Népbutító szennynek tartották. Nem vagyunk képregényfaló nemzet.
Kevésbé bizakodó Lakatos Ildikó, a dán érdekeltségű Egmont Hungary Kiadó marketingmenedzsere. "A magyarok nem tartoznak a nagy képregényfaló nemzetek sorába, itt ebből nem lehet bombaüzletet csinálni" - vélekedett kérdésünkre. - "Tizenhét éve vagyunk a hazai piacon, de a képregények olvasótábora nem szélesedett a kívánt mértékben."
Az Egmont kiadó, amely korábban több változattal is próbálkozott, jelenleg háromféle képregényt jelentet meg Magyarországon. Ebből a legkelendőbb a Witch, amit 2002-től érhetnek el a magyar olvasók. A színes történetek népszerűsége azonban csak az elmúlt időszakban ugrott meg, miután az egyik hazai kereskedelmi televízió műsorára tűzte annak rajzfilmváltozatát.
Egyes szakértők szerint a képregények magyarországi sikertelenségének oka részben történelmünkben keresendő. Az 50-es években ugyanis a nyugati kultúra népbutító szennyének tartották, s még a hatvanas években is csak a megtűrt műfajok között kapott helyet. A rajzolók számára az egyetlen kibúvó az lehetett, ha új történetek helyett képregény-adaptációkat készítettek. A hivatalos álláspont szerint ezek az alkotások propagálták a szépirodalmi műveket az "egyszerű népnek".
Korcsmáros Pál és Zórád Ernő 40-50 évvel ezelőtt készült képregényeiről azonban kiderült: nem csak propagandaanyagként, hanem önmagukban is megállják a helyüket. A zseniális grafikusoknak köszönhetően kétségkívül jelentős lendületet kapott a hazai képregénypiac, ám bőven van mit bepótolni a nyugati és a távol-keleti országokhoz képest.
Kiss Gergely
Menedzsment Fórum
