre bővült. Az alkalmazottak száma, amely 1981-ben 52 ezret tett ki, a több tízezres elbocsátások után ismét emelkedni kezdett, így 1993-ban már 49 ezren dolgoztak a csoportnál.

King - oldalán az általa a társasághoz csábított vezérigazgatóval, Colin Marshall-lal - Thatcherhez hasonlóan a kemény kéz politikáját folytatta: regnálása alatt mintegy 23 ezer állást szüntetett meg, könyörtelenül törölte a veszteséget termelő járatokat, illetve célállomásokat, modernizálta a flottát, "felturbózta" a szolgáltatásokat, a marketing feladatok ellátásával pedig a világszerte ismert Saatchi & Saatchi ügynökséget bízta meg.

Utóbbi alkotta meg "a világ kedvenc légitársasága" szlogent, amely a fenti lépése nyomán egyre valóságosabbá vált. A Thatcher által már 1981-ben célul kitűzött magánosítás 1987-ben valósult meg, amikor a vállalat részvényeit bevezették a londoni tőzsdére.

A sikerek komolyságát jelzi, hogy a '80-as évek elején még évi 1 milliárd dollár veszteséget termelő társaság 1987 márciusában már 284 millió dolláros profittal zárta az évet, ami az iparágon belül az egyik legnagyobb értéknek számított. A Fortune magazin 1988-ban - évi 23 millió utasának köszönhetően - a világ legnagyobb nemzetközi légitársaságának kiáltotta ki a BA-t.

A lord és a hippi párharca Lord King és Richard Branson személyében nemcsak a BA és a Virgin Atlantic feszült egy-másnak, hanem két különbö-ző értékrend is összecsapott. A sajtó által hippinek kikiáltott Virgin vezér 'az üzlet mit sem ér, ha nem élvezed' ('business should be fun') jelszóval épí-tette fel vállalatbirodalmát, a-melynek ékköve a világ akkor egyik legnagyobb lemezkiadó-ja volt. A laza, a konvenciókra fittyet hányó Branson "piszkos üzleti trükkökkel" vádolta meg Kinget, aki pedig azzal repli-kázott, hogy a Virgin első embere kábítószerekkel él, és szerfelett szívesen időzik bordélyokban.

Lord King diadalútját végül mégis beárnyékolta egy kellemetlen affér a BA akkori nagy riválisával, a Virgin Atlanticcal, pontosabban annak teljhatalmú vezérével, Richard Bransonnal. Amikor a Virgin megjelent a piacon, még nem tűnt komolynak a helyzet, egy idő után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy Branson cége komolyan veszélyezteti a BA legjövedelmezőbb útvonalait.

A BA ellenlépései után a két fél kölcsönösen beperelte egymást rágalmazásért, s a csatározásból - legalábbis a jog asztalánál - a Virgin "hippije" került ki győztesen. A bíróság 1993-as ítélete szerint a BA, illetve King 500 ezer font kártérítést volt kénytelen fizetni Bransonnak, 110 ezer fontot pedig a légitársaság számlájára kellett átutalni, ráadásul a BA-t még nyilvános bocsánatkérésre is kötelezték.

Mindezek ellenére King 1993-ban emelt fővel mondott búcsút a társaság elnöki székének, hogy - majd fél évszázad munka után - nyugdíjba vonuljon. Elemzők egyetértenek abban, hogy halálával az a fajta üzleti stílus vesztette el egyik markáns egyéniségét, amely a jelenkorból nézve már elérhetetlenül távolinak tűnik.