2000. október 3. 11:00

Úgy tűnik, hamarosan Magyarországon is elfogadottá válhat az a gyakorlat, hogy a magasan képzett vezetők akár a költözéssel járó átmeneti fáradalmakat is vállalják ahhoz, hogy elfoglalják új munkahelyüket – még akkor is, ha ez több száz kilométernyi távolságot jelent is eddig megszokott életterüktől. A Nicholson International Humán Erőforrás Tanácsadó cég szerint mindez abból a felismerésből fakad, hogy a cégek működése a gazdasági mutatók mellett nagyban függ a vezetők tudásától, szakmai, emberi tapasztalataitól, s nem utolsó sorban személyes tulajdonságaiktól.

Úgy tűnik, hamarosan Magyarországon is elfogadottá válhat az a gyakorlat, hogy a magasan képzett vezetők akár a költözéssel járó átmeneti fáradalmakat is vállalják ahhoz, hogy elfoglalják új munkahelyüket – még akkor is, ha ez több száz kilométernyi távolságot jelent is eddig megszokott életterüktől. A Nicholson International Humán Erőforrás Tanácsadó cég szerint mindez abból a felismerésből fakad, hogy a cégek működése a gazdasági mutatók mellett nagyban függ a vezetők tudásától, szakmai, emberi tapasztalataitól, s nem utolsó sorban személyes tulajdonságaiktól.

Nyugati kollégáikhoz képest a magyar közép- és felső vezetők korántsem nevezhetők mozgékonynak, különösen akkor, ha munkahelyváltásból fakadó költözésről van szó - ám az utóbbi évek gyakorlata azt mutatja, a honi vezetők egyre inkább megbarátkoznak ezzel a gondolattal. Eddigi távolságtartásukra leginkább az ország gazdasági potenciál-térképének ismerte lehetne a magyarázat, munkahely szempontjából ugyanis Magyarország nyugati fele, a Dunántúl, és különösen a főváros mindig is elsőbbséget élvezett az ország keleti régióival szemben. Éveken át kimutatások, összehasonlító elemzések készültek erről a különös, nyugatra billent mérlegről, melyet számos gazdasági, szociális és kulturális program meghirdetése kísért az utóbbi években csak azért, hogy minél hamarabb megszűnjön az aránytalanság, s hogy megkezdődhessen a leszakadt területek tudatos és tervszerű felzárkóztatása.

Miskolc is bekapcsolódik a vérkeringésbe

Különösen nehéznek látszik a feladat az Északi-Középhegység völgyeiben megbúvó, egykori nehéziparukról elhíresült gyárvárosok esetében, hiszen e települések gondja ma épp az egykor kierőszakolt, és az 1980-as évek közepe óta folyamatosan elveszített gazdasági előnyökre vezethetők vissza. Ózd, a néhai vaskohászat mintavárosa meglehetősen távol került a gazdaság vérkeringésétől, s ezt nem csak iparának hanyatlásának, de annak is köszönhette, hogy a térség messze elmaradt a huszadik század végi infrastrukturális követelményektől. Sokan úgy látták, hogy az ország főútvonalától távol eső település, ahol alig akad olyan család, amelyiket ne tudná, hogy mit jelent a munkanélküliség, sokáig nem lesz vonzó az új ipartelepítők előtt. Kiderült azonban, hogy épp a szabad munkaerő kapacitás
teremt lehetőséget a felemelkedésre, és az új gazdasági előnyöket kínáló övezetben nőttek is, szinte a földből kisebb – pl. finommechanikai – üzemek, s legújabban a tengerentúli multinacionális tőke hozta ide
zöldmezős beruházását - lehetőséget adva ezzel közel 1000 új munkahely teremtésére. A betelepült elektronikai és elektromechanikai termékeket gyártó üzem a mai szemmel szinte percek alatt összerakható és szétszerelhető, ám a helybéliek előtt nem ettől vált látványossá az építkezés. Az ipartelepítők mindvégig arra figyeltek, hogy helyi, a régió viszonyait jól ismerő emberek álljanak munkába, enyhítve ezzel a régió munkaerőgondjain. Teljes foglalkoztatottságot persze ezek az üzemek
sem tudnak biztosítani, ám mindez kizökkentheti az ott élő embereket, esélyt kapnak az újrakezdésre.

Vezetők több száz kilométerről

Ennél összetettebb feladatnak bizonyult az üzemvezetők listájának összeállítása, hiszen a térség nem rendelkezett a megfelelő létszámú és képesítésű menedzser gárdával. Szükség esetén arra is gondolni kellett, hogy olyan vezetők kerülnek majd az üzem élére, akik jelenleg még az ország másik végében élnek. A közép- és felső vezetők kiválasztásában a Nicholson International hét éves gyakorlattal bír a kelet-közép európai régióban, s eddigi tapasztalatuk azt mutatta, hogy a magyar menedzserek még ma is nehezen mozdulnak el a gazdaságilag erősebb régiókból, a több lehetőséget kínáló, bevált városokból. Ezúttal azonban az üzem vezetőinek 76 százaléka több mint száz kilométer távolságból érkezett új munkahelyére – mondta el Sipőcz Iván, a megbízást vezető tanácsadó. Ez nagy részben annak földrajzilag értelmezhető, de leginkább a szellemi mobilitással magyarázható. Ez viszont lehetőséget teremt arra, hogy a frissen épült üzem, a bennük folyó szakmai munka sokszínűsége, a vezetők egyénisége és rugalmassága valódi változást eredményezzen majd a sokáig elfeledett, mostohaként kezelt térségben. Ez talán igazolja azt is, hogy megindult a szemléletváltás a magyar közép- és felső vezetőkben is, s kiderül, a szakmai ismeret, a gyakorlati tapasztalat, a nyelvismeret ma már elengedhetetlen alap az érvényesüléshez.