A 19. század elején vetődött fel először, hogy meg kéne ünnepelni a munkát, akkor a munkásmozgalmak, szakszervezetek ébredésével egyidőben egyre több jogot harcoltak ki maguknak az emberek. Akkor alakult ki például a ma már klasszikus nyolcórás munkaidő, korábban ugyanis 10-16 órát dolgoztatták a gyárosok dolgozóikat.
Egyházi ünnep is
Bármilyen meglepő, május elseje egyházi ünnep is egyben Munkás Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére. A katolikusok ezen a napon Jézus nevelőapjára, az ácsra emlékeznek, az ünnepet 1955. május 1-én rendelte el XII. Piusz pápa.
1817-ben Robert Owen volt az, aki először kiállt a munkások érdekei mellett, többek között a munkaidő csökkentését követelte, érvként pedig azt hozta fel, hogy a korábbi 14-16 óra helyett már 10 órás munkaidő mellett is nyereséges tud lenni egy gyár. Habár 1847-ben a nők és gyerekek munkaidejét 10 órában maximalizálták Nagy-Britanniában és gyarmatain, egészen 1856. április 21-ig a kérdésben nem történt előrelépés. Ezen a napon léptek sztrájkba az ausztráliai Melbourne városában a kőművesek és építőmunkások, hogy a Melbourne-i Egyetemtől az ausztrál Parlamentig menetelve követeljék a 8 órás munkaidő bevezetését a kontinensen.
Az 1873-as gazdasági válság hatására a munkanélküliség fokozódott, s ez is egyre inkább sürgette a munkaidő csökkentését. (Ugyanis a munkaidő csökkentésével többen juthatnának munkához, s a munkanélküliség csökkenésével a társadalmi feszültségek is enyhülnének.) Ennek hatására egyre gyakoribbá váltak világszerte, de főként az USA-ban a sztrájkok, melyeket gyakran karhatalmi erővel közömbösítettek.
1886. május elsején a chicagói szakszervezetek hirdettek sztrájkot a nyolcórás munkaidő bevezetéséért, az akciót május 4-én a Haymarketi zavargás zárt le, mikoris a tüntető munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a rendőrök közé, akik viszonzásul azonnal tüzet nyitottak. Több tucat sebesült maradt a helyszínen, akik félve a letartóztatástól nem mentek kórházba. Összesen 11 ember (7 rendőr és 4 tüntető) vesztette életét, a későbbi perek során nyolc szocialista-anarchistát állítottak bíróság el.
1889. július 14-én alakult meg a II. Internacionálé, mely úgy határozott, hogy a Haymarketi zavargások negyedik évfordulóján, 1890. május elsején a szakszervezetek közösen vonuljanak fel a nyolcórás munkaidő bevezetéséért. 1891-ben az Egyesült Államokban május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították.
Szocialista ünnep lett
Május elseje a 20. században fokozatosan vált szocialista ünneppé, elsősorban a Szovjetunióban és a volt szocialista országokban lett nemzeti ünnep. Ezzel párhuzamosan az eredetileg a munkások ünnepének hívott napot a munka ünnepévé változtatták a szocialista blokkban, mivel ez jobban megfelelt az uralkodó rezsimeknek. Az elnevezés a diktatúrák bukása után is megmaradt a volt szocialista országokban.
Itthon az idősebb generáció legtöbb tagja még úgy emlékszik a május elsejékre, mint a felvonulások, a majálisok és a sör-virsli ünnepére. Ma már a legtöbb embernek annyit jelent a május elseje, hogy ez a késő tavasz-kora nyár első szabadnapja, a strandszezon kezdete.
A munka ünnepe mellett más fontos események is történtek hazánkban ezen a napon: 1881-ben például május elsején kezdett működni Puskás Tivadar találmánya, az első budapesti Telefonközpont. A Magyar Televízió 1957-ben ezen a napon kezdte meg hivatalosan a működését, hat éve pedig május elsején lettünk az Európai Unió tagjai.
Menedzsment Fórum
